2008. december 28., vasárnap

Szenteste

Szokás szerint ma is dolgoztam, így nem én főztem a halat.
Nálunk már ebédre megszoktuk főzni a halászlevet és meg is esszük. Vacsorára is halat eszünk.
Az idei évben anyósék főztek, mert ők a sorosak, de ha mi lettünk volna akkor sem tudtam volna ebédre megfőzni.
Na mindegy, a lényeg az , hogy mikor hazaértem a munkából letusoltam és átmentünk
anyósékhoz ebédelni. Nagyon jó volt az elmúlt napok koplalása és hajtása után szépen terített asztalhoz leülni.
Meleg ebédet enni a családdal, és jót beszélgetni. Ez már nagyon hiányzott!
Ebéd után hazamentünk és mi is feldíszítettük a fenyőfánkat.
Az idén végre apát is sikerült rávenni, hogy aktívan részt vegyen a díszítésben. Igaz csak a szaloncukor feltűzését és a csúcs felrakását vállalta, de végig ott ült velünk és így is együtt lehettünk.
Nagyon sokat nevettünk és a lányok élvezték, hogy
végre mindnyájan együtt voltunk. Az elmúlt napokban nemigen volt rá alkalom. Kicsit kezdett szétesni a család.
A nagy díszítés után megnéztünk egy filmet a házimoziban. Kihúztuk a nagy családi fetrengőt és élveztük a hangeffekteket. A film címe: Mamma Mia.
Oltári jó a szereposztás és a zenék is.

Mire befejeztük a mozizást már éppen este is lett és mentünk vissza a mamához vacsorázni.
Persze ott a lányok már délelőtt
feldíszítették a fát és most estére már meg is érkezett a Jézuska.
Na volt is nagy öröm! Nyakláncot kapott mind a két lány.Olyan lakalmi láncot.
Vacsora után otthon is megérkezett a fa alá az ajándék...... már akinek a fa alá!
Niki mindjárt megtalálta az ajándékot (kreatív készletet), de Bettikének úgy kellett megkeresnie,
mert elrejtettük neki a fenyőfán. Mire végre megtalálta a kicsi csengettyűt amibe belerejtettük neki amit már nagyon régóta szeretett volna egy ezüsláncot medállal.
Mi apával az idei évben nem ajándékoztuk meg egy mást, mert a pénzt elvitte a konyha. Tehát úgy tekintettük, hogy a mi karácsonyi ajándékunk az új konyha.
Ezután az est hátralévő része csendesen telt. Még an
gyalok is berepültek a nappaliba és táncot jártak:
Néztük még egy kicsit a megakarácsonyt a televízióban, aztán lassan befejeztük a napot.
Nagyon jólesett a lelkemnek, hogy újra együtt tölthettük a napot, és hangulatos szentestét varázsoltunk egymásnak.
Mindenkinek áldott karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok!

2008. december 25., csütörtök

December 23

Az utolsó pillanatban de a konyha végre elkészült!
Teljesen a hatása alatt vagyok. Szerintem gyönyörű lett. És olyan amilyent én szerettem volna!
El sem hiszem hogy végre megszabadultam attól a ronda régitől és egy igazi mediterrán hangulatú csinos kis konyhám lett.
Tessék gyönyörködni:

A képek nem adják vissza azt a színt amit én valójában választottam ,de cseresznye színű a bútor.

December 21


Ma reggel mikor felébredtünk, már indultunk is Bajára. Aranyvasárnap volt és nekünk még sem fenyőfánk nem volt ,sem karácsonyi ajándék a gyerekeknek. De még egy darab hús sem volt a fagyóban amit meg lehetett volna főzni karácsonykor.
Szóval reggeli nélkül 8 órakor irány a város!
Mindjárt az égszerboltban kezdtük a vásárlást. Nagylányunk van megérdemli, hogy valami igazán szép ajándékot kapjon, mert rengeteget segít nekem a házimunkában mióta dolgozom.
Nélküle nem is menne itthon az élet.
Szóval választottunk neki egy igazán elegáns én nem kihívó ezüstnyakláncot, mert ezt kért a Jézuskától a levelében. ( Mert nálunk még szokás a Jézuskának írni levelet.)
Aztán irány a játékbolt. Ott megvettük a keresztfiunknak azt a játékot amit a tesóm félretetetett.
Ezek után irány a TESCO. Bevásároltunk mindent amit kellett. Karácsonyi szalvéta tartós élelmiszer, hús és minden ami az ünnepi menühöz kell.
Mindezek után pedig egyvágtában irány haza.
Itthon gyors hideg ebéd, aztán nekiestünk újra a konyhának. Ez már a hálásabb része volt a feladatnak, mert a bútort kellett beállítani. Ismét este 10 körül fejeztük be a munkát.
Másnap pedig megint irány a meló.

December 20


Ma munka után nekiláttunk végre a konyha átrenoválásának saját kezűleg.
Mikor hazaértem, gyorsan Bettikém segítségével kipakoltuk a szekrényeket, apával pedig kihordtuk azokat.
Végre megkezdődhetett a nagy munka. Apa gyorsan lealapozta a falakat, lefestette a mennyezetet.
Mire ezzel végzett már kezdhettük is az antikolást. Hát mit is mondjak nem egy könnyű művelet. Mikor apa felvitte
a színt körkörös mozdulatokkal egészen könnyűnek tűnt a művelet. Várni kellett egy kicsit amíg megszárad és aztán lehetett puha ronggyal körkörösen áttörölgetni. Ekkor kapta meg az igazi anitkolt stílusát. Nekem nagyon bejön, de utánna egész éjjel nagyon fájt a vállam. Pedig én aztán bírom a fizikai munkát....
Közben én azért létrára is másztam és fent a stukkóknál ecsetet fogtam és óvatosan körbefestettem, hogy nehogy színes legyen a fehér része. Meg persze mindjárt csempét is tisztítottam.
Nem panaszkodhattam eléggé jól haladtunk a munkákkal. Este fél tízre be is fejeztük a festést.
Elégedett vagyok a művünkkel:-))))

December 17

Ma ebédidőben beszaladtunk Bajára........nem szaladtunk, hanem autóval mentünk. Az ember meg én.
Meg kellett venni a festékeket a konyha renoválásához. Hála a jó égnek sikerült olyan stílusú festéket vásárolni a milyent mindig is szerettem volna a konyhába és nagyon passzol az új konyhabútor színéhez.
Ha már vásároltunk akkor megvettem az új csillárt is hogy teljes legyen az összkép.
Nagyon rohantunk haza mert vissza kellett érnem nyitásra.
Nem szeretem az ilyesmit nagyon gyorsan elintézni, de most muszáj volt. Az volt a szerencse, hogy tudtam mit akarok és így gyorsan ment a dolog.

December 12

Ma végre beindult a nagy átalakítás!
Délután meghozták a konyhabútoromat amit még a múlt héten megvettünk.
Nagyon megörültem neki, csak az volt az egyetlen bánatom, hogy nem volt időnk kifesteni a konyhát.
Mire hazaérkeztem este már a fővezetéket is kicserélték a Démászosok. Mondtam, ha valami beindul akkor minden megy utánna mint a karikacsapás.

December 9

Ma új frizurám lett!
Az emberemnek nagyon tetszik,nekem pedig csak annyi a bajom vele hogy az első zuhanyozásig lesz ilyen egyenes. Utána megint begöndörödik mint a rackabirkájé
.
Na milyen vagyok?
Ez nem a legjobb kép rólam. Azt hiszem öregszem!

December 8.

Most pedig karácsony lévén van egy kicsi szabadidőm. Bepótolom az eddig elmulasztottakat.
Leírom az elmúlt pár nap eseményeit, de csak a legfontosabbakat.
Kezdem december 8-ával.
Ez a nap eléggé zűrös volt. Jobban mondva nem is a nap, hanem az este.
Főnöki engedéllyel fél órával előbb bezárhattam, mivel 17 órára jegyünk volt a színházba.
Délután ledolgoztam a munkaidőmet, zárás közben át is öltöztem. Mire bezártam a boltot meg is érkezett a nagyobbik lányom és már mentünk is a barátnőkért.
Nem igazán akarok nagyot mondani , de kb. 15 perc alatt bent voltunk Baján, így még éppen elkaptuk az előadás elejét, vagyis nem maradtunk le semmiről.
Drakula gróf életét feldolgozó musicalt néztük meg.
Pazar volt a szereposztás és a musical amúgy is kedvencem. Mint kiderült a lányomnak is.
Még külön élmény is volt mikor a záró felvonásban mellettem haladt el Drakula gróf és az egyik vámpírja jól rám ijesztett. Még jó hogy moderáltam magam és nem hasítottam le neki egy nagy pofont amit különben reflexből szoktam. (Szép lett volna mehettem volna én énekelni a színpadra a fa hangommal :-)
Este eléggé későn érkeztünk haza és fáradt is voltam, de ezt a fáradtságot szeretem! Mikor olyasvalamitől fáradok el amit élveztem is.

2008. december 3., szerda

Helyesbítés!

A mindennapok című blogbejegyzéshez szeretnék helyesbítést írni és egyben bocsánatot kérni attól az embertől akit azzal a bloggal megbántottam.
Amit írtam azt tudatlanságomból fakadóan írtam és kommunikációs nehézségek miatt.
Tény, hogy nem lett volna szabad a munkahelyi dolgokat ide kiírni ahol mindenki láthatja.
A problémáimat az illetékessel kellett volna megbeszélnem először. Munkahelyi titoktartás is van a világon.!( Ezt magamnak és egy kupánvágást is )minimum!
Ezek után pedig megtartom magamnak azt a jól bevált szokásomat, hogy munkahelyi gondjaimat csakis a nagyfőnökkel beszélem meg.
Most pedig törlöm az ominózus bejegyzést, hogy még véletlenül se keltsem a munkahelyem rosszhírét!
Köszönet a helyretételért!!!

2008. december 1., hétfő

Várakozás...

Úgylátszik nekem már csak a heti egy bejegyzésre marad időm, az is a nagylányom jóvoltából.
Rengeteg házimunkát levesz a vállamról és néha esténként én is ideülhetek a géphez.
Azt sajnálom,hogy nem tudok többet fent lenn
i a neten, mert így kihűlnek a netes barátságok.

Szóval nemsokára itt a karácsony. Hát ennek rendje s módja szerint mi megint alkottunk a lányokkal a hétvégé
n. Már elkészítettük az adventi koszorút.
A hivatalos színeket most mellőztük és inkább a lakás
színeit lehet viszont látni a koszorún.
Az eredeti színek mint tudjuk a három lila és egy rózsaszín gyertya. Mi három narancsot és egy rózsaszín gyertyát használ
tunk fel.
Nagyon élveztük, hogy megint alkothatunk valami szépet, de legjobb az együttlét volt az egészben.
Nagyon kevés időt tudunk egymással eltölteni és erre ez az adventi készülődés volt a legjobb.
A karácsonyt is alig várjuk mert akkor sokkal több időnk lesz egymásra.
Ez az adventi időszak amúgy is nálunk arról szól, hogy próbálunk olyan programokat szervezni ahol a gyerekekkel közösen tudunk örülni. Ilyen például a karácsonyi vásár a szegedi Dóm téren, ahova az idei évben készülünk elmenni. Nagyon szeretjük még a közös korcsolyázást a bajai Szentháromság téren, s utánna a plázázást.
Szóval ez az adventi időszak a családról szól, az egymásra figyelésről, a szeretetről.

Ezért is volt számunkra olyan nagy öröm a közös koszorú készítés.
A lányok nem veszekedtek ahogy m
áskor mindig szokták. A kicsi kezecskék szorgosan dolgoztak és nagy egyetértés volt közöttük.
Az elkészült asztaldísznek együtt örültek.
Én pedig szívesen segítettem nekik bármiben és fényképeztem rengeteget. Olyan hamar megnőnek és szeretném, ha a karácsonyra készülés és ünnepvárás örömét magukkal vinnék a nagyvilágba és majd egyszer a saját családjukba.

Cirmi cicánkat szemmel láthatóan hidegen hagyta a készülődés az ünnepekre. Lustán elnyúlva hevert a kandalló párkányán és biztosan valami szépet álmodott, mert nagyon horkolt.

2008. november 22., szombat

Mindennapok


A héten nagyon sok minden történt a színházlátogatáson kívül is amit még nem írtam meg.
Például megtanultam sthillel fát vágni.
Niki kislányom megbetegedett és csütörtök este elvittem orvoshoz, munka után. A doki nem nagyon akarta megvizsgálni mondván a délutáni rendelés az egészségeseknek van.:-)))
Egészségesen ki megy orvoshoz? Én közöltem vele, hogy márpedig nem megyek el addig, amíg meg nem vizsgálja a gyerekemet, mert beteg és azért van orvosunk, hogy ellássa a betegeket.
Szép világot élünk mikor már az orvossal is össze kell veszni mert nem akarja megvizsgálni a gyereket. Végül is győztem. A gyerek meg lett vizsgálva és meg lett állapítva, hogy tényleg beteg. Naná hogy beteg!!!

Bettikémnek gitárórája már nem nagyon lesz . Teljesen megtanulta az akkordozást. Jövőre már gitárdarabokat fognak tanulni. Ez a lány írtó könnyen tanul meg mindenféle zeneszerszámon játtszani. Gitározni is alig egy év alatt megtanult, úgy hogy pár hónap kimaradt. Hozzáteszem nagyon jó tanára van. Türelmes és nagyon ért a gitárhoz. Láttszik rajta mennyire szereti azt amit csinál.
Egész télen a legnagyobb hidegben is Ő járt hozzánk és tanítgatta a lányomat. Köszönet neki mindenért!

2008. november 19., szerda

Színházban

Hétfőn végre eljött a várva várt nap!
Színházba vittük az ifjuságot.
Barátnőm és én gondoltunk egyet egy hónappal ezelőtt és megleptük nagylányainkat egy színhátlátogatással.
Már az is öröm volt számomra, hogy ezt a lányok igen pozitívan fogadták.
Nagyon készülődtek, igazi csajos készülődés volt. Olyan te mit veszel fel? Mit húzzak? Kérdésekkel.
Aztán persze mindenki nagyon csinos volt.
Rengetegen voltak az előadáson, igaz a nézők kétharmada idősebb korosztályból való, de minket ez nem zavart.
Igazi parádés szereposztás volt. Gergely Róbert, Csala Zsuzsa, Straub Dezső, Beleznai Endre és még sokan mások. Ja a címe: Fiatalság bolondság.
Egy zenés szindarab ami nagyon mulatságos is volt.
El sem tudom mondani mennyire örültem- mikor félve a lányokra pillantottam az előadás alatt-és megláttam a mosolygós arcukat. Nagyon tetszett nekik is a darab.
Mikor vége lett a színháznak az volt az első szavuk: Ugye eljövünk máskor is....
És persze, hogy eljövünk! Már ki is néztük a következő darabot. Az egy musical lesz.
Szóval a színház megszerettetése a gyerekekkel könnyebb volt mint gondoltam.

2008. november 13., csütörtök

Ma vége!

Ma végre letettem az utolsó vizsgámat is ebben a negyedévben.
Most megkönnyebbülve ülök a számítógép előtt, és írom a mai nap történéseit.
Ugyanis van mit írni.
Ma a szokásos időben hajnali 4,30-kor keltem. Elmentem dolgozni a pékboltba, délig.
Délben hazarohanás, tusolás és irány a bank. Aláírtuk a hitelszerződést. Aki most megállapítja magában, hogy elég lassan megy a dolog az jól látja. Az az érzésem, hogy a bürokrácia megöli a tettet. Na mindegy, ez van ezt kell szeretni. Aláírtuk a nevünket kb. 50 lapnak mindkét oldalán.
Utánna rohantunk a nagyobbik lánynak
vásárolni ruhákat, mert mindent kinőtt és már nagyon szégyelltem, hogy szemmel láthatóan kicsi ruhákban jár. Na azért annyira nem vészes a dolog, de kamaszlányról van szó így nem járhat akármiben. Nagyon nehezen találtunk olyan üzletet ahol van neki való ruha és megfizethető is. Vettünk két nadrágot meg két hosszú újjú pulóvert. 11000ft-ból meg is úsztam. Még jó hogy lehet kapni.
Vásárlás után rohantam a suliba megírni az utolsó vizsgáimat.
Irodalomból az érvelést választottam, angolból pedig már a jegyemet is tudom. 3-as lett.
Nem igazán izgat az angol nem is készültem rá.
Az irodalom dolgozat témáját jól megválasztott
am.
"De ifjú kedvem forró vágya más:
Jövőmbe vetni egy tekintetet.
Hadd lássam, miér küzdök,mit szenvedek."

(Madách Imre: Az ember tragédiája)
Mutassa be két mű jövőről alkotott elképzeléseit! Szeretné ha ezek beteljesednének? Miért igen miért nem?
Na ezt kapjátok ki ! Én ezt választottam.
Alig 1-2 emberke mert ennek a feladatnak nekiv
ágni.
Az eredményt majd megírom a jövő héten.
Itt dolgozom:

A másik meg a szétdolgozott papucsom

2008. november 7., péntek

Mindig csak a meló

Ma elhatároztam, hogy végre meló után leülök egy kicsit blogot írni.
Már elég régen nem voltam az oldalon és talán már el is felejtettek akik látogatni szoktak.
A hanyagolásra jó okom van. Nagyon sokat dolgozom megint és közben iskolába járok és vizsgázom is.
Kedden írtam meg a matek negyedéves beszámolómat, amire most először teljesen egyedül készültem fel. Hát meg is lett az eredménye hármast kaptam.
Ez nagyon jó jegy ahhoz képest, hogy tavaly külön tanárhoz jártam és megbuktam matekból. Persze a szóbelin átmentem. Meg is állapítottam magamban ,hogy sokkal érdemesebb egymagam felkészülni a vizsgákra.
Csütörtökön megírtam a nyelvtan beszámolót is. Úgy érzem az is nagyon jól sikerült.
Rá kell hajtanom a tanulásra mert az idei évben már érettségizek matekból magyarból meg töriből.
Ha eddig eljutottam már nem szabad pont itt megbukni.
Mondjuk még soha nem buktam meg semmiből a tavalyi matekot leszámítva. Az sem volt teljes bukás mert a szóbeli sikerült.
Szóval reggel 4-kor kelek, dolgozom, közben tanulok, iskolába járok és foglalkozom a kicsi családommal. Bár utóbbiak egyre gyakrabban kénytelenek engem nélkülözni.
Jövő héten kedden elmegyünk délután a vizsgáim előtt a nagyobbik lánnyal vásárolni neki pár ruhadarabot. Megyünk 17-én színházba és legyen nekem csinos a nagylányom!!!
Nem is tudom melyiket várja jobban a vásárlást, vagy a színházat....:-)))

2008. október 31., péntek

Alkotás


A mai napom kellemesen telt. Nem sok időm volt mostanában a lányokkal foglalkozni, a sok munka miatt, ezért külön örülök neki , hogy ma itthon voltak.
Igaz a kicsi mint mindig most is a barátnővel játszott, de ez megvan bocsájtva neki, hiszen még a játék a mindene. A nagyobbik viszont egész napra hozzám csapódott.
Úgy kezdődött a reggelünk, hogy kicsit mindnyájan karácsonyi hangulatba kerültünk. Vettem ugyanis egy újságot amiből karácsonyi ablakdíszeket lehet készíteni. Ki is választottuk kinek melyiket készítjük el.
Ezek után kimentünk és elkezdtük lefesteni a madáretetőt. Nagyon örültem mikor Bettikém segíteni akart. Hát persze, hogy megengedtem. Volt két ecset így ketten festettük le apu által készített madáretetőt
. A nagy kérdés az volt, hogy hova rakjuk majd fel?
Hosszas keresgélés után találtunk megfelelő fát. Felállítottuk a virágoskertbe a nappali ablakával szembe, hogy télen mikor a kismadarak eleségért repülnek az etetőhöz az ablakból figyelhessük őket.
Uánna nekifogtam az
ebéd elkészítésének. Palacsintatortát sütöttem. A lányok imádják.
Ebéd után kimentünk újra és felállítottuk a végleges helyére a madáretetőt, aztán pedig még egyszer átfestettük.
Most már jöhet az ősz. A kismadaraknak már megvan az etető. Kedden veszek nekik eleséget, meg fára függeszthető cinkegombócot. Azt tava
ly is nagyon gyorsan megették, ízlett nekik.
Mikor befejeztük az etető felállítását, elkezdtük kidekorálni a cserepeket. Nincs lehangolóbb látvány a lakásban mint egy sötét színű cserép. Nekem legalább is nem igazán tetszenek az egyszerű fehér vagy fekete cserepek és ha csak időm engedi mindig kidekorálom őket.
Íme az eredmény:



A mai nap tete volt alkotással és a legjobb az egészben az, hogy a lányom is részt vett benne önként.
Nekem ez nagyon sokat jelent.
Mindig is szerettem volna hasonló kapcsolatot kialakítani a gyerekeimmel, mint ami most van közöttünk. Bizalmas baráti viszony, de ha kell, akkor a szülőt látják bennem.
Az ilyen napok adnak erőt a mindennapok fáradtságos munkáihoz és a gyereknevelés soha véget nem érő próbatételének.
Ilyenkor megyőződhetek arról, hogy valóban jól csinálom amit csinálok. Ettől nagyobb elismerés nem is kell.

2008. október 29., szerda

Aktív pihenés

Ma még szabadságon vagyok, gondoltam kihasználom a még meleg napsugarakat.
Délelőtt megfőztem, persze tanulva a múltkoriból most jó sokat készítettem ebédre, hogy holnapra is jusson. Mivel holnap dolgozom.
Csirkét sütöttem egy hatalmas tepsivel, burgonyával és az elmaradhatatlan wok-kal.
Jól beebédeltünk. Utánna Bettike befestette a hajamat. Megállapítottuk, hogy nagyon őszülök.
Ugye a sok gond....
A festegetés után elmentünk a faluba és vettünk krizantén virágokat.
Mindjárt el is ültettük őket. Egészen más hatást kelt így az emeltágyás. Ha jönnek a vendégek halottak napján legalább valami szín is fogadja őket.
Nem beszélve arról, hogy mennyivel jobb az ember lelkének ha színek veszik körül.
Még kedvenc cirmi cicánk az egerek réme is lemeózta a munkánkat.


2008. október 26., vasárnap

Vasárnap

Ma ismét egy pihenős nap!
A megszokott menetrend volt már megint. Délelőtt főztem a családnak finom zúzapörköltet csirkelábbal. Jó sokat csináltam, hogy holnapra is maradjon, de az én kicsi családom olyan éhenkórász hogy alig maradt belőle. Pedig a nagylányom nem is itthon ebédelt.
Délután a kicsi lányomnak játszópajtása érkezett. Mivel nem nagyon kellett rájuk figyelni én belefogtam egy új képbe. Már este 6 óra lett mire készen lettem vele.
Pont megérkezett Feri is a munkából és mindjárt kritizálni is kezdte. Végül is elértem amit akartam a művem vitát váltott ki a családban.
Minden festményemet szoktam kritizáltatni a családban azért, hogy halljam a véleményeket. Ezekből aztán már következtetni tudok arra mit szólna hozzá a nagyközönség.
Mostanában sokat kell majd festenem mert lesz egy "szép dolgok "kiállítása a faluban és felkértek, hogy én is állítsam ki a képeimet. Nagyon megtisztelő a felkérés, csak félek egy kicsit.
Nagyon bizonytalan vagyok abban kell e nekem kiállítás. Szerintem nem vagyok olyan tehetséges hogy nekem kiállításom legyen. Na mindegy majd az emberek megmondják.
Itt a kép:
Itt pedig ahogyan alkotok:












Nagyon szeretek festeni,és megnyugtat kikapcsol az alkotás öröméről nem is beszélve.
Mikor festek megszűnnek a gondok körülöttem. Csak a kép és én vagyok. Ez a nyugalom semmihez sem fogható.

2008. október 23., csütörtök

Pihenés


Ma végre pihenhettem délután.
Reggel 8 óráig tudtam az ágyban maradni annak ellenére, hogy megígértem magamnak, hogy sokáig alszom.
Hát 7-ig tudtam. Aztán lustálkodtam még egy órácskát és felkeltem.
Miután megreggeliztem végre ülve és nem kapkodva, kimentem a kertembe körülnézni.
Örömmel vettem észre, hogy kinyílt a krizantén virág is. Jövő hét végére már teljes pompájában fog virítani.
Aztán megfőztem az ebédet. Többfélét is, hogy holnapra is maradjon, mert ugye holnap már megint dolgozom.
Délután aztán egyedül maradtam itthon. Lányok elmentek barátnőzni, Feri pedig dolgozni.
Végre szentelhettem egy kicsi időt kedvenc hobbimnak a festésnek.
Lefestettem az utcánkat. Vettem a bátorságot és egy egészen új technikát próbáltam ki.
Meglepő lett az eredmény, de nekem tetszik:

Sajnos a színeket a telefon nem adja vissza olyan jól ahogyan kellene, de a lényeg látszik rajta, teljesen más technika. Nagyon büszke vagyok magamra mert ez a kép teljesen saját kútfőnől van. Nem másoltam sehonnan, hanem amit láttam az utcánkon azt festettem meg. Most nem törekedtem az élethű ábrázolásra, hanem foltokat és pontokat festettem, így állt össze a kép.


2008. október 22., szerda

Munka

Mint az előző blogomban írtam már nekem is van munkám!
Igen ám, de napi 13 órát kell lehúznom egyfolytában.
Ez a munkabeosztás teljesen borította a családi életet. Nincs ki bevásároljon, nincs ki főzzön, nincs ki foglalkozzon a családdal.
Az ember minden reggel bevásárol ugyan a gyerekeknek reggelit, de a főzéshez valót már nem lehet rá bízni.
A nagyobbik lányom már sokat segít itthon, de nem lehet, hogy mindent ő csináljon.
Mire hazaérek a munkából már hulla fáradt vagyok - ez este 6.30-kor van-az emberem meg még később jár haza.
Egész héten főtt kaja nélkül vagyunk, csak a gyerekek esznek főttet az iskola menzáján.
Nagyon jó lesz, hogy holnap végre ünnepnap és egy kicsit pihenhetek és főzhetek meg a gyerekekkel lehetek.
Minden elismerésem azoké az anyáké akik egyedül nevelik a gyerekeiket két állás mellett.
Nem tudom ezt meddig lehet csinálni, mert azt nem szeretném ha a család rovására menne a munka.
Most egyenlőre ennyit, majd holnap folytatom.

2008. október 16., csütörtök

Beindult...

Tegnap eléggé sűrű napom volt.
Tudtam , miután elfogadták a hitelkérelmünket, az értékbecslők viszonylag gyorsan ki fognak jönni. (Naná hogy gyorsan 30000Ft-ért én is gyorsan ott lennék ahol fizetnek)
Tehát az egész délelőttöt takarítással töltöttem. Nem a tisztaságot figyelik tudom, de egy tiszta rendezett lakás mindjárt jobb benyomást kelt mint egy rendezetlen koszos. (Mondjuk én mindig tisztaságot tartok a lakásban, de állandóan találok valamit ami nem oda való, vagy szerintem nem a legtisztább). Szóval mikor végeztem a takarítással úgy döntöttem ma nem megyek suliba, hanem kidolgozom a magyar tételeket. Készen is lettem öt tétellel...büszke vagyok magamra.
Közben megjött a postás és meghozta azt a tükröt, amit eléggé körülményes úton szereztünk be.
Köszönet Andinak újfent.(Aki ugye Rambó mivoltából kivetkőzve, elment megvásárolni nekünk.)
Közben egyfolytában csörgött a telefonom. Hívtak a színházból, hogy mehetek a jegyekért, hívtak a hobbyművészből, hogy nyugtázzam a megrendelésemet, hívott anyukám hogy délután 4-re menjek be érte a munkahelyére. A legfontosabb hívás pedig az volt mikor megtudtam, hogy hétfőn kezdhetek hivatalosan is a munkahelyemen. Rettenetesen megörültem, mert ez azt jelenti , hogy annyira engem szerettek volna munkatársnak, hogy még a munkaidőt is hajlandóak voltak hozzám szabni.-azért ilyen a mai világban nem sok van.....
Kettő körül haza jött a nagylányom és meglátta a tükröt........na azt látni kellett volna milyen szertartásosan vitte a szobájába és kereste meg neki a legmegfelelőbb helyet. Igazi nő!!!
Végül berendezett egy kis csinosító szentélyt a tükör köré.

Itt van :
Igazi nőcis sarok.
Miután anyut is hazarepítettem a munkából és én is hazaérkeztem, Feri már itthon volt.
Meg is lepődtem rendesen hogy ilyen korán itthon van.
Aztán kiderült, hogy hívták az értékbecslők hogy holnap 13-14 óra körül érnek hozzánk. Hát neki fogtunk kitakarítani a raktárhelyiséget.
Érdekes, hogy egy háztartásban mennyi kacat fel tud gyűleni...
Már késő este lett mire befejeztük a rendrakást.
Ma legalább már nyugodt szívvel várhatom az értékbecslőket, akik eldöntik mennyit ér a házunk.
Andi!
A szajrét megkaptam ! Csókolunk érte!
A fizetést holnap megbeszéljük.
Timi

2008. október 15., szerda

Még el sem kezdtük...

A múltkor írtam, hogy szeretnénk a házunkat korszerűsíteni, és ehhez némi hitelre lenne szükségünk. Ám a bankban ahol a hitelt szeretnénk felvenni, van egy ügyfeles kollega aki nem ért az adóbevallásokhoz.... Igaz nem vagyunk egyszerű esetű ügyfelek, mert az emberem vállalkozó, úgyhogy kapásból nem elég az APEH igazolás, hanem vinni kellett az adóbevallást is. Az ügyfeles nő pedig jól ránk ijesztett, mert azt mondta , hogy ez az adóbevallás nem jó. Kérdem én hogy ne lenne jó, mikor az APEH befogadta és ez alapján állította ki az igazolást is? Erre a nő: Az lehet, de nem jó az igazolás sem az is rosszul van kitöltve.-erre bennem meghűlt a vér "Itt mindenki hülye csak Ő a normális?" Mindenesetre még 2-en kezdték el vizsgálgatni azt az egy bevallást. Most már arra a következtetésre jutottak, hogy fel kell küldeni a papírokat a központba munkaügyi ellenőrzésre.-na nesze neked kisember kell még hitel?-gondoltam magamban. Jól felpaprikázva hagytam el a bank épületét azzal a feltett szándékkal, hogy akármit is mondanak, nem kell a hitelük. Másnap még a reggeli órákban felhív a férjem és közli, hogy keresték a bankból és elnézést a kellemetlenségért és persze rendben vannak a papírok a hitelkérelem elfogadva, várhatjuk a becsüst.-na igen ezért a sok idegért már csak ez a minimum. A tegnapi nap viszont már csak ilyen volt(meg az egész hét) rájöttünk még egy nagy igazságra. A szegény embert ott vágják át ahol akarják, ha nem vigyáz! Mivel tudtuk, hogy fővezetéket is kell cseréltetni a házon már a hitelkérelem előtt jóval elkezdtünk érdeklődni a vezetékcsere mikéntjéről és főként az áráról. Teljesen el voltunk hűlve mikor az árakat meghallottuk. 200000-120000Ft között mondtak árakat. Hozzáteszem, ezeket az árakat az áramszolgáltatónk emberei mondták, miután megnézték a házat. Na a férjemet sem kell félteni, Ő azt mondta nem hiszi el, hogy ennyibe kerül egy nyamvatt fővezeték csere. Hívott egy másik szakembert akit ő is ismert és vele nézette meg a helyzetet. A következőket mondta: Mikor vettük a házat ,egy rádióra meg pár villanykörtére lett kihelyezve a villanyóra. Azóta megnőtt a fogyasztás, számítógép, mosógép, mikro , a férjem gépei, tehát megnőtt a fogyasztás és szükséges egy korszerűsítés. Nagyobb villanyóra új vezeték, stb. sorolta. Minket inkább az anyagi vonzata érdekelt ennek az egésznek. 10800Ft lett a végösszeg... Nem akartam hinni a fülemnek. Ugye a 200000 és a 10800Ft között tetemes a különbség. Ráadásul az árak egy szolgáltató embereitől származtak. Tehát akiket először kérdezzünk saját zsebre is dolgoztak. Szóval még el sem kezdtük a korszerűsítést máris van egy csomó ideg és máris megpróbáltak lenyúlni minket. Ajánlom mindenkinek aki a jövőben építkezni, felújítani, korszerűsíteni akar, hogy legyen résen. Az emberi kapzsiság határtalan!!!!!
Villanyoltás
Betörnek a cigány lakásába. A szomszédja megkérdezi:
-És mit vittek el?
-A színes Tv-t, a videót, az autómata mosógépet, és a háztartási robotgépet.

-De hát a házadban nincs is áram!
-Ja, hát az agregátort is!

Egy szép őszi kép:
Mivel mi nem jutunk el a Mátrába az idei őszön
Ritusss honlapjának képét tettem ide fel.
Csodaszép igaz!!!

2008. október 13., hétfő

Eseménytelen

A mai napom eléggé eseménytelenül telt. Talán az egyetlen esemény az volt mikor az emberrel elmentünk eladósodni (hitelt felvenni ). Rá kellett jönnünk, hogy hiába a bank segítőkész ügyfelese, nem is olyan könnyű magunkat adósságba verni. Előkészítettünk minden papírt amit előírtak nekünk. Megvolt minden kitöltés és aláírás mégis halasztani kell a dolgot, mert az APEH és a könyvelő ugyan érti a dokumentumot amit kiadtak, de az ügyfeles nem. Eredmény : adóbevallás a bankba, ott vizsgálódás, aztán vagy megkapjuk a hitelt vagy nem. Mi úgy gondoltuk a pénzből már az idei télre felszerelhetjük a légkollektorokat, és energiatakarékosságból leszigetelhetnénk a házat. De "ember tervez, isten végez......" Na nem baj, megfagyni nem fogunk és legalább nem kell fizetni a részleteket. Persze még holnap majd minden kiderül. Terveztük, hogy most az ősszel is elmegyünk a Mátrába megnézni az őszi színeit-állítólag nagyon gyönyörű ebben az évszakban is-de ebből nem lesz semmi . Az ember tele van munkával le is lőnék ha most elmenne két napra. Ez nagyon jó! Azért lett vállalkozó, hogy több időt tölthessen a családdal meg ne parancsoljon neki senki, erre mi van? Nem tud még egy napot sem ránk szánni és állandóan hívogatják még este 9-kor is. Persze most van a legnagyobb dologidő. Csak azt nem értem miért mindenki ősszel akar építkezni , felújítani. Ha már energiatakarékosság:
- Takarékoskodj az energiával! Szeretkezz lassabban!
Ez nagy igazság!
A tegnapi buliról lemaradtak a k
eresztfiam legjobb pillanatai.
Hát most itt vannak az édes mézek képek .....
Nagyon cuki.

2008. október 12., vasárnap

ünnepeltünk

Ma anyuéknál voltunk ebéden. Na nem mintha ez olyan ritkaság számba menne, mert sokszor ebédelünk anyuéknál, de ma ünnepeltünk. Az Öcsém születésnapját ünnepeltük. Október 10-én lett 20 esztendős. El sem hiszem hogy szalad az idő. Mikor én férjhez mentem akkor volt 5 esztendős és mára kész fiatalember lett belőle.
Ráadásul már másodszakmás ugyanabban az iskolában ahová én is járok.
Nagyon finom volt az ebéd, anyu most is kitett magáért pont ahogy szokott.
Húsleves, pacalpörkölt-ezt az öcsém főzte bográcsban-,csirke és disznó rántott hús, majonézes krumplival. Levezetésnek pedig, a család kedvence- anyu által sütött dobostortája.
Hát a mai ebéddel azt hiszem +3kg a mérlegem.
Gratulálok anyukám, lassan utolérlek...:-))))
A nagy jóllakás után mindenki kiült a teraszra egy kicsit amíg én elaltattam a tündéri keresztfiamat.
Utánna pedig rendeztünk egy nagy családi fényképezkedést.
Sajna a nagy családi bulinak véget kellett vetni mert nálunk ma volt a Búcsú is és a gyerekek már nagyon nyafogtak, hogy mennének.
Boldog 20-at öcsém!!!


ui.: A mai nap tanulsága számomra az volt, hogy bármennyire is megértő tudsz lenni a gyerekeddel, azért nem árt néha megrendszabályozni. Főleg ha túl nagy a szája!!!

2008. október 11., szombat

Kirándulás.

Ma végre eljutottunk a várva várt kirándulásig.
Eddig mindig megakadályozott a rossz időjárás és nem tudtunk még a lakásból sem kimozdulni.
Ma reggel azért megijedtem mikor kiálltam a teraszra.
Köd és hideg fogadott. A kertem olyan volt mint egy kísértetkert.
Na de azért megemberelte magát a napnál a fűtő,mert délutánra verőfényes napsütés lett.
Megpakoltam egy kicsi hátizsákot almával meg mentateával.
A mentatea nagyon jó nagy melegekben mert elveszi az ember szomját.
Megindultunk hát a nagy felfedezőútnak.
Niki az elején még énekszóval is szórakoztatott minket.
Mivel Bettikém is festegetéssel próbálkozik , megkíséreltem rávezetni, hogy meglássa a színek és formák összhangját a természetben.
Mindkét lány gyönyörködött az őszi színekben.

Megálltunk egy helyen és elfogyasztottuk az almákat.
Utánna elindultunk hazafele.
Nagyon elfáradtunk és már alig vártuk hogy hazaérkezzünk, de azért maradt erőnk észrevenni az erdő állatait is.
További képeket nézegethetsz a picassa vebalbumon.

2008. október 9., csütörtök

Egy fárasztó nap




Ma elhatárotztam, hogy nem kapcsolom be a gépet, mert nem tudok tanulni tőle. Ez sikerült. A tanulás is megvolt. Matekoztam egész délelőtt. Ja meg közben keltkalácsot sütöttem a lányok kedvéért. Ezzel el is telt a délelőttöm. Délután iskolában voltam, magyar és angol órákat ültem végig, de valahogy nem volt hangulatom hozzájuk. Pedig a magyart nagyon szeretem. Álmos voltam egész délután. Este 7-re értem haza. Meghallgattam a lányokat mi volt a suliban nekik is és most 8 óra van, blogot írok. Apa még mindig nincs itthon. Merre járhat? Eléggé elfáradtam ma , de inkább agyilag mint fizikailag.

2008. október 8., szerda

Ma is....


Na végre ma is alkothattam. Szeretem az ilyen napokat mikor sokfélét készíthetek és szabadjára engedhetem a fantáziámat.
Reggel végre megcsináltam az őszi dekorációt a nappali asztalára .
Mikor végre készen lettem vele, és feltettem a fehér terítőre, valami hiánytott.
Hát neki fogtam a saját varrású terítőmet is kidekorálni.
Némi textilfesték és stencil és már készült is .
Nagyon elégedett lettem a művemmel.
Ezek után megnyugodva ültm le a gép elé és cseteltem egy kicsit, majd elkészítettem az öcsém születésnapi ajándékát.
Október 10-én lesz a lelkem 21 éves.
Elég sokáig tartott amíg kiválogattam a kellékeket, de megérte. Egy kis segítséggel ugyan de szerintem nagyon jó lett. Ismét köszönet Andinak!
Ha már születésnap akkor itt egy idézet:
"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem, hogy mennyi élet volt éveidben."
Abraham Lincoln