2009. február 27., péntek

Léhaság...

Ma reggel azzal a határozott elképzeléssel keltem ki az ágyból, hogy nagyon sokat fogok dolgozni itthon. Ráférne már a lakásra egy alapos takarítás.
Reggeli után mindjárt bele is kezdtem: mosogatás, söprögetés, felmosás. Mindezek után, mivel gyönyörűen sütött a nap, nekiláttam leszedni a nagy ablakokról a függönyöket a nappaliban. És ha már úgy is leszedtem a függönyt akkor meg is pucoltam az ablakot, meg a keretet is. Persze mindehhez el kellett költöztetni a rengeteg virágot az ablakpárkányról meg az ablak közeléből. Ahogy elhúzogattam őket, láss csodát! Tele volt piszokkal helyük. Hát azt is kitakarítottam.
Azt hinné az ember ezzel el is ment a délelőtt. Hát akkor az az ember nagyot fog nézni, mert csak 10 óra volt.
Kénytelen voltam nekiesni a számítógépnek, mivel időközben elkezdett szakadni az eső. Esőben kertészkedni viszont még én sem fogok:-)
Hát ez lett a nap veszte. Alig, hogy a gép elé ültem véletlenül scrapbookos oldalra tévedtem. Aki ismer az sejtheti, ennek jó vége nem lesz! Nem tévedett!!!
Rendesen beindult a hörcsög effektus;-)
Bár a nyelvtudás-vagy nem tudás- némileg gátat szabott neki.
Csak töltöttem lefele az anyagot(és még mennyit tudtam volna:-( ) és már tele volt vele az asztal, mire elkezdtem őket kicsomagolni. Aztán rendeztem a helyükre és rendet tettem a scrappes mappában.
Gondoltam, ha már így elment a napom (mert mire végeztem már délután lett) megkeresem az ezzel foglalkozó internetes ismerősömet és összehozhatnék valamit a segítségével.
Megjegyzem hiába vagyok nagy rajongója a digitális scrapbook-nak, nem nagyon értek hozzá.
Pechemre Andi nem volt gépközelben, így inkább tovább gyűjtögettem.
Gyönyörű dolgokat sikerült zsákmányolnom és remélem valamikor fel is tudom használni.

Holnap biztosan nem lesz alkalmam kipróbálni a tudásomat, illetve annak hiányát a digitális scrap területén, mert apa bejelentette: Az akácost kell felmettszeni és kitakarítani. Ha pedig már így alakult, akkor én is felásom az új ágyásnak a földet. Meg hmmm.... ha jobban meggondolom van a kertben éppen elég munka. Elég volt a léhaságból egy nap!

„A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeljük, amire vágyunk, azt akarjuk, amit elképzelünk, s végül megalkotjuk, amit akarunk.”
Shaw, George Bernard

2009. február 22., vasárnap

Hétvége: festés, tavasz, ügyelet

Ma este vége egy újabb hétvégének, és közelebb kerültünk a tavaszhoz ismét egy héttel.
Pénteken délután a kicsi lányom Niki elment a teleházba és leadta a rajzpályázatra a művét. "Kedvenc mesehősöm a pályázat címe" Hát persze, hogy manga figurát rajzolt. Megjegyzem állati ügyesen tudja őket rajzolni. Szinte futószalagon képes gyártani őket:-) Este mikor hazaért panaszkodott, hogy fáj a hasa, de miután evett már nem volt különösebb problémája.
Szombat reggelre viszont szépen belázasodott. Illetve nem is láza volt, hanem inkább hőemelkedése. Mivel nekem festeni kellett mennem apa viszont dolgozni ment, megkértem anyut vigyázzon rá. Persze kapott lázcsillapítót és nem tulajdonítottam a dolognak nagy ügyet, mert szokott neki néha csak úgy minden ok nélkül hőem
elkedése lenni. Miután anyu elvállalta, hogy vigyáz rá én

nyugodt s
zívvel elmentem festeni.
Nagyon jó volt. Egyre oldottabb a hangulat a foglalkozásokon, egyre többet beszélgetünk és viccelődünk.

Mire visszaértem anyuékhoz, Nikikém már teljesen lázas volt. Kénytelen voltam belátni itt komolyabb baja van mint gondoltam.
Hazajöttünk és ágyba dugtam a kislányt egy adag lázcsillapító kíséretében és el sem mozdultam mellőle, mert már hasfájásr
a is panaszkodott. A láz viszont csak nem akart lemenni, úgyhogy este ügyelet lett a vége. Kiderült, hogy a pocakja olyan mint egy dob és valószínűleg fel van puffadva. Kapott gyógyszert puffadás ellen és láss csodát, amint megkapta a gyógyszereket itthon, nem sokkal később jobban is lett. Az éjszaka nagyon nyugisan telt és nem volt semmi probléma.
Hanem jött a vasárnap reggel, és újra fejfájás szemfájás.....és még ki tudja számon tartani mennyi panasz ára
dt a kicsi lányból. Egész nap csak feküdt szegényke. Egy olyan gyerek aki igen csak aktív egész nap... Ilyenkor annyira de annyira tudom őket sajnálni!!!!
Most várok holnap reggelig és majd meglátom mit mond a körzeti doki, mert így nem küldhetem mégsem iskolába szegényt. Gyanítom, hogy influenza lesz a vége:-(

Ma tette
m egy nagy sétát a kertben, és észrevettem, hogy éled a természet!
Nagyon helyes! Most már igazán kitavaszodhatna! A hagymás növények rettenetesen tolakodnak a fény felé, a fákban megindult a nedvkeringés, a rózsák és a klematisz már kibontotta rügyeit, a m
adárkák egész nap csiripeltek az ablak alatt, és eleséget kerestek a fűben.
Szóval minden jel arra mutat, hogy azért lesz még tavasz nem sokára:-)

Bennem közben megformálódott az idei kert körvonala, hogy hova milyen ágyást létesítek, melyik növényt hova ültetem, melyiknek kell még költöznie, és milyen növényeket keltetek saját magam magról. Csak azt nem tudom még, hogy mindezt hogyan fogom megvalósítani a sok tanulnivalóm mellett.

Mert bizony a tavasz számomra nem csak a kertidény kezdetét jelenti, hanem a rengeteg tanulás kezdetét is. Az idén végzek az iskolával, ha minden jól megy, de ehhez nagyon sokat kellene tanulnom, főleg matematikát. Az bizony olyan tantárgy amit nem lehet kertészkedés közben tanulni. Ehhez bizony le kell ülni és gyakorolni gyakorolni gyakorolni.
Na mindegy, ügyes ember vagyok majd ezt is megoldom mint annyi minden mást is már:-)
Valahogy majd csak lesz, és bízom a jószerencsémben is.

A hétvég
e legjobb pillanata az volt mikor Gyuri bácsitól kaptam egy képet ajándékba. Egy olyan képet, amit saját maga festett nekem, amin a kicsi lányom látható egy Montenegrói nyaralás alkalmával. Leírhatatlan az öröm amit éreztem mikor odaadta a képet. A fénykép amiről a kép készült a kedvencem, mert olyan bájos.
Élnek még a világon jó emberek, akiknek fontos, hogy a másiknak önzetlenül is örömet szerezzenek:-)
Végül egy idézet nektek kedves olvasóim:
"Semmi sem olyan egyszerű és titokzatos, mint a kedvesség."
Osvát Ernő

2009. február 19., csütörtök

Csak napsütés és alkotás!

Jelentem mindazoknak akik aggódtak értem: Jobban vagyok!:-)
A tegnapi és a mai napsütés kifejtette szervezetemben áldásos hatását és máris sokkal boldogabbnak éreztem magam!
Persze ehhez a boldogsághoz nagymértékben hozzájárult az alkotás, és kertészkedés öröme.
Délelőtt amíg igencsak csípős volt kint a levegő, de már sütött a nap, megjött az alkotókedvem.
Kifestettem azt a két kicsi cserepet, amit pár napja vettem a TESCÓban a kaktuszaimnak. Nem akartam csak úgy a cserepekbe elültetni őket, mert az olyan snassz. Ezért gyorsan kidekoráltam mind a kettőt.

Az egyiket aranyos bájos formára a másikat kicsit mexikóis stílusra vettem.
Aztám mikor végeztem a beültetéssel, eszembe jutott, hogy a nyári virágokból néhányat már el kellene vetni. Hát az is meglett. Utána főzés, gyerekek tanulás stb.
Délután úgy három körül kimentem a kertbe és kiástam két
rózsatövet amik mindig betegek voltak és helyükre átültettem a rózsaloncot és a jezsáment. Majd az oszlopos tiszafa is költözködött.
Mi tagadás jó hideg volt, és nagyon fázott a derekam, de mire beértem a meleg lakásba, már teljesen le volt izzadva a hátam. Nagyon jólesett ez a kis kerti munka. Teljesen feldobta a hangulatomat.
Tehát a depresszió ellenszere napsütés és alkotás:-)))

2009. február 16., hétfő

Egyre fehérebb...

Február közepe van és a táj egyre fehérebb és sivárabb. Ugyanúgy ahogyan a hangulatom is:-(((
Az elmúlt egy hétben egy csomó olyan inger ért ami önmagában is megrengeti az embert, nem pedig egy héten belül mind!
Hét elején kezdtem rájönni, hogy akiben eddig feltétel nélkül megbíztam lehet, hogy annyira nem is megbízható. Sorra kaptam az olyan jelzéseket "jóakaróktól" amiben figyelmeztetnek, hogy jobb lenne vigyázni arra ami az enyém....(Itt kezdődött a lelki problémám) Ezen nem tartott sokáig túltenni magam, ugyanis én ismerem az illetőt már hmmm........17éve és Ő mindig kiállt mellettem teljes vállszélességgel, ha arról volt szó hogy meg kell védeni engem. Szóval úgy döntöttem nem figyelek a peletykákra ( amúgy is utálom azokat is akik terjesztik) és megbízom abban akiben eddig is megbíztam. Rendelkezem valami belső vészjelzővel és az mindig akkor jelez mikor tényleg baj van. De most csendben van, nem jelez. Úgyhogy nyugi.
A második megrázkódtatás akkor ért, mikor rádöbbentem arra, hogy túl a 33 éven egy csomó lehetőség bezárult már előttem. A továbbtanulás olyan szakokon amit én szeretnék számomra már nem megvalósítható. Ennek elsősorban anyagi okai vannak.:-(((

Emellett már van pár szak amihez túlkoros vagyok. Nesze neked! Miért nem tanultál a férjhezmenetel és a gyerekszülés előtt!- Ennyire elrontottam volna az életemet?

Jut eszembe! Egy 14-16 éves gyerek honnan tudja eldönteni mit akar majd egész életében dolgozni? Van egy 13 éves lányom aki jó tanuló, de halvány fogalma nincsen arról, hogy hova, milyen iskolába menjen továbbtanulni. A pubertás kornak köszönhetően a semmibe bámuláson kívül semmi nem érdekli. Egy kicsit mérges is vagyok rá és irigylem is . Ilyen gondtalan napok nem lesznek többet egy felnőtt életében.

Harmadik lehangoló esemény pont tegnap este történt. Ironikus a dologban az, hogy éppen egy jó hír,egy elismerés kapcsán jött a hideg zuhany. Kaptam egy nagyon kedves telefonhívást egy idegen hölgytől, aki érdekes embernek tart és tetszenek neki a képeim. Találkozni is szeretne velem. Nagyon jól esett ebben az egyhangú téli és szomorú időben.
Erre azonnal jött egy olyan kommentár... : -( pont attól akinek támogatnia kellene és velem együtt örülni. Ez volt az utolsó dolog amit még el tudtam viselni! Elég vol
t!
Nem kérek többet köszönöm! Felállok és megrázom magam, mint az a csacsi
akit el akart élve temetni a gazdája, mert öreg volt és a kútba esett!
Nekem is van büszkeségem és önérzetem. Kezembe veszem a sorsomat és továbbtanulok, a gyerekemet kirángatom ebből a lebegés állapotból és akkor is tanulni fog, és céltudatos felnőtt lesz, és soha tö
bbé nem hagyom, hogy belém rúgjanak!
Nem fogok kikészülni azért mert tél van és esik a hó. Hát hagy essen! Ha nem mehetek ki a kertbe, akkor majd festek és megcsinálom azt a kiállítást, ha bele gebedek is . Akkor is, ha pont az a valaki nem támogat akire a legnagyobb szükségem lenne.

A héten amíg én sajnáltam magam, a gyerekeim örültek a hónak és egy nagy hóembert építettek az udvarunkba.

Szombaton reggelre akkora hó hullott, hogy Bettikém nem is jött velem festeni, hanem a Nikivel egész délelőtt kint játszottak, és ez a hóember is nagy játék eredménye. Itt jegyzem meg: én meg kereshettem a nagy sálamat:-)

Azért én sem tétlenkedtem szombaton, bár a hangulatom nagyon nem akarta, azért elmentem festeni és nem bántam meg. Megint sok mindent tanultam, és ezt festettem!

2009. február 10., kedd

Padlón...

Nem igazán vagyok formában mostanában. A tegnapi hirtelen időjárás változás pedig végképp padlóra küldött!:-(((
Már teljesen meg voltam győződve arról, hogy mindjárt itt a tavasz és én mehetek ki a kertecskémbe" kapargászni"- ahogy az ember szokta jellemezni tevékenykedésemet.
Tervezgettem mit hova ültetek az idén, megrendeltem a növényeket,( sikerült még azt a különleges fát is felkutatnom és megrendelnem amit az egyik topikon ajánlottak nekem) sőtt már szombatom egy kicsit kertészkedtem is. Nem komoly, csak levágtam az évelők elszáradt részeit, gereblyézgettem, és figyeltem a tavasz első jeleit a kertemben.
Erre tegnap reggelre csupa fehérség fogadott! Majdnem sírva fakadtam..... már annyira vártam a tavaszt, hogy ez a visszaesés nagyon rosszul esett.
Ráadásul el sem olvad a hó hanem megmarad.
Nem elég ez a csalódás, hajnali 3 órakkor arra ébredtem, hogy nagyon fájnak a veséim:-( Szoktak ilyent csinálni, de nem hajnalban. Minden reggel arra ébredek, hogy nagyon fájnak, aztán elmúlik, ahogy halad előre a nap.
De ma nem múlt el! Csak fáj és fáj és fáj......hiába iszom a teát és melengetem őket, nem lesz jobb.
Nagyon félek, hogy még kórház lesz a vége. Volt már rá példa.
Gyanítom megfázhatttak mikor szombaton csak úgy spontán elkezdtem kertészkedni. Megérdemlem! Miér nem öltöztem fel jobban mikor tudom, hogy mennyire érzékeny testem ezen része. De hát nem úgy indultam meg kifele, hogy kertészkedek, hanem csak körülnézek.
Na mindegy , ez már késő bánat.
Most kúrálom magam, hogy nehogy nagyobb baj történjen, mert jelen lelki állapotomban nem bírnám ki a kórházat!!!!

Igazán jöhetne már az igazi tavasz, hogy kirángasson ebből az állapotból. Kicsit depis lettem;-)
Most átszörfözök egy másik oldalra és szép nyári kertképeket fogok nézegetni!

2009. február 7., szombat

Szalagavató

Február 6-án, Pénteken volt a szalagavatónk.
Ez azért hír értékű, mert az iskola történetében talá
n mi vagyunk az első levelezős osztály, akik részt kívántak venni a szalagavató ünnepségen. Szerintem senki sem bánta meg, mert nagyon jól sikerült buli volt. A műsor amit a diákok és a tanárok is előadtak, szinte első osztályú vot.
Nagyon jól esett, hogy az igazgatóhelyettes külön megemlítette a levelezős osztályt is amikor köszöntötte a tanulókat. Azután feltűzte az osztályfőnök a szalagokat, mindenkinek egyenként.
Az pedig, hogy nekünk is van két tanulónk akiknek az igazgató tűzhette ki a
zt a bizonyos szalagot, büszkeséggel tölt el és arra sarkall, hogy mindenkit bátorítsak arra hogy tanuljon.
Persze nem én voltam egyik tanuló sem, de nagyon
jól esett és meg is tapsoltuk az oszály társainkat. Még egyszer gratulálok nekik:
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok munkájuk van az eredményeik mögött és ez
becsülendő!

Műsorral kedveskedtek a végzős diákoknak az alsóbb oszályokba járó hallgatók és a tanárok is.
Az iskola megpróbál egy új hagyományt bev
ezetni, mégpedig a nyitótáncot. Most volt először, és remélem a következő években is lesz, mert nagyon szép vot.

Kaptunk vacsorát is ami szintén mennyei vot, annál is inkább mert a műsor végére mindenki nagyon megéhez
ett.
A menü egyszerű és nagyszerű: gordon blu és sült hús
burgonyával és káposztával. Személy szerint én annyira gyorsan kezdtem enni, hogy hiába voltam farkaséhes, nem tudtam megenni az adagomat. Odaadtam a mellettem ülő Zolinak aki szívesen fogadta és nem csak az enyémet, hanem a többiekét is akik hasonlóképpen jártak mint én. Hiába Ő még fejlődő szervezet!:-)))
Desszertet is szervíroztak: somlói galuskát. Az már végképp kifogott rajtam. Kb a felét tudtam megenni.

Vacsora után pedig megkezdődött az őrült buli. Isteni hangulat kerekedett, és mindenki táncolt.
A fűszeres bornak és a pezsgőnek köszönhetően feltűnően oldódtak a gátlás
aim és úgy bele jöttem a táncolásba, hogy még én sem gondoltam volna. Vannak erről is képek, de azt a jövő héten kapom meg. Az oszálytársak és a tanárok is fényképeztek.
A legjobb az egész buliban az volt, hogy a tanárokat is teljesen új oldalukról
ismerhettük meg.
Van olyan tanár akiről el sem tudtam volna képzelni, hogy így el tudja engedni magát, és van olyan is aki hozta a formáját.
A buli kellős közepén készített Erzsi barátnőm egy fényképet az osztályfőnökömről és rólam.

Ezt a képet nagyon fogom őrizni, hiszen az én ikolás éveimet tekintve Ő a legjobb osztályfőnök!
Levelezős osztály lévén nem igazán volt kötelessége (szerintem) minket pulyulygatni és ügyes bajos dolgainkkal foglalkozni, de Ő mindig készséggel állt rendelkezésünkre akármilyen jellegű problémánk is adódott. A matematikát és kémiát pedig lelkiismeretesen próbálta megértetni velünk és ha szükségét látta plussz órákat is töltött velünk. Köszönet érte!:-)))

Számomra hamar véget ért a buli, mert már nagyon álmos lettem 11óra körül és szépen elbúcsúzva a többiektől hazafele vettem az irányt.

Számomra meghatározó élmény volt így felnőttként részt venni a saját szalagavatós bulinkon, és örökké emlékezni fogok rá.
Viszont ahogy az igazgató is mondta :"a neheze most jön" . Az érettségi vizsgák májusban. Mostantól szorgalmas tanulással kell telnie az elkövetkezendő hónapoknak, hogy utánna egy utolsó ünnepléssel lezárjuk életünknek ezt a szakaszát.
Ui.: Ide tartozom még egy képpel. Hát itt van:

2009. február 5., csütörtök

Megtaláltam!

Ma végre sikerült befejeznem a lemaradást, amit még karácsony előtt halmoztam fel a tanulást illetően. Végre egy kicsi lélegzethez jutottam, és a géphez már nem csak anyagot gyűjteni ültem le, hanem már barangolhattam is egy kicsit a neten.
Találomra beírtam egy nagyon régi kedves ismerősöm nevét a barátkeresőbe, és láss csodát, mindjárt ki is dobta őt! Eltartott egy darabig mire pontosan beazonosítottam, de hát eltelt már 17 év mióta nem láttam. Szerencsére emlékeztem a pontos születési dátumra, és ha a képek nem is nagyon hasonlítottak a régi ismerősre, azért én ráismertem!

Este mikor megjöttem a suliból megpróbáltam feltölteni a telefonomra pár zenét, hogy buszozás közben legyen mit hallgatnom, de úgy tűnik még egy főiskolát muszáj lesz elvégeznem, ha rá akarok jönni hogyan kell. A pen drive-ra sikerült felraknom, akkor a telefonra miért nem megy?
Na majd Zolika segít!

Ma este egyedül leszek, mert az emberem elment bulizni. Szauna avató bulira! Hogy milyen jól megy egyeseknek? Na nem baj, holnap én megyek bulizni!!! Szalagavató bál......jó mi? 33 évesen!
Végül is jobb később mint soha:-)))
Hogy hogyan sikerült a bál, és a képeket majd szombaton mellékelem.