Karácsonyunk képekben

Véget ért a karácsony. Remélem mindenkinek boldogan és szeretetben telt. Nálunk nem volt különös nagy esemény, a megszokott mederben zajlott minden.
Szenteste anyósék nálunk ebédeltek és vacsoráztak. Erről nem készültek képek, mert a társaság nem nagyon csípte a fényképezést:-( Viszont az esti ajándékozásról igen sok kép készült. Nem akartam senkit sem terhelni azzal, hogy felpakolom az összeset. Így inkább feldolgoztam néhányat és így mutatom meg nálunk hogyan teltek az ünnepek.
Karácsony második napját anyuékkal töltöttük és ott is volt nagy kajálás, meg ajándékozás.
Ígérem szép lassan azokat is feldolgozom , de most csak mindegyikből egy- egy ízelítőt mutatok.

Ezek a képek kiáltottak, hogy scrappeljem meg őket. Tehát itt van a 24-éről és a 26-áról egy- egy kép.Nikikém nagyon csodálta, hogy a gömbben látta magát.


A kereszt szülőktől kapott ajándék ilyen hatást váltott ki Bettikémből:-)

Nagyon gyorsan

Most gyorsan készítettem két oldalt a szánkózósból. Nem szoktam ilyeneket készíteni. Nem kell hozzá különösebb tudás, mert a lényeget már más megcsinálta, én csak a képeket illesztettem be.

Noshay


Damayanti

Feldolgozott képek

Ahogy ígértem, a képeket feldolgoztam, és készítettem két scrappes oldalt.
Nem volt nagyon nehéz dolgom. Az első képen egy új technikát a tükröződést próbáltam Krissz instrukciói alapján. A cewe oldalán nagyon klasszul bemutatja hogyan kell csinálni, még az ilyen kétbalkezesek mint én is megtudjuk csinálni.

Ehhez a képhez scrappfamily White Christmans Kitjét használtam. Tükrözést és displace-t használtam.


Ez a kép krissz kitjéből készült. Nem használtam semmi különös effektet, csak felpakoltam a képeket. Igazából annyira jó ez a kit és pont a színek is passzolnak a képekhez, hogy nem tartottam fontosnak bármi mást rátenni.
Itt szeretném megköszönni krissznek a csodás kitet. Nagyon jó vele dolgozni. Pikk-pakk készen lettem vele.
Remélem mindenki készül már a holnapi napra, és nem őrült bele a sütés főzés takarítás ördögi körébe. Kívánok minden kedves olvasómnak és ismerősömnek Békés boldog nyugodalmas karácsonyi ünnepeket. Scrappeseknek pedig sok-sok képtémát:-)))
Fogadjátok tőlem a kedvenc együttesem egyik nagyon szép karácsonyi zenéjét. Itt meghallgathatod.

Szánkózás, mézeskalács

Végre megérkezett az igazi tél hozzánk is. Ez már valamelyest javított a karácsonyt váró hangulatomon.
Lányok is nagyon örültek már az első hóesésnek is, de a tegnapi volt a csúcs. Kár, hogy a szakemberek szerint ez mégsem marad meg karácsonyra. Azért reménykedjünk.
Mivel az ajándékbeszerzési megrázkódtatásokon már túlestünk, megpróbáltuk magunkat egy kicsit ráhangolni a karácsonyra. Szánkóztak a lányok kint ( még az első kisebb mennyiségű hóban) ma pedig mézeskalácsokat sütöttünk, amit ők maguk díszítettek ki és a mamák kapják fémdobozban ajándékba. Tavaly is nagyon örültek neki.

gyerünk az erdőbe!

Kicsi húzza a nagyot:-)))

Húú de ragad ez a tészta....


Viszont nagyon finom!!!!


Most szaggatok, ne zavarj!


Az enyémek lesznek a legszebbek!


Utolsó simításoknál nagyon kellett ám koncentrálni:-)))

A végeredmény pedig egy csomó szebbnél szebb mézeskalács, és megint egy nagyszerűen sikeredett délután. Másért nem is ezért már érdemes várni a karácsonyt. Szeretek a lányokkal együtt ügyködni a konyhában. Remélem ők is szeretik az ilyen sütögetős napokat.

Lett még egy csomó jó kép, úgyhogy szerintem hamarosan scrappes oldalakkal is jövök.

Elveszett karácsony

Nem is tudom mások hogy vannak ezzel, de szerintem karácsony előtt az emberek megbolondulnak.
Nem azzal van bajom, hogy ajándékozni szeretnének, hanem azzal, hogy mindenki megpróbálja felülmúlni a másikat. Közben pedig észre sem veszik, hogy hatalmas adósságokat halmoznak fel, amit talán ki sem fognak tudni fizetni. Egyre jobban az a benyomásom, hogy a karácsony már nem is a szeretet ünnepe, hanem a kereskedelem egy nagy fogása. Mindenki rohan vásárolni, írja a listát, hogy kinek mit, és közben tiszta ideg, hogy hogyan fog kijönni a kis pénzéből annyi sok ajándék. ( Félreértés ne essék, én is ugyanezt teszem, tettem eddig)
Számolgatom mennyi embernek kell vennem ajándékot.
1. Gyerekeim: Itt van mindjárt az első probléma. Ugye ajándék nélkül a karácsony már nem is lehet olyan szép. Pedig dehogynem. De azért ők kérik az ajándékot, nem is akármit : MP4, hajvasaló, Új hold könyv, társasjáték, mindenféle elektoromos kütyü, amikkel mostanság tömik egymás fejét, na meg persze a média is rendesen befolyásolja őket. Már itt megakadtam. Ha rájuk ennyit költök, mi marad a többire?
Emlékszem mikor még kicsik voltak mennyire örültek egy általam elkészített nadrágnak, vagy pulóvernek is. Mára ez már nem elég. Ma már kütyük kellenek, horror áron. Minél drágább, annál menőbb lesz a csaj. Na szép. A szülő meg megveszi, nem is tehet mást, ha boldogságot akar látni gyereke szemében szenteste. Ez eddig kb.10000 Ft

2. Párom: Talán Ő az egyetlen ember, akinek minden zokszó nélkül megvennék bármit amit szeretne. Megérdemli a lelkem, annyit dolgozik értünk. Viszont Ő az aki nem kér semmit. Valamit mégiscsak tennem kell a fa alá az ő számára is. Mivel szűkösek a keretek, egy határidőnapló talán megteszi. Azt viszont a legjobb szívvel. Ezt megúszom: 1500 Ft-ból.

3. Keresztfiú: A második fennakadás. Szegény húgom azt hiszi, hogy pénzzel meg lehet vásárolni a szeretetet, és a törődést. Azt kérte tőlem, hogy ne vegyek a fiának karácsonyra semmit, hanem töltsek több időt vele. Ez szép, mindaddig, amíg el nem kezdte forszírozni Ő mit vegyen a gyerekeimnek karácsonyra. Aztán kibökte, hogy elviszi a nagyobbik lányomat egy bevásárló körútra. Persze biztos vagyok benne, hogy a kicsit sem fogja közben elfelejteni. Ismervén az anyagi helyzetüket, nem tartom szerencsés ötletnek, de nem az én pénztárcám ugye....
Viszont a vissza az már az én pénztárcám. Úgy illik, hogy legalább olyan értékben kap az Ő fia karácsonyra ajándékot, amennyit Ő is költött az én két lányomra. Akárhogy is szorzok osztok nem fogom megúszni 5000Ft alatt.

4. Szülők: Bár a múlt évben megegyeztünk anyuval, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, anyu nem hazudtolta meg magát, és karácsony napján ott találtam magam egy nagy ajándékkal a kezemben. Nem kívánom senkinek azt a helyzetet : szörnyen hülyén éreztem magam, mert én meg komolyan gondoltam, hogy egymásnak nem veszünk ajándékot. És nem vettem.
Ezért most próbálom némileg pótolni a dolgot, ezért készítettem a fotókönyvet. Tegnap meg is rendeltem, ezért pontos összeget is tudok. 6798Ft Ezt nem sajnálom, mert anyuék ettől többet is megérdemelnének, de hát a pénztárca nagy úr.
Anyósékkal az a helyzet, hogy csak jelképes ajándékot adunk egymásnak. Konyharuha, zokni stb. Szóval ezt tartom én az igazi karácsonyi ajándékozásnak.

5. Tesóm: Az idei év rendhagyó Öcsémnek, és a családnak is. Öcsémből ha minden jól megy pont szenteste lesz apa. Szóval nekik közös ajándék dukál. Pelenka és babaruha. Nem szánok többet, egy kisbabának úgyis mindig vásárolnak valamit. Úgy számolom ez is egy ötezer Ft-ból fog kijönni.
Akkor tehát összgzek és durván 30000Ft jön ki...... de honnan? Teszem fel magamnak a kérdést. Tél van, tehát a fűtésre kell a pénz java. Karácsonykor enni is kellene valamit, mégpedig akármit nem is lehet. Az is pénz. Karácsonyfának való is kellene, az is horror összeg. Újra kérdezem miből? Hol van akkor még a szaloncukor, a benzinpénz, amit elautókázunk az ünnepek alatt,és a többi költség amit még nem számoltam mert már teljesen belefáradtam az összeírásba.

Hol van az igazi karácsony? Mikor az emberek körbe ülték a fenyőfát és játszottak, beszélgettek, forró teát ittak, és kint esett a hó. Vagy ez már csak az én elmémben van jelen? Túl romantikus lennék?
Legszívesebben a fejemre húznám a takarót és addig ki sem bújnék alóla amíg a karácsony el nem múlik. Mert bizony ellopták a karácsonyt. Ellopták álmaim békés szeretettel teli karácsonyát. Elvitte az elanyagiasodott világ.

Egy letudva

Na kérem ezt is megéltem!
Készen van a karácsonyi ajándék. Megalkottam a fotókönyvet, sőt, már meg is rendeltem.
Már nem sok hiányzott hozzá, de valahogy nem volt lelki erőm befejezni. Aztán Jociandi ma figyelmeztetett, hogy lehetőleg még ma rendeljem meg, különben nem lesz készen karácsonyra.
Ettől igencsak berezeltem ( még a végén találhattam volna ki valami más ajándékot) nem volt ihletem mit is lehetne mást készíteni. Úgyhogy megcsináltam a hiányzó oldalakat. Nem volt nagy ötletem, így elővettem régebben megscrappelt képeket és áthúztam a jó méretű oldalamra őket.
Némileg könnyebb így mintha egy teljesen új oldalt készítenék.
Szóval ez lett belőle:

Ez a fotókönyv eleje
Sajnos nem volt jobb ötletem.


Ezt a dupla oldalt már csak átmásoltam egy már rég kész oldalról.


Az utolsó oldalra pedig olyasvalamit szerettem volna, amiből kitűnik,
hogy tudjuk mit is éreznek irántunk a szüleink, mert mi is
ugyanazt érezzük a gyerekeink iránt.

Szóval alkotói válság ide vagy oda, muszáj volt ma dolgozni egy kicsit. Érzem, hogy nem olyan lett mintha sziporkáztak volna az ötleteim ,de a lényeg az : Kész van egy ajándék.
Hűűűű hát nem volt egyszerű:-)))

Adventi kézműves vásár Csanádon

Pénteken eljött végre a nagy nap, amire már hetek óta készülődtem.
Reggel elindultam a lányokkal Csanádra az adventi vásárra. Vittük a képeinket, meg a legkisebb lánykám a képeslapokat, amiket itthon gyártott.
Nagy reményekkel vágtunk bele, reméltük, legalább 1-2 képet eladhatunk.
Mikor odaértünk egy nagyon kedves kis művelődési ház fogadott minket. Már voltak bepakolva árusok, de nem volt még minden asztal tele. Kirakodtuk a portékánkat, és körülnéztünk mi is a vásárban.
Az első dolog amit mindjárt kiszúrtam, az a foltvarrásos techinkával készült különböző alkotások voltak. Úgy gondoltam, ha árulok valamit, veszek tőlük pár dolgot.

Ezt az ágytakarót egyszerűen imádtam.
És hozzá az a kicsi kosár nagyon édes volt.

Ez már egy másik stand volt, és ez is nagyon tetszett.
A Miulás csizmát meg is vettem.

Unokatesóm is kipakolta a kerámiáit. Már mondtam párszor, de nem tudom megállni, hogy ne dícsérjem újra: Rettenetesen ügyes keze van.

A kerámiák


A mi standunk.

Az érdeklődés délelőtt elég csekély volt, de péntek lévén nem is nagyon csodálkoztam rajta. Nagyon jól elbeszélgettünk a kézműves társakkal. Délután négy órakor megjött a Mikulás is. Az összegyűlt gyerekek már nagyon várták. Szaloncukrot osztogatott, és kifestette a gyerekeket.

Délután aztán megindult az embertömeg, de legnagyobb sajnálatomra csak nézelődők voltak. Mindenki megdícsérte a képeinket és gratuláltak is nekünk, de nem vásárolt senki....

Pingál a Mikulás.

Mikor vége lett a műsornak, mi is összeszedtük a képeinket és elindultunk hazafele. Már besötétedett és esett is valami havas eső féle. Nagyon rossz volt vezetni hazafele.
Viszont mikor hazaértünk, itthon várt minket a finom vacsora amit apa főzött, ugyanis a fiúkkal nálunk ünnepelte a névnapját. Nagyon fincsit főzött ám....! És a hangulat ami volt, azonnal feledtette velem a nap sikertelenségét. ( Mert rettenetesen el voltam ám keseredve) És még mindig el is vagyok:-((((
Azért készítettem a fiúkról is pár képet.

Jóska és apa. Ugye látjátok a sok piát:-)))


Vili és a hamis kóla:-)))

Berci és Zsolti már nagyon jól érezték magukat:-)))

Egy szó mint száz, adventi vásár ide vagy oda, azért mindig az itthoni társaság a legjobb.
Ez a névnapi buli pedig olyan jól sikerült, hogy hajnali négykor ért véget.

Azért hogy ennyire nem érdekli az embereket a művészet, már nagyon bánt. Arra jutottam, hogy most egy darabig le is állok a festéssel, és egy jó ideig nem is festek semmit. Nagyon padlóra tett az érdektelenség. Mi értelme van így festeni? Már két hete minden nap ezen dolgoztam, és semmi eredménye. Akkor meg hagyni kell a francba.
Tudni kell mikor kell abbahagyni valamit. Valószínűleg nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy meg is vegyék a képeimet. Szép, szép, de pénzt azt azért nem adnának érte.
Igen emberek vettem az adást, nem is zavarok többet senkit a vélt művészetemmel.
Alás szolgája mindenkinek.....