2009. augusztus 31., hétfő

Elkezdtem!

Közhírré tétetik........
Újra fogyózok.
Az érettségi meg a sok tunyulás után igencsak összekaptam magam kiló ügyileg.
Most találtam pár emberkét akik hasonló cipőben járnak mint én és tenni is akarunk ellene.
Hát kérem én a holnapi naptól, tehát szeptember 1-től már teszem is.
Kalória kontroll és testmozgás. Nekem ezek eddig mindig beváltak. Persze nekem külön figyelnem kell a folyadék bevitelre is.
Talán csoportosan könnyebb lesz mint egyedül.

2009. augusztus 28., péntek

Mégegy játék

Eszter meghívott egy másik játékra, aminek az a címe: 5 dolog amit szeretek.
Hát nagyon sok dolgot fel tudnék sorolni amiket szeretek, mint pl. a családomat, de gyanítom nem ilyen egyértelmű dolgokról kellene most írnom.
Na lássuk csak:
1. Szeretem, ha sokan forgolódnak körülöttem és zajlik az élet úgy rendesen.
2. Szeretem az őszt, mert rengeteg különleges színben pompázik a természet ilyenkor.
3. Szeretek festeni, kézműveskedni, egyszóval alkotni.
4. Szeretek ( gyorsan) vezetni. Felelőtlenség? -Adrenalin. Talán kicsit függő is vagyok. Ebből fakadóan szeretek minden olyan elfoglaltságot, ami egy kicsit is megemeli az adrenalin szintemet.
5. Végül, de nem utolsó sorban szeretem...... imádom a spenótot rántott hússal. ( húgommal egy egész fazéknyi spenótot megeszünk ketten) Sajna ritkán jutok hozzá, mert csak anyuéknál szoktam enni, mert itthon senki nem szereti. Anyu viszont mikor tudja, hogy mindkét lánya otthon lesz nála, akkor egy egész nagy lábassal készít. És mi be is kanalazzuk ahogy illik:-)))

Akiknek tovább adom: Jociandi, Klári
Sajnos most csak nekik adhatom tovább a játékot, mert egyenlőre nem találok mást. Őket szoktam olvasni a legtöbbet és nekik még nincs ilyen játékuk. :-)

2009. augusztus 25., kedd

Olvasós játék

Jociandi meghívott egy olvasós stafétára. Nagy örömmel vettem a meghívást, annál is inkább mert már láttam mások blogján és én is nagyon szerettem volna felkerülni a játékba. A lényege az, hogy a jelenleg olvasott könyv 161.oldalának 5. mondatát be kell gépelni, és tovább kell adni a stafétát négy embernek.
Annak idején mikor kicsi voltam nem szerettem olvasni. Szüleimnek nagy erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán a kötelező olvasmányokat elolvassam- persze hiábavaló volt minden erőfeszítésük- én inkább rajzoltam.
Mára viszont falom a könyveket. Akkor változott meg a helyzet, mikor végre saját magam választhattam ki mit szeretnék olvasni. A "kötelező" olvasmány valahogy mindig unalmasnak tűnt.
Azóta persze már azokon is túl vagyok.
Eleinte a szerelmes bestcellereket olvasgattam, aztán rájöttem, hogy ilyen világ nincs, és lassan elkezdtem a kalandregények felé fordulni. Imádom az izgalmas történeteket, de legfőképpen azokat, amelyeknek valami történelmi alapja is van, vagy megtörtént eseményt dolgoz fel.
Jelenleg is egy igen érdekes könyvet olvasok Malcolm Bell- től : Végső búcsú
A történet egy CIA ügynök utolsó munkáját írja le, de mivel az író volt az ügynök persze álnéven írt.
A 161.oldal 5. mondata pedig így olvasható:
"Először is kellett keresni egy biztonságos búvóhelyet."
Akiknek pedig tovább adom: Klári, Eszter, Kriszta, Icu

2009. augusztus 24., hétfő

Születésnap

Vasárnap ünnepeltük kisebbik lánykám 8. születésnapját. Igaz, a rendes ideje csak 25-én lenne, de mivel vasárnap volt, és apa is egész nap itthon tartózkodott, hát megünnepeltük most. Szűk családi körben. Csak mi négyen. Most nem is akartunk nagy felhajtást csapni. Aki még meg akarja köszönteni, az majd eljön, és megköszönti- gondoltuk mi naívan magunkban.
Apa elvállalta az ebéd előkészítését, nagyobbik lánykával pedig bementünk a Tescóba tortát venni, meg ajándékot. A kicsi- Niki- erről persze semmit nem tudott. Ő számolta vissza rendesen a napokat. Reggel elment a szomszédba játszani, tehát az előkészületek miatt sem gyaníthatott semmit.
Ajándék terén könnyű dolgom volt, mert ugyan még csak most járta ki az első osztályt, de a nyáron már két könyvet kiolvasott és most tart a harmadik végén. Tehát számomra tiszta sor, hogy könyvet kap. Na meg persze ruhát, mivel itt az iskola. Dobostortát választottunk neki, mert szereti a cukormázat, és a csokitortát. Hát mind a kettőt megkapta.
Délben rendesen megebédeltünk, és beküldtem Nikit a szobájába, hogy elő tudjam készíteni a meglepit. Még mindig fogalma sem volt semmiről.
Aztán szóltunk, hogy jöjjön már ki egy kicsit.....

a meglepődés és boldogság arca

a meghatottság könnyei

Mikor kilépett a szobából akkor apát, anyát és a nővérét látta egy szép tortával, és énekeltük neki a boldog születésnapot. A végére még az én hangom is elcsuklott, annyira megható volt ahogy örült a meglepetésnek.

kívánj valamit!

a kívánt lila póló lovacskával az elején


És a lovacskás történeteket tartalmazó könyv:-)

Ettől jobb érzés egy anyának nincs is, mikor láthatja, hogy milyen örömet szerzett gyermekének. Mert nagyon megörült, ez kétségtelen. A fotók tanúskodnak. Lehet, hogy én jobban örültem mint Ő ( nem sokáig..... de erről majd később)

A délutánt alkotással töltöttem. Azt a gyümölcsös tálat, amit az unokatesómtól kaptam, kidekoráltam.
Levegőre száradó gyurmából készítettem kicsi citromokat, majd félbe vágtam őket. Persze hozzájuk illő levelet is készítettem.A gyurmából fonatot is alkottam, és az egészet dekor ragasztóval felrögzítettem a gyümölcstartóra.Rendes esetben hagytam volna 24 órát száradni, de mivel egy kerek tálról van szó muszáj volt valahogyan rajta tartani, hogy a dekoráció úgy száradjon meg, hogy az pontosan illeszkedjen a tál alakjához.
Ma reggelre szépen meg is keményedett és kifesthettem. A végén pedig lelakkoztam, hogy szép fényes és takarítható legyen.

Íme a kész mű

Na Zsuzsikám most már elmondhatjuk, hogy van egy Groll & Groll kooprodukcióban készült gyümölcsös tálam. Te is beleadtad a tudásodat és én is az enyémet. Gratula magunknak!:-)))

Egyébként nem nehéz készíteni egy ilyen tálat. Alapanyagnak kell hozzá egy ügyes kezű fazekasmester, aki elkészíti a tálat. A hobbi boltokban beszerezhető levegőre száradó gyurma, továbbá akril festék és a ragasztáshoz pedig valamilyen hobbi ragasztó. Én kőragasztóval dolgoztam.

Amíg száradt a gyurma, egy családi mozizás is belefért még a délutánba. Megnéztük az alkonyat c. filmet. Most nagyon menő ezt kérik a legtöbben. 18-as karikás és kicsit tartottam is tőle, hogy a gyerekek is meg akarják nézni, de végül felesleges volt az aggodalom. Nem volt benne semmi olyasmi, ami más nem 18-as karikás filmekben nem lett volna.

Egyes családunkba tartozó személyek viselkedését orvosi körökben oktatni lehetne, mint a deviáns viselkedés tipikus megnyílvánulását. Továbbá: NO KOMMENT!!!

2009. augusztus 22., szombat

Szombat

Ma két nagyon kedves időtöltésemnek is hódolhattam.
1. Végre megint voltam festeni. Már nagyon hiányzott Gyuri bácsi instrukciói alapján való festegetés. Egészen kicserélődtem. Egyedül valahogy nem megy a festés, de mikor ott van mellettem a mesterem, akkor valahogy az ecset egyedül festi meg a képet. Nem nyúl bele, csak tanácsokat ad, amiket én elfogadok, és nagyon klasszak lesznek a képek tőle. Ma én választottam témát, és elrendezést. Aki ismeri az érdeklődési körömet, az rám fog ismerni a képről:-)))

Mediterrán szüret

2. Festés után elmentem a kedvenc kertészetembe, ahol már szinte törzsvendégként kezelnek. Már csak annyit kérdeznek, hogy " Megtalálod, vagy segítsek?" Persze a vége mindig az, hogy hozzám csapódik egy eladó, és jól elbeszélgetünk a különböző kertstílusokról, és mindig tanulok is valami újat a növények igényeit illetően, vagy éppen a kertkialakítási praktikák területén.
Ma is két új növénnyel tértem haza, meg két zsák mulccsal. ( Ez utóbbival majd később még foglalkozom)

Mocsári hibiszkusz

(Állítólag lila) hunyor

Szóval ez a két növény már régóta a megvásárolandók listáján van, hát most kipipálhattam őket.
Csak nehogy elküldjem ezeket is a növénymásvilágra:-( Majd vigyázok rájuk)
Szóval a mulcs: Már tervezem egy ideje, hogy az árnyékos ágyást,- ami igazából japán kertnek indult-, át kellene alakítani. Számolgattam és arra a következtetésre jutottam, hogy hiába van meg nagyon sok minden az átalakításhoz, még így is rengeteg pénzbe belekerülne. Úgyhogy a következőket fogom tenni. Összeírtam mire lenne még szükség az átalakításhoz, és fontossági sorrendbe szedtem. Most pedig szépen apránként elkezdem megvásárolgatni hozzá a dolgokat, hogy ne kerüljön egyszerre olyan sokba.
Hogy pontosan tudjátok miről is lenne szó, itt a kép, arról amit át szeretnék alakítani.

egyik fele...


másik fele.

Na szóval .... Kertem eme része előtt hatalmas nyírfák állnak. Az utolsó kép az pont keleti fekvésű, tehát minden oldalról védett ez a kertrész. Arra gondoltam, hogy megszélesítem az ágyásokat, és a nyírfa alá is ültetek valamilyen évelő árnyék-félárnyék kedvelő növényt.
Persze az ágyásoknak szegélyt is készítenék, ami már eleve szegélye lenne a zúzottkő ösvénynek. A kis csobogómat is átalakítom, mert így nem sok örömöm van benne. A víz mindig megbuggyan benne. Valami kis kőből rakott patakot imitálnék hozzá. Persze csak egy egészen miniatűr kiadásban. Végül feldobom az egészet színes évelőkkel, hogy valami színt is vigyek ebbe a kertrészbe. A beültetési terven már dolgozom, de az biztos, hogy az elmaradhatatlan hosták most is dominálni fognak, hiszen annyira szeretem őket, de szívesen látnék még harangvirágot, szellőrózsát, meg persze fás szárú peóniát. A hunyor is itt fog helyet kapni, és hogy tavasszal is legyen virág tulipán hagymákat is fogok ültetni. Az egészet mulccsal fogom lefedni, mert akkor kevesebbet kell öntözni és a gyomlálás is könnyebb ill. kevesebb.
Ja és valami különleges ülő alkalmatosságot terveztem erre a részre, ahonnan majd jól látni az egész beültetést, a mini patakot. A fejemben már teljesen össze is állt a kép, már csak meg kell valósítani, csak ez a nyavalyás hőség múlna már el, hogy én is elkezdhessem kiszedni a növényeket.
Majd tájékoztatlak benneteket, hogy hogyan is áll mindig éppen aktuálisan az átalakítás. Hátha tudtok nekem tanácsokat adni, esetleg ellesni tőlem valami ötletet. Mert az van zsák számra, csak legyen aki megvalósítja:-))) $ papa kéne nekem:-)))

egy ilyen beültetés az álmom


2009. augusztus 21., péntek

Nosztalgia

Ma igencsak nosztalgikus hangulatban voltam. Régi zeneszámokat hallgatam a yutun.
Akit érdekel, az velem tarthat.
Zoltán Erika
Neoton família

2009. augusztus 20., csütörtök

Beszámoló

Nagyon lemaradtam a blog írásával, ezért elnézést is kérek mindenkitől aki többet szertett volna olvasni felőlem.
Most bepótolom, reményeim szerint semmit nem hagyok ki.
Hol is kezdjem?

Kert:
Tavasszal rengeteg magot vetettem, hogy az idei nyár gyönyörű és virágos legyen, de a májusi nagy hőség és szárazság minden magot kiszárított, hiába locsoltam.
Aztán jött az esős június és reménykedni kezdtem, hogy talán jó nyárnak nézünk elébe, lesz elég csapadék. Vettem is mindjárt egy csomó évelő növényt, és elültettem nagy lelkesen. Bízván abban, hogy amit a május elvitt attól sokkal szebbet indít el a június. Szépen is fejlődött minden.

imádom a hostákat sokszínű leveleik miatt

a liliomokat és az évelőket pedig csodás színeikért

a hortenziák és a rózsák pedig nálam favoritok

Szóval mint látszik gyönyörű volt a kert júniusban. Aztán jött a július, és a szárazság. Szinte minden növényem sínylődött a nagy melegben. El sem tudom mondani mennyire bántott, hogy így kell látnom a növényeket, amik nemrég még hatalmas örömet okoztak.
Hiába locsoltam őket, egyszerűen a nap ereje szinte leperzselte a szirmokat, megégette a leveleket. Még képet sem készítettem, mert annyira szomorú látvány volt a kert. Minden nap imátkoztam egy kicsi esőért, bár tudtam, a növények nagy részén ez már mit sem segítene.
Az előző hónapban ültetett növények szinte mindegyike kiégett, még annak ellenére is, hogy sokat locsoltam.
Szomorú látványt nyújt a kert most augusztusban is. Alig virágzik néhány növény, a rózsák valamilyen oknál fogva megbetegedtek, és nem tudom kikupásítani őket. Pedig már permetezek is. Minap láttam, hogy csúnyán megbetegedett az utcán álló diófa is. Haldoklik a kertem, és én tehetetlenül nézem. Nagyon szomorú vagyok.

azért ez a tölcséres virág nagyon élvezi a forróságot

Ez a sötét színű mályva pedig igazi meglepetésként szolgált

Kakasfesztivál:
Augusztus 15-én volt nálunk a falunap, amit kakasfeszivál néven szoktunk megünnepelni. Az idén is mint máskor itthon főztük meg az ebédet és csak a műsort mentünk ki megnézni.
Az idei évben Attila házibulija volt a fővendég. Fellépett Kacor Feri, Cairo együttes, és persze Attila is énekelt. Gyerekeim az első sorból tomboltak a műsor alatt, a kicsinek még egy aláírást is sikerült begyűjtenie Attilától és egy potyafotózást a testvérével. Itt jegyzem meg nem kicsi közreműködésemet:-)))
lányok a csápolás előtt

és utána....

na ki a sztár?

Apu:
Mint már írtam aput beszállítottuk a megyei kórházba "gömbcsuklózásra". A műtét megtörtént, aput pedig tegnap hazaengedték a kórházból. Már szinte szalad:-)))

Görbebot van nálam és nem félek használni!!!

Péntek:
Nagyobbik lánykám kinőtte a meglévő bútorait. Így elérkezett az idő, hogy egy újabb taggal bővítsük az elemeket. Pehhünkre már nem gyártják azt a fajta kisbútort. Na jól kiszúrtak velünk gondoltuk, és tanácstalanságunkban csak ültünk az autóban. Nem voltunk felkészülve egy komplett szekrénysor megvásárlására. Nem beszélve arról, hogy nem is fért volna el a szobában.
Aztán egy isteni szikra megvilágosított. Illetve én már világos voltam abban a pillanatban, ahogy megláttam ezeket az elemeket. Apát volt nehezebb meggyőzni, de végül is belátta, nincs mit tenni, ezt kell hazavinni.

ebbe a négy elembe szerettem bele

Igaz, hogy most egy kicsit felemás lett a lány szobája, de ha minden jól megy karácsonyra megkapja a többi elemet is. Addig meg jó van ez így egyenlőre.
(Na ez egy kicsit Pató Pálos ugye?) Azért a lényeg gyorsan orvosolható volt, és nem is került sokkal többe mint amire számítottunk.

A héten történt még pár dolog, amiről írhatnék, de akkor nem lenne aki elolvassa olyan hosszúra nyúlna a bejegyzés.
Csak annyit még: Olyan ember bántott meg, akitől nem ezt vártam volna és nem is ezt érdemeltem volna tőle. Ha egy kicsit gondolkodott volna mielőtt beszél, akkor rájött volna, hogy inkább hálával tartozna nekem, mintsem háládatlansággal. Olyan dolgokba ütötte az orrát amihez éppen nincsen semmi köze, és ezt oly módon tette ahogyan a legaljasabb emberek teszik.
Tettét bárdolatlanságának és primitív mivoltának tudom be, és a jövőben nem vagyok hajlandó neki segélykezet nyújtani semmiben. Keressen más balekot, akit ugráltathat, és akinek bemagyarázhatja szent mivoltát. ( Csak megjegyzem régebben az ilyen emberekre kényszerzubbonyt húztak és eltávolították a külvilágtól)


2009. augusztus 14., péntek

Unokatesónál

Tegnap délután elmentünk a lányokkal az unokatesómhoz. Zsuzsihoz. Mikor gyerekek voltunk nagyon sokat nyaraltunk együtt, a mamánál. Azok a nyarak édes emlékekként maradtak meg a fejemben és nagyon szívesen emlékszem vissza rájuk.
Aztán ahogy nőttünk, a mama pedig idősödött, elmaradtak a nyaralások és mi unokatesók igen ritkán találkoztunk. Mikor pedig meghalt a mami teljesen elveszítettük egymást. (Olyan nagyon azért nem, mert mindig összefutottunk valahol, és néha- néha meg is látogatott minket Zsuzsikánk), de már nem volt nagy az összetartás.
Most jó pár évvel később megint kezdünk összemelegedni, amit én nem is bánok. Mama biztosan nagyon örülne neki, ha látná, hogy az unokák ismét összefognak és látogatják egymást.
Amúgy Zsuzsi is művészlélek mint én. Ő kerámiázik. De még hogy!!! Csak ámultam a kézügyességén tegnap mikor mutogatta a munkáit. Hiába mögötte már ott van jónéhány kiállítás.
Kaptam tőle pár csinos darabot is ,amivel rendkívül boldoggá tett. Felteszem a legszebbeket.

Ezt az utolsó képen szereplő gyümölcsös tálat teljesen natúron kaptam. Nincsen rajta semmiféle díszítés. Nagy lehetőséget látok benne, mert a levegőre száradó gyurmámmal kis mintákat ragaszthatok rá és kifesthetem. Így lesz egy Groll-Groll koprodukcióban készült egyedi gyümölcsöstálam. :-)))
Zsuzsi munkái nekem nagyon tetszenek, és az a legjobb az egészben, hogy egyedi darabjai vannak. Amiket tőle vásárol az ember biztosan nem fog még egy csomó konyhában, nappaliban, kertben visszaköszönni neki.
Ezúton is gratulálok neked Zsuzsi!
http://magyarkezmuves.ning.com/profile/AranyosneGrollZsuzsanna?xg_source=activity
Ha valaki bővebben kíváncsi az én remek unokatesóm munkáira akkor a fenti linkre kattintva megnézegetheti azokat.

Jaj és tudom, hogy olvasod a blogomat Zsuzsikám ezért itt pótolom a tegnapi mulasztást amiért rettenetesen szégyenlem magam.: BOLDOG NÉVNAPOT!

2009. augusztus 10., hétfő

Hétfő

Tegnap elvittük aput a kórházba. A megyei kórházba Kecskemétre. Gömbcsuklózzák-ahogy Ő mondta. Persze ez csípőprotézis beültetés lesz. A papírokon az állt, hogy 12 órára kell megjelenni a betegfelvételi irodánál. Na ehhez képest mi nagyon ügyesek voltunk, mert már 11 órára ott jelentkeztünk. Be is hívták aput, elkérték a papírjait, a gyógyszereit, majd azt mondták egy kicsit várni kell, kint üljön le. Hát leült. Három óra hosszát!!!!!!! Kérdezem én három óra hosszán át tart kitölteni egy papírt? Aztán kiderült, hogy orvosra kell várni, mert csak az veheti fel a betegeket.
De három órán keresztül nem volt orvos? De volt, csak rohangált! Legalább két orvost láttunk a várakozási idő alatt és mindegyik fel, s alá rohangált. Orvosi szobába be onnan ki, majd újra be és újra ki. Aztán nagy nehezen elcsíptünk egy idős orvost, aki felvette aput. Mehettünk az osztályra a nővérpulthoz. Ott még egy órát várni kellett, mert pont ebédeltetés volt(közben azért érdemes figyelni az időt. 11+3=14) Kettőkor ebédeltetés...... és mindeközben gyógyszerosztás is volt. Szóval kifogtuk Amerikát!!! De minimum a magyar egészségügy legjavát!

Na mindegy, mikor végre apu ágyat kapott, amit már nagyon várt, mert teljesen elfáradt( itt jegyzem meg én is) már teljesen ki voltunk idegileg. Időpontra érkeztünk ! Mi lett volna, ha nincs időpontunk.
Tanulság: Ha beteg vagy, legyen nálad rengeteg pénz, akkor talán előbb szabadulsz, ha nem vagy beteg, akkor még véletlen se menj egészségügyi intézmény közelébe, mert biztosan megbetegszel.

Nagy lélegzetvétellel jöttünk ki a kórházból. Nem azért, mert ott hagyhattuk aput, hanem mert míg bent voltam teljesen kiszolgáltatottnak, megalázottnak éreztem magam.


Elindultunk hazafele, és mivel nagyon éhesek voltunk, megálltunk az Abonyi vendégfogadónál, és cigánypecsenyét rendeltünk. Hatalmas adagot hoztak. Na gondoltam -ennek felét visszaküldöm.
Nem küldtem vissza. Úgy lecsúszott, hogy meg sem kottyant. Már nagyon éhes voltam.
Egyébként a hely nem túl drága, jól főznek és tisztaság van. Mindjárt az út mellett. Érdemes utazóknak betérni.
Evés után elmentünk Kiskőrösre, mert ember ott nézett ki magának egy kis teherautót, amit szeretne megvenni. Nagyon jó állapotban van, de majd konkrét ajánlatot akkor kér, aha teljesen biztos benne, hogy a nagy munka ami kilátásban van beindul. Azért ennyi pénzt nem adunk ki feleslegesen. Mindenesetre nekem is nagyon tetszik a kicsike.
Aztán Soltvadkerten fagyiztunk egyet. Igen híres fagyijuk van a Soltvadkertieknek, de mi sikeresen mellényúltunk. Tapasztalatlanságunk miatt, valamilyen piskótával telenyomott fagyit ettünk. Pedig már annyira beleéltem magam, a hagyományos fagyi ízeibe, hogy mikor megéreztem a piskótát, majdnem megijedtem. Most már tudjuk, hogy legközelebb melyik pultból nem kérünk.
Este fél hétre érkeztünk haza. Nagyon el voltunk fáradva, és kitikkadva. Hosszúra sikeredett a tegnapi nap, de legalább kettesben lehettem egész nap a férjemmel. Ennyit megért!

2009. augusztus 6., csütörtök

Csütörtök

Mai napom tevékeny alkotással telt.
Készülök a következő kiállításomra, ami majd Csávolyon lesz, ha minden stimmelni fog.
Persze addigra nem ártana pár új képet festenem. Eddig a nagy nyári melegben nem igazán volt ihletem a festegetéshez, de ahogy lehűlt a levegő egyre jobban éreztem, hogy hiányzik az alkotás. Talán a művészi vénám mégsem veszett el?- Csak erőteljes szunnyadásban van:-)
A lényeg, hogy ma elővettem az ecseteimet, és a festékeket. Hozzáláttam a képek megfestéséhez. A legnagyobb problémám az volt, hogy a sok téma közül amit már régóta szeretnék képre vinni melyiket válasszam. Végül is két nagyon egyszerű kompozíció mellett döntöttem, de végig megmaradva az annyira szeretett mediterrán téma körül.
Íme:
Nyugodtan lehet véleményt alkotni, szívesen olvasnám a visszajelzéseket.( Előre is köszönöm!)

Niki lányom nagyon belejött a scrapbook témába. Gyártja az oldalakat rendületlenül. Csak győzzem neki nyomtatni a fényképeket hozzá. Na meg a hozzá tartozó anyagokat. Nem baj, legalább elfoglalja magát.


Tegnap olyan dolog történt, amit nem szívesen mesélnék el, csak annyit fűznék hozzá (akinek szól az úgyis rájön miről van szó) bizony néha megesik, hogy a gyerek tanítja szüleit arra, mi is a családi élet......

2009. augusztus 4., kedd

Lusta lettem

Hűűűű de nagyon régen nem írtam már! Nem is voltam gépközelben. Illetve voltam, csak olyan meleg van, hogy nem kapcsolom be a gépet sem. Most kicsit lehűlt a levegő, így gyorsan megosztom veletek mi is történt velünk a napokban.
Na akkor nézzük csak:
  • Beléptem egy üzletbe ( nagy unszolások után). Egy hét után már láttam ez nem nekem való.
    Megmaradok regisztrált vásárlónak.
  • Volt a házassági évfordulónk. Meg is ünnepeltük apával. Elmentünk vacsorázni a kedvenc helyemre. Imádok ott enni mert nagyon kedves a kiszolgálás és hangulatos a hely. Arról nem is beszélve, hogy nem drága és hatalmas adagokat adnak:-)
  • Gyerekek locsolkodást tartottak nálunk a nagy hőségben. Mindkét lányomnak itt volt a barátnője, és medencénk nem lévén egy fóliát terítettek le és azon locsolták egy mást.
    Készítettem nekik citromos finomságot.locsolkodó amazon:-)
    • Erről a délutánról nagyon sok jó kép készült, meg is scrappeltem párat.
    • Itt egy blogtrain játék elemeit használtam fel.
    • Köszönet Arennek, Ginynek, és babának.
    • Gyönyörű készleteket alkottak, és nem volt nehéz velük dolgozni.

Aztán most szombaton pedig ellátogattunk Szegedre. A program úgy szólt, hogy elmegyünk Ópusztaszerre, megnézzük a Feszty körképet, aztán szétnézünk Szegeden, majd hazafele felhasználjuk a Mórahalmi szabad strandjegyeket. Hát igencsak átíródott menet közben a programunk. Nem mentünk el Ópusztaszerre, mert az egy egész napos program lenne. Mindjárt Szegeden kezdtünk. Megnéztük a Tiszát, a Dómot (nekem ez tetszett a legjobban) Szerintem egy építészeti remekmű. Ahogy nézegettem nem tudtam betelni a látvánnyal. Csodálom azoknak a kitartását akik építették és annak az elméjét aki egy ilyen nagyszabású épületet megtervezett. Befizettünk egy városnéző vonatozásra, amit nem ajánlanék senkinek, mert semmi idegenvezetés nem volt. Elmentünk a látnivalók előtt és nem tájékoztattak minket arról, hogy éppen mit látunk. Ráadásul körbe körbe jártunk ugyanazon az útvonalon. Volt ahol négyszer is megfordultunk. Szóval ez nem volt nagy húzás. Meglátogattuk a sétáló utcát, ami igazán gyönyörű, és a szökőkutat is amit a nagy árvíz emlékére adtak át.
Víziorgona a neve. Magyar zenék szólnak a téren elhelyezett hangszórókból és a szökőkút több féle ritmusra váltogatja a vízmagasságot. Nagyon szép.
Belefért az időnkbe még egy fagyizás is.
Hazafele indulván már nagyon meleg volt és alig vártuk, hogy Mórahalmára érkezzünk. Aztán mikor odaértünk jött a kiábrándulás. Két km-es körzetben nem találtunk parkolóhelyet. Aztán pedig a strand területén az emberek úgy álltak mint a heringek. Hát el is ment a kedvünk a fürdéstől. Inkább hazajöttünk és lezuhanyozva szunyáltunk egyet a hűs szobánkban.