2009. október 30., péntek

Sikerült

Mint láthatjátok sikerült felrakni az új blogrucit. Meg kell, hogy mondjam egyedül nem sokra mentem volna. Pedig csupán az ékezeteken múlott.
Össze dugtam buksimat Jociandival, ő meg Krisszel és hármasban megcsináltuk. Már előre félek mi lesz, ha jön a tavasz:-))))
Szóval fogadjátok és olvassátok szeretettel a megújult ruhában, változatlan formában blogomat.
Köszönet a segítségért még egyszer: Jociandinak és Krissznek.

2009. október 26., hétfő

Új ruha.

Mint láthatjátok megpróbáltam egy új ünnepibb ruhát adni a blognak.
A fejléc már meg is van és kész az oldal vázlata is, de valamiért képtelen vagyok felrakni az új ruhát. Megjelenik pár másodpercre, aztán eltűnik. Tehát amíg ki nem találom miért van ez a dolog, addig így csupaszon áll itt ez a szerencsétlen scrappes oldal.
Lehet, hogy én vagyok a béna, de már egy egész délutánt eltöltöttem azzal, hogy próbálkoztam.
Ha valakinek van ötlete, szívesen veszem.
Addig is itt az alapkép.Szóval egyenlőre ennyivel kell beérni.

2009. október 24., szombat

Diószüret 3/3

A cewe folytatásos kihívására elkészítettem a harmadik képet is.
Ezen a héten Krissz gyönyörű és hatalmas kittel ajándékozott meg minket. Öröm volt vele dolgozni. Egyetlen hibája, hogy már annyi szépséges elem gyűlt össze a három hét alatt, hogy a bőség zavarában szenvedtem. Nagyon nehéz volt kiválogatni, hogy mit is használjak belőle. Legszívesebben mindent ráraktam volna a képre :-)))
Hát tessék megnézni mit alkottam:
Aki látta az előző részeket annak mostanra már összeállt a történet. (Remélem)
Az összegyűjtött diókat megpucoltuk és mézzel nagyon jó ízűt ettünk belőle. Mindjárt át is kerültem karácsonyos hangulatba, és már azon agyaltam, mivel is lehetne az idei karácsonyt egy kicsit még meghittebbé tenni. ( Ez viszont már egy másik történet lesz )
A megtisztított dióból tettünk a kertemben található három madáretetőbe is. Remélem a madárkák szívesen fogadják majd.

A madárkákkal kapcsolatban: Jocianditól kaptam egy linket, ami igazán megtetszett. Itt mindenki megnézheti. Szerintem jó ötlet és én is belépek a programba.

Belefogtam egy számomra új testeddzési formába. Most nem szeretnék többet elárulni, mert egyenlőre próbálkozom a dologgal. Remélem össze jön és akkor képeket is rakok fel.

Ja igen! Meggyógyultam! Nem is tudom pontosan mikor, csak azt vettem észre, hogy tegnap már kaptam levegőt, ma meg már nem is kellett fújnom az orromat. Köszi Andi a szigorú nézést. Nyilván éreztem:-)))

2009. október 22., csütörtök

Javulás

Hála Jociandi gyógyító humbukjának :-))) mára már sokkal jobban vagyok.
Ennek bizonyítéka, hogy volt kedvem már scrappelni is. Igaz csak egy gyors oldalt dobtam össze, és pironkodva bevallom nem is írtam ki kitől mit használtam, de azért már látom van remény.
Holnap lehet tartós tejet is venni:-)

2009. október 21., szerda

Az elmúlt hét

Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt héten elmulasztottam a blog írást, de más sürgős elfoglaltságom volt.
A múlt hét elején Bettikémet vittem orvoshoz, mivel állandóan ájulási érzete volt, és fehér is volt hozzá mint a meszelt fal. Volt vérvétel, aztán eredményért rohanás, aztán vissza a körzetishez, mire kiderült,- megmarad- ha hajlandó egy kicsivel többet enni. Szegénykém nagyon hajt, hogy a félévi eredménye jó legyen, hogy felvegyék a kiszemelt iskolába. Ezáltal ideges, és ha ideges nem eszik. Majdnem szó szerint nem eszik. Most már viszont meg van oldva a dolog. Kapott egy jó vitamint, minden este sétálni kell neki és én is nagy nagyon odafigyelek rá, hogy rendesen egyen.
Már hízott is valamennyit és a színe is visszajött.
Aztán hét közepén apa betegedett le. Mondtam neki tartsa magát meg a bacijait távol tőlem, de sajnos ez nem jött be.
Szombaton volt egy kis baráti összeröffenés nálunk. Sülteket készítettem, a baráti család hozta a desszertet. Most végre először mióta megvettük a nagy asztalt, ki is nyithattuk. Igaz nem teljesen, csak egy elemmel bővítettük, de már így is hatalmas volt. Végre nem kellett szorongnunk az asztalnál. Mindenki kényelmesen elfért.

Csokoládés iszaptorta

A tortának csak a neve volt szörnyű, az íze nagyon finom. A nevén a fiúk jól el is szórakoztak.


Aztán Vasárnap anyuékhoz mentünk ebédre, ugyanis az öcsém 10-én lett 21 éves anyunak meg 15-én volt a névnapja. Így most mindent egyben ünnepelhettünk.

Boldog születésnapot öcsém!

Ekkor már éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Fájt a fejem és hamar haza is jöttünk.
Hétfő reggelre már jó náthás is voltam, de azért még elmentünk Bajára ügyeket intézni. Na meg persze Niki vállalt egy szorgalmi feladatot és ahhoz kellett bevásárolni papírokat.
A kedd elég nyűgösen telt, megcsináltuk a szorgalmi feladatot, de már délután feküdtem.
A mai délelőttön már jól éreztem magam, ezért elkísértem a lányokat az iskolába, feldíszítettük faliújságot a készített alkotásokkal, postára mentem lottót feladni meg boltba a kedvenc újságomért.
Mire hazaértem már éreztem, hogy ezt nem kellett volna. Megint ágynak estem. Szépen be is lázasodtam. Most már egy kicsit jobban vagyok ezért leültem a gép elé és beszámoltam nektek miért is hallgattam egy hétig. Most pedig megyek és gyógyulok. Remélem hamarosan már a gyógyulásomról és valami szép új alkotásról számolhatok be nektek.

2009. október 14., szerda

Folytatás....

Elkészítettem a cewe kihívásának második részét. A feladat, mint azt már a múltkor megírtam, egy folytatásos történetet kell feldolgozni. A történet lehet valós, vagy kitalált, a lényeg az , hogy a megadott készletet kell nagy részben használni. Én a diószüretet és annak eredményét dolgozom fel. Nagyon sokat bíbelődtem vele, tettem bele különleges dolgokat is.
Niki egy képét szépiáztam, majd életlenítettem és a photofunia segítségével egy különleges képet készítettem belőle. Aztán az egész képet ismét színtelenítettem és életlenítettem, így egy nagyon lágy hatást adva az egész képnek. Ami beleolvad a háttérbe.( Ha jól tudom ez a Blur. Ha nem akkor sajnálom, nem akarok senkit félrevezetni.)
Ezek után már csak felpakoltam a kiválasztott elemeket, és elrendeztem őket. Méreteztem, árnyékot adtam nekik, stb.
Hát ez lett a végeredmény:
Ja igen a felirat is egy effektel készült. Bevésés és árnyék. Felhasználtam hozzá Krissz megadott kitjét, és Bent keretet.

Ma délben megérkeztek a festékek is amiket rendeltem. Nagy meglepetésemre egy csomó ajándékot is kaptam. Nem haszontalan dolgokat, hanem olyasmit, amit egy művész igazán értékelni tud.
A primacryl-tól két db 5ml-es festékmintát az Acrylic-tól 3db 20ml-es festékmintát és egy kicsi, de vázlatoláshoz megfelelő bambuszpapír füzetet. Ezúton is köszönöm!

2009. október 10., szombat

Várrom

Ma ismét elővettem a festékeimet, s bár fogytán vagyok néhány színnek, azért az alapszínekből mindig van itthon.
Már régóta szemeztem a mai alanyommal, hát most nekirugaszkodtam és kb. két óra alatt meg is voltam vele.
Nem kellett sok színt használni, amit pedig használtam azt ki is tudtam keverni. Ezért jó, ha az ember jóban van a színelmélettel:-)
Akrillal festettem (még mindig) farostlemezre aminek a mérete 60x40-es. Szép nagy kép lett ez is.
Úgy tűnik mostanában ez van nálam.( megalománia). Nem is igaz..... Csak, ha sok kicsit festenék az talán több időt venne igénybe mintha egy nagyot készítenék. Ez csak az én véleményem, lehet hogy más más véleményen lenne. Minden esetre egy nagy kép szépen kidolgozva szebben mutat mint egy kicsi kép.
Szóval itt az új alkotásom:

2009. október 9., péntek

ügyeskedek

Tegnap próbálgattam a ps programot. Szerettem volna már végre megtanulni valami újat is.
Fejlődni kellene, de nagyon kényelmes vagyok, így aztán hiába volt eddig itt az orrom előtt a lehetőség nem nagyon vettem a fáradtságot, hogy megnézzem az oktató videókat, pláne nem hogy csináljam is.
Na hát tegnap megtettem. Két kép lett az eredménye.
Hogy mit is csináltam velük, azt pontosan már nem is tudom, mert ezen a két képen próbáltam meg mindent. Aztán persze töröltem és megint mást csináltam, és próbálgattam a lehetőségeket.
Szóval szórakoztam. Íme az eredmény:

háttér Junotól való


Erről a képről pedig még hiányoznak az elemek, de meg lesz az is.

Most már nem ártana, ha ugye a festésre is koncentrálnék egy kicsit, de sajna igencsak megcsappant a festékkészletem, úgyhogy ma reggel neten kellett rendelnem.
Lehet, hogy ezentúl mindig így fogom csinálni, mivel közel ugyanannyi áron sokkal nagyobb kiszerelésű festékeket kapok a talált művészellátóban. Itt megnézheted. Nem csak festéshez, de mindenféle hobbihoz árulnak csuda jó dolgokat.


2009. október 7., szerda

Egy újabb kihívás

A cewe 21. heti kihívása nagyon tetszik. ( Bár a múlt heti is tetszett, de arról lemaradtam)
Készítettem is egy képet, a megadott anyagokkal és felhasználtam hozzá NLD Autumn készletéből is két elemet. Szerintem nagyon jól sikerült.
Ez a kihívás három hétig fog tartani és egy történetet kell elmesélni a három hét alatt.
Nálunk a kicsi lányom minden évben összeszedi a házunk előtt lehullott diót. Ezért persze kap tőlünk csinos kis honoráriumot. Ebből a pénzből aztán a búcsúban vesz magának valami szépet.
(Még mielőtt megkövezne bárki is hogy rossz a nevelési módszerem, el kell hogy mondjam, nálunk most hétvégén lesz a búcsú. Költőpénzt mindenképpen adnánk a gyereknek, de mennyivel jobb, ha úgy érzi meg is dolgozott érte.)
Az idei év különleges a diószedést illetően, mert más haszna is van. Mama megbetegedett, és kicsi lányom most először elsősorban neki szedi a diót. Mamának nagyon sok olajos magvat ,diót, mogyorót kell ennie. Nagyon aranyos mikor a teli kosarat cipeli a mamának és szinte ragyog az arca mikor átadja. Most tapasztalja, hogy önzetlenül cselekedni milyen jó dolog.Meg kell vizsgálni a diót!

2009. október 5., hétfő

Hazatérve

Hát véget ért a szabadság! Újra itthon vagyok, ma éjjel már az ágyamban aludtam. Hétfőn reggel indult a vonatom hazafele. Ez az út sokkal kellemesebben telt mint az oda út. Nyilván azért, mert egy szuper csúcs vonattal utaztam. Ez már megérdemelte az Inter City elnevezést.
Kezdem az elején.
Ugye az első napról már beszámoltam, arról most ide rakom a képeket:

Normafa

Az Erzsébet kilátó madártávlatból. Ide mentünk kirándulni első nap.

Akkor most merre is kell tovább menni?

Budapest a kilátóból.

Ugyanonnan egy másik irányba.

Tehát az első nap délelőttje nagyon jól telt, a kilátónál meg is ebédeltünk, majd a gyerekeket egy szülinapi buliba leadva elmentünk este színházba. Számomra szokatlan stílusú előadás volt, de nagyon tetszett. A Bárka színház: Tengeren c. előadását néztük meg. Göttinger Pál rendezésében. Szerepeltek benne: Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Dévai Balázs, Kálid Artúr, Gados Béla. Ezúton is köszönet nekik a remek előadásért.
Színház után megnéztük az éjszakai életet. Elmentünk egy szórakozóhelyre, már nem is tudom a nevét. Ott megittunk egy pohár bort, de nem maradtunk tovább. Számunkra kicsit túl zajos volt.
Inkább sétálgattunk egy kicsit az Andrássy úton, majd buszra szálltunk és hazamentünk.
Otthon aztán nagyon megéhezve mindketten bevágtunk egy kacsazsíros, lilahagymás kenyeret.
Nagyon jól esett. Azt kell mondjam ezek után egyikünket sem kellett altatni.

Vasárnap:
Reggel elég korán felébredtünk, így kényelmesen tudtunk készülődni az előttünk álló napra.
Egy kiadós tojásrántotta után felöltöztünk és elindultunk az Ázsia centerbe, hogy ajándékokat vegyek a családnak. Muszáj volt, anélkül nem igazán jöhettem volna haza:-))))
Mondanom sem kell, hogy falusi nőként elképedve néztem a hatalmas áruházat. Mindent, és itt szó szerint tényleg mindent lehet kapni. Már a bejáratnál lenyűgözött a totemoszlop.

Miután megtaláltam mindenkinek a megfelelő ajándékot, elmentünk a várba. Ott töltöttük az egész délelőttöt és a délután egy részét. Rendkívül látványos volt. ÉÉÉÉs végre bejutottam a Mátyás templomba. Már voltam párszor fent a várban, de a templomba még soha nem jutottam be. Most ez is megvolt. Gyönyörű!Ezek a csipkés tornyok szívet melengetőek számomra.

Ez a rózsaablak pedig teljesen lenyűgözött.

palota az udvarból

Palota a Duna felőli oldalról

Én elfáradtam, de a Turull madár még most is röppre kész.

Rengeteg fotót készítettünk, sajna ide nem tudom mindegyiket feltenni. A várat és a palotát körül sétálva, legyalogoltunk a Lánchídhoz, át rajta
és egyenesen az egészséggel a mellrák ellen c. rendezvény színhelyére érkeztünk. Ott aztán leültünk, és figyeltük a fellépőket. Közben ettünk, ittunk és megpihentettük elgyötört lábainkat. Legalább is az enyémet, mert már nagyon fájt a sok macskakőtől.
Mikor lement a nap és a szél is feltámadt, kissé hűvös lett, így elindultunk vissza a hídon a folyó mentén az autóhoz.
Még várt ránk egy színházi darab. Este nyolckor kezdődött az előadás, így még volt időnk megnézni a Millenáris parkot és ha kívülről is, de láttam a csodák palotáját. Ide el fogom hozni a gyerekeket is.
Megnéztük az előadást, kb. 9-kor lett vége. Beültünk az autóba és irány haza Újpest. Zuhanyozás, egy kis televízió nézés, nem sok mert fáradtak voltunk és tudtuk, hogy hétfő reggel korán kell kelni.
Úgy aludtam mint a bunda.
A hosszúra nyúló hétvégém fárasztó, de élményekben és kúltúrális eseményekben gazdag volt. Rendkívül jól éreztem magam és remélem én is vendégül láthatom majd Anita barátnőmet egyszer.
Összegzésként csak annyit: Bárki bármit is mond, a magyar főváros gyönyörű, tele kúltúrális programokkal, csodás építészeti remekművekkel. S bár most nem jutottam el egyetlen galériába sem, feltöltődtem olyan élményekkel, amik a jövőben biztosan megjelennek festményeimben is.





2009. október 3., szombat

Megérkeztem!

Végre nagy előkészületek után megérkeztem a fővárosba.
Rutintalan vonaton utazóként nem vittem magammal a négy órás zötykölődésre sem inni sem enni valót. Még jó, hogy egyáltalán túléltem az utazást. Nem nekem találták ki a vonatozást. Az első osztály, mert azon utaztam, semmiben sem különbözött a másod osztálytól, csupán a jegy árában. A vagon nem volt tiszta az ablakról pedig már nem is beszélek. Szóval koszos volt. Most vagy én vagyok nagyon elkényelmesedve, vagy a magyar vasút nem felel meg az elvárásoknak. Lassú és koszos.... elszomorító.
Viszont Anita barátnőm nagyon édes és a kislánya is tüneményes. Az első éjszaka nem sokat aludtunk kb. hajnali 1-ig beszélgettünk. Persze jó szokásomhoz híven már reggel 6-kor fent voltam.
A mai program délelőttre az Erzsébet kilátó volt. Délután három körül érkeztünk vissza a lakásba, de annyira el voltunk fáradva, hogy még nem is beszéltük meg mit csinálunk este.
Úgyhogy az esti programról majd legközelebb írok. Képeket pedig csak akkor tudok felrakni, ha haza érkeztem.