2008. december 28., vasárnap

Szenteste

Szokás szerint ma is dolgoztam, így nem én főztem a halat.
Nálunk már ebédre megszoktuk főzni a halászlevet és meg is esszük. Vacsorára is halat eszünk.
Az idei évben anyósék főztek, mert ők a sorosak, de ha mi lettünk volna akkor sem tudtam volna ebédre megfőzni.
Na mindegy, a lényeg az , hogy mikor hazaértem a munkából letusoltam és átmentünk
anyósékhoz ebédelni. Nagyon jó volt az elmúlt napok koplalása és hajtása után szépen terített asztalhoz leülni.
Meleg ebédet enni a családdal, és jót beszélgetni. Ez már nagyon hiányzott!
Ebéd után hazamentünk és mi is feldíszítettük a fenyőfánkat.
Az idén végre apát is sikerült rávenni, hogy aktívan részt vegyen a díszítésben. Igaz csak a szaloncukor feltűzését és a csúcs felrakását vállalta, de végig ott ült velünk és így is együtt lehettünk.
Nagyon sokat nevettünk és a lányok élvezték, hogy
végre mindnyájan együtt voltunk. Az elmúlt napokban nemigen volt rá alkalom. Kicsit kezdett szétesni a család.
A nagy díszítés után megnéztünk egy filmet a házimoziban. Kihúztuk a nagy családi fetrengőt és élveztük a hangeffekteket. A film címe: Mamma Mia.
Oltári jó a szereposztás és a zenék is.

Mire befejeztük a mozizást már éppen este is lett és mentünk vissza a mamához vacsorázni.
Persze ott a lányok már délelőtt
feldíszítették a fát és most estére már meg is érkezett a Jézuska.
Na volt is nagy öröm! Nyakláncot kapott mind a két lány.Olyan lakalmi láncot.
Vacsora után otthon is megérkezett a fa alá az ajándék...... már akinek a fa alá!
Niki mindjárt megtalálta az ajándékot (kreatív készletet), de Bettikének úgy kellett megkeresnie,
mert elrejtettük neki a fenyőfán. Mire végre megtalálta a kicsi csengettyűt amibe belerejtettük neki amit már nagyon régóta szeretett volna egy ezüsláncot medállal.
Mi apával az idei évben nem ajándékoztuk meg egy mást, mert a pénzt elvitte a konyha. Tehát úgy tekintettük, hogy a mi karácsonyi ajándékunk az új konyha.
Ezután az est hátralévő része csendesen telt. Még an
gyalok is berepültek a nappaliba és táncot jártak:
Néztük még egy kicsit a megakarácsonyt a televízióban, aztán lassan befejeztük a napot.
Nagyon jólesett a lelkemnek, hogy újra együtt tölthettük a napot, és hangulatos szentestét varázsoltunk egymásnak.
Mindenkinek áldott karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok!

2008. december 25., csütörtök

December 23

Az utolsó pillanatban de a konyha végre elkészült!
Teljesen a hatása alatt vagyok. Szerintem gyönyörű lett. És olyan amilyent én szerettem volna!
El sem hiszem hogy végre megszabadultam attól a ronda régitől és egy igazi mediterrán hangulatú csinos kis konyhám lett.
Tessék gyönyörködni:

A képek nem adják vissza azt a színt amit én valójában választottam ,de cseresznye színű a bútor.

December 21


Ma reggel mikor felébredtünk, már indultunk is Bajára. Aranyvasárnap volt és nekünk még sem fenyőfánk nem volt ,sem karácsonyi ajándék a gyerekeknek. De még egy darab hús sem volt a fagyóban amit meg lehetett volna főzni karácsonykor.
Szóval reggeli nélkül 8 órakor irány a város!
Mindjárt az égszerboltban kezdtük a vásárlást. Nagylányunk van megérdemli, hogy valami igazán szép ajándékot kapjon, mert rengeteget segít nekem a házimunkában mióta dolgozom.
Nélküle nem is menne itthon az élet.
Szóval választottunk neki egy igazán elegáns én nem kihívó ezüstnyakláncot, mert ezt kért a Jézuskától a levelében. ( Mert nálunk még szokás a Jézuskának írni levelet.)
Aztán irány a játékbolt. Ott megvettük a keresztfiunknak azt a játékot amit a tesóm félretetetett.
Ezek után irány a TESCO. Bevásároltunk mindent amit kellett. Karácsonyi szalvéta tartós élelmiszer, hús és minden ami az ünnepi menühöz kell.
Mindezek után pedig egyvágtában irány haza.
Itthon gyors hideg ebéd, aztán nekiestünk újra a konyhának. Ez már a hálásabb része volt a feladatnak, mert a bútort kellett beállítani. Ismét este 10 körül fejeztük be a munkát.
Másnap pedig megint irány a meló.

December 20


Ma munka után nekiláttunk végre a konyha átrenoválásának saját kezűleg.
Mikor hazaértem, gyorsan Bettikém segítségével kipakoltuk a szekrényeket, apával pedig kihordtuk azokat.
Végre megkezdődhetett a nagy munka. Apa gyorsan lealapozta a falakat, lefestette a mennyezetet.
Mire ezzel végzett már kezdhettük is az antikolást. Hát mit is mondjak nem egy könnyű művelet. Mikor apa felvitte
a színt körkörös mozdulatokkal egészen könnyűnek tűnt a művelet. Várni kellett egy kicsit amíg megszárad és aztán lehetett puha ronggyal körkörösen áttörölgetni. Ekkor kapta meg az igazi anitkolt stílusát. Nekem nagyon bejön, de utánna egész éjjel nagyon fájt a vállam. Pedig én aztán bírom a fizikai munkát....
Közben én azért létrára is másztam és fent a stukkóknál ecsetet fogtam és óvatosan körbefestettem, hogy nehogy színes legyen a fehér része. Meg persze mindjárt csempét is tisztítottam.
Nem panaszkodhattam eléggé jól haladtunk a munkákkal. Este fél tízre be is fejeztük a festést.
Elégedett vagyok a művünkkel:-))))

December 17

Ma ebédidőben beszaladtunk Bajára........nem szaladtunk, hanem autóval mentünk. Az ember meg én.
Meg kellett venni a festékeket a konyha renoválásához. Hála a jó égnek sikerült olyan stílusú festéket vásárolni a milyent mindig is szerettem volna a konyhába és nagyon passzol az új konyhabútor színéhez.
Ha már vásároltunk akkor megvettem az új csillárt is hogy teljes legyen az összkép.
Nagyon rohantunk haza mert vissza kellett érnem nyitásra.
Nem szeretem az ilyesmit nagyon gyorsan elintézni, de most muszáj volt. Az volt a szerencse, hogy tudtam mit akarok és így gyorsan ment a dolog.

December 12

Ma végre beindult a nagy átalakítás!
Délután meghozták a konyhabútoromat amit még a múlt héten megvettünk.
Nagyon megörültem neki, csak az volt az egyetlen bánatom, hogy nem volt időnk kifesteni a konyhát.
Mire hazaérkeztem este már a fővezetéket is kicserélték a Démászosok. Mondtam, ha valami beindul akkor minden megy utánna mint a karikacsapás.

December 9

Ma új frizurám lett!
Az emberemnek nagyon tetszik,nekem pedig csak annyi a bajom vele hogy az első zuhanyozásig lesz ilyen egyenes. Utána megint begöndörödik mint a rackabirkájé
.
Na milyen vagyok?
Ez nem a legjobb kép rólam. Azt hiszem öregszem!

December 8.

Most pedig karácsony lévén van egy kicsi szabadidőm. Bepótolom az eddig elmulasztottakat.
Leírom az elmúlt pár nap eseményeit, de csak a legfontosabbakat.
Kezdem december 8-ával.
Ez a nap eléggé zűrös volt. Jobban mondva nem is a nap, hanem az este.
Főnöki engedéllyel fél órával előbb bezárhattam, mivel 17 órára jegyünk volt a színházba.
Délután ledolgoztam a munkaidőmet, zárás közben át is öltöztem. Mire bezártam a boltot meg is érkezett a nagyobbik lányom és már mentünk is a barátnőkért.
Nem igazán akarok nagyot mondani , de kb. 15 perc alatt bent voltunk Baján, így még éppen elkaptuk az előadás elejét, vagyis nem maradtunk le semmiről.
Drakula gróf életét feldolgozó musicalt néztük meg.
Pazar volt a szereposztás és a musical amúgy is kedvencem. Mint kiderült a lányomnak is.
Még külön élmény is volt mikor a záró felvonásban mellettem haladt el Drakula gróf és az egyik vámpírja jól rám ijesztett. Még jó hogy moderáltam magam és nem hasítottam le neki egy nagy pofont amit különben reflexből szoktam. (Szép lett volna mehettem volna én énekelni a színpadra a fa hangommal :-)
Este eléggé későn érkeztünk haza és fáradt is voltam, de ezt a fáradtságot szeretem! Mikor olyasvalamitől fáradok el amit élveztem is.

2008. december 3., szerda

Helyesbítés!

A mindennapok című blogbejegyzéshez szeretnék helyesbítést írni és egyben bocsánatot kérni attól az embertől akit azzal a bloggal megbántottam.
Amit írtam azt tudatlanságomból fakadóan írtam és kommunikációs nehézségek miatt.
Tény, hogy nem lett volna szabad a munkahelyi dolgokat ide kiírni ahol mindenki láthatja.
A problémáimat az illetékessel kellett volna megbeszélnem először. Munkahelyi titoktartás is van a világon.!( Ezt magamnak és egy kupánvágást is )minimum!
Ezek után pedig megtartom magamnak azt a jól bevált szokásomat, hogy munkahelyi gondjaimat csakis a nagyfőnökkel beszélem meg.
Most pedig törlöm az ominózus bejegyzést, hogy még véletlenül se keltsem a munkahelyem rosszhírét!
Köszönet a helyretételért!!!

2008. december 1., hétfő

Várakozás...

Úgylátszik nekem már csak a heti egy bejegyzésre marad időm, az is a nagylányom jóvoltából.
Rengeteg házimunkát levesz a vállamról és néha esténként én is ideülhetek a géphez.
Azt sajnálom,hogy nem tudok többet fent lenn
i a neten, mert így kihűlnek a netes barátságok.

Szóval nemsokára itt a karácsony. Hát ennek rendje s módja szerint mi megint alkottunk a lányokkal a hétvégé
n. Már elkészítettük az adventi koszorút.
A hivatalos színeket most mellőztük és inkább a lakás
színeit lehet viszont látni a koszorún.
Az eredeti színek mint tudjuk a három lila és egy rózsaszín gyertya. Mi három narancsot és egy rózsaszín gyertyát használ
tunk fel.
Nagyon élveztük, hogy megint alkothatunk valami szépet, de legjobb az együttlét volt az egészben.
Nagyon kevés időt tudunk egymással eltölteni és erre ez az adventi készülődés volt a legjobb.
A karácsonyt is alig várjuk mert akkor sokkal több időnk lesz egymásra.
Ez az adventi időszak amúgy is nálunk arról szól, hogy próbálunk olyan programokat szervezni ahol a gyerekekkel közösen tudunk örülni. Ilyen például a karácsonyi vásár a szegedi Dóm téren, ahova az idei évben készülünk elmenni. Nagyon szeretjük még a közös korcsolyázást a bajai Szentháromság téren, s utánna a plázázást.
Szóval ez az adventi időszak a családról szól, az egymásra figyelésről, a szeretetről.

Ezért is volt számunkra olyan nagy öröm a közös koszorú készítés.
A lányok nem veszekedtek ahogy m
áskor mindig szokták. A kicsi kezecskék szorgosan dolgoztak és nagy egyetértés volt közöttük.
Az elkészült asztaldísznek együtt örültek.
Én pedig szívesen segítettem nekik bármiben és fényképeztem rengeteget. Olyan hamar megnőnek és szeretném, ha a karácsonyra készülés és ünnepvárás örömét magukkal vinnék a nagyvilágba és majd egyszer a saját családjukba.

Cirmi cicánkat szemmel láthatóan hidegen hagyta a készülődés az ünnepekre. Lustán elnyúlva hevert a kandalló párkányán és biztosan valami szépet álmodott, mert nagyon horkolt.