2009. március 30., hétfő

Kiállításon



Tegnap este elmentünk a lányokkal, a kiállítás megnyitójára.
Már nagyon várta mindkét lány, persze , hogy én is, mégis volt bennem valami félelem.
Még nem voltunk megnyitón, és fogalmam sem volt hogyan öltözzünk, így kicsíptük magunkat rendesen.

Mikor megérkeztünk Gyuri bácsi éppen interjút adott a bajai Tv-nek, nem akartuk zavarni, inkább körülnéztünk a kiállított képek között.
Számomra nem volt meglepetés, mer
t már láttam a képeket röviddel elkészültük után, de a legkisebb lányom Niki nem győzött áradozni a festmények láttán.
"Anyu e
zek olyan gyönyörűek, hogy legszívesebben mindet hazavinném"-mondta nekem lelkendezve.
A kiállítás megnyitója is kellemes műsor volt, egy fiatal lány énekelte az Edda: Álmodtam egy világot magamnak C. számát. Isteni hangja volt, csak lehetett érezni a feszültséget az előadásában, és személy szerint ez engem is feszültté tett. Utána következett egy idősebb hölgy, aki Babits Mihálytól olvasott fel egy versrészletet, aztán pedig Gyuri bácsi lánya ismertette és megnyitotta a kiállítást.
Rengeteg féle ember gyűlt össze, és mindenki nagyon kedves volt. Ami engem meglepett, hogy nagyon sok volt a fiata
l is. Az egészen fiatal!!! Lehet, hogy ezek után át kell értékelni a fiatálságról alkotott véleményemet?
Lényegében kellemes este volt, és el is
határoztam, hogy veszek egy képet én is!
Van már egy eredeti Tamásy festményem, de annyi jó kép volt ott, hogy megkívántam néhányat. Sajnos a pénztárcám csak egyet engedélyez, az ember meg fogalmam nincsen, hogy mit fog szólni ehhez az egyhez is. A lakás már így is olyan mint egy galéria. ( Persze a kiállítási darabok benne többnyire a saját mázolmányaim:-))) és fele annyira sem értékesek)

Szűnni nem akaró rágcsálás......

Nem értem mi van velem!?
Állandóan rágcsálnék valamit mint egy kis egér. Jöhet szotyi, mogyoró, sütemény, nyers répa, én mindent felfalok.
Mióta elhatároztam, hogy fogyni fogok, állandóan éhes vagyok. És nem tudom megmondani mit ennék. Valamire nagyon vágyom, de még magam sem tudom mire, így kísérletezem. Egyszerűen felfalok mindent amit látok és ehető:-)))
Tegnap egész délután a lánykámnak segítettem felkészülni az újságíró versenyre. Írtunk egy csomó cikket (hírt, riportot, kommentárt, stb.) Illetve én diktáltam kicsi lelkem meg írta. Nagyon meg vagyok magammal elégedve, isteni cikkek lettek. Csak az a baj, hogy nem annak a fejéből pattantak ki, aki a versenyen fog részt venni. Én pedig nem lehetek ott!
Remélem azért megértett valamit az újságírásból és használni tudja az általam megfogalmazott dolgokat. Ugye mondanom sem kell, hogy diktálás közben fel-le járkáltam és közben rágcsáltam.
Lehet, hogy átváltozok valami rágcsáló félévé? Mint Kafka művében a főhős?
Ha így folytatom biztos vagyok benne, hogy átváltozáson megyek keresztül, csak nem fajt változtatok, hanem alakot. Jó nagy fenekű hájas ...... leszek.
Ezt felismerve este mikor vásárolni indultunk, szándékosan nem vettem semmiféle rágcsát, hanem rengeteg gyümölcsöt és zöldséget tettem a kosárba. Ember legnagyobb bánatára:-)))
Gondoltam szolidaritásból Ő se egyen édességet és olajos magvakat.
Nem maradt más választása, neki is" kecskévé "kell válnia, ha nem akar éhen maradni.


2009. március 26., csütörtök

Véremet adtam

Tegnap átjáróház volt nálunk.
Itt a tavasz , és a szomszédasszonnyal ilyenkor szoktunk növényeket cserélni. Na tegnap reggel ő volt az első látogatóm. Azután apósom jött a létráért, tavaszi nagytakarítást csinálnak anyóssal.
Aztán pedig megjöttek a kábelszerelők. Ja, hogy nem mondtam volna még? Szolgáltatót váltottunk!
Mostantól már az internet szolgáltatóm adja a televíziós műsort is. Már most sokkal színvonalasabb a műsor és a vétel is tisztább. A csatornák között nincsen eltérés, mindegyik egyformán tiszta és jó minőségű. Most van kb. 80 csatornánk ( hogy minek?) két televízióra és kevesebbet fizetek mint az előző szolgáltatónál egy televízióra. Azért akárhogy is ez megéri.
Közben persze angolt kellett volna tanulnom, de ebben az átjáróházban ki tud tanulni?
Délután mikor megebédeltem, elmentem adakozni. Másom nem lévén, a véremet adtam.
A Vörös Kereszt véradást szervezett a falunkban. Én többnyire megyek és az elsők között adom véremet, de sajna az utolsó kettőn nem tudtam ott lenni, ezért tegnap fontosnak tartottam, hogy elmenjek.
Szépen megszűrtek, és levették a véremet. Jóóóó sokat. Fogalmam nincsen mennyit szoktak levenni, de nekem nagyon hamar lefolyt az a három zacskó vérem. Szerencséjükre (meg az enyémre) nagyon jó vénám van és könnyű bele tűt szúrni. Egyáltalán nem fájt, és nagyon jól esett, hogy ott állt mellettem egy emberke és folyton kérdezte, hogy minden rendben van e.
Úgy vigyáztak ránk, mintha valami értékes műtárgyak lennénk. Ez jólesett. Legalább itt figyelnek az emberekre. Ha kórházba kerülnék, úgysem figyelne rám senki. Sajnos ez az általános észrevételem.
A csapolás után hazamentem, és nem is tudtam semmit csinálni, mert folyton szédültem, úgyhogy le is feküdtem és szundikáltam egy kicsit.
Jobban lettem tőle, de továbbra is gyengének éreztem magamat. Hiányzott egy csomó vérem nincs mit csodálkozni ezen. A lányom azt mondta úgy nézek ki mint aki már készül meghalni:-)
Azért az még odább van ....remélem. De tény, hogy a szemem alatt nagy sötét karikák díszelegtek. Elég csúnyán festettem. Nem értem mi történhetett, ennyire még egy véradás sem viselt meg. Talán már eleve le voltam gyengülve.
Azért nem kell aggódni, mára már jól vagyok és újra a régi. Legalább elmondhatom, hogy megmentettem valaki életét, vagy hozzájárultam a gyógyulásához:-) Ez nagyon szívmelengető érzés.
Az angol tanulás pedig ma délelőttre maradt. Hááát nem is tudom mi lesz vele.? Annyira nincs kedvem, és nem is érdekel....pillanatnyilag.
Persze, hogy a kert fontosabb. Az a szerencsém, hogy most rossz idő van, nem tudok kimenni.

2009. március 22., vasárnap

Hétvége

Hát vége ennek a hétnek is!
Ahogy ígértem megosztom a képeket és az élményeket a történtekről.
Nagyjánól az történt amire számítottam.
Itt a kép amit alkottunk szombat délelőtt: Nekem személy szerint nem tetszik, mert ....nem is igazán tudom miért nem. Olyan mintha ettől lenne sokkal jobb tájképem is. Ug
ye?
Szombat: Festés után elmentünk Bettikémmel a Sándoroknak valami ajándék
ot venni. Nem voltunk tele ötletekkel, így egy teljesen ötlettelen , de hasznos ajándékot kapott mindkét Sándor.
Apunak egy isteni illatú, szemtelenül drága borotválkozás utáni arcszeszt zsákmányoltunk, az Öcsémnek pedig egy nagyon sportos és szintén
dögös illatú dezodort, plussz egy tábla epres csokit!
Hiába 20 a csokoládét pont úgy szereti mint a gyerekek:-))
És ha már annyira benne voltunk a bevásárlásba, akkor gondoltuk kidíszítjük a l
akást a tavasz és a közelgő húsvét jegyében. Tehát vásároltunk dekorációnak való anyagot. Aki ismer már tudhatja, hogy én nem veszek kész dekot, hanem magam készítem el a dekorációkat.
Alig, hogy hazaértünk a lakás fél órán belül m
ár díszben állt.
Ja majd elfelejtettem a legfontosabbat. Kaptam egy meghívót Gyuri bácsi kiállítására. Nagyon örültem neki, mert engem még
személy szerint nem hívtak meg kiállításra. Voltam már pár művész galériáját megnézni, de még nem kaptam a megnyitó ünnepségre meghívót soha.
Estefele mikor apa hazaért, végre valóra váltotta a régen tett ígéretét, megcsinálta a virágoknak a kapaszkodó állványt az én utasításom szerint. Illetve az elképzeléseim szerint, mivel nekem fogalmam nincsen hogyan kellene ilyesmit készíteni. Azért segítettem neki amiben tudtam.
A képet majd akkor rakom fel, ha már le is festettem és beállítom a helyére.
Vasárnap: Reggel nem is tudom miért, de már 6 órakkor felébredtem. Nem is maradtam ágyban sokáig, mert hallottam a kismadarak csicsergését, ami azt jelenti ,hogy odakinn nagyon jó idő van.
Megreggeliztünk apával( Niki tegnap a mamánál aludt, Betti pedig 10óráig nem is jön elő a szobájából) és mindenki ment a dolgára. Személy szerint én megmetszettem a rózsákat, amit a kezem jól meg is bánt, mert össze- vissza vagyok karmolászva. Mert hát:" nincsen rózsa tövis nélkül." 36db rózsatőről van szó tehát ez tetemes mennyiség, és ezt egy délelőtt alatt. Persze megnyírtam az ágyásban lévő levendulákat meg az évelőknek is megigazítottam a frizurájukat.
Ebédre anyuékhoz mentünk Csávolyra. Igen megint plussz két kilóval zártam. Hiába anyu főztjének nem lehet ellenállni. A süteményei meg ......hmmmmmmm. Szerintem megérdemli az ország legjobban főző anyukája címet!
Délután mikor hazaérkeztünk már nem volt kedvem kimenni a kertbe, mert nagyon megfájdult a fejem és a szél is nagyon megerősödött. Úgyhogy lepihentem egy kicsit és el is aludtam.
Valamivel később mikor kialudtam magam, már a gépnél ültem és szörföztem.
Megint megtaláltam egy nagyon régi kedvenc zenémet. Itt.
Jövő hétre már állítólag nagyon jó időt jósolnak a meteorológusok. Tehát ki a szabadba aki csak teheti!!!!

2009. március 20., péntek

Hosszú nap

Nagyon változatos napom volt ma.
Nem indult túl érdekesen, de a lényeg a végkifejlet.
Egész délelőtt matekot tanultam. Sikerült megírnom egy tesztlapot úgy, mintha érettségin csináltam volna. Láss csodát! Nem volt hiába a sok gyakorlás és plussz matek óra. A végeredmény hármas-42 ponttal. Ez már azért haladás nem? Még egy kicsit gyakorolok és van rá esélyem, hogy ne bukjak meg az érettségin:-)
Már délután lett mire ellenőrzéssel végeztem és lemásoltam a következő tesztet.
A nap további része azzal telt, hogy próbáltam a lakásnak valami formát adni. Eközben odakinn hol esett a hó, hol pedig ezer ágra sütött a nap! Az időjárás teljesen olyan volt mint a női szeszély. Gyorsan változó és hideg.
Igen férfiak tudom, hogy most helyeseltek:-Azért bevallhatjátok magatoknak nagyon unalmas lenne az életetek egy kis női szeszély nélkül.
Este megnéztem a TV-ben a kedvenc műsoromat ( Szex és New York)-imádom ezt a sorozatot. Még mielőtt bárki is általánosítana, nem vagyok sorozatfüggő! Ez az egyetlen sorozat amiért a televízió elé ülök.
Később bevágódott az emberem rég nem látott barátja és elmentek egyet inni a kocsmába- ne szépítsünk a dolgon, ha az a neve.
Én meg itthon maradtam magamban, mert a lányok beültek mesét nézni.
Hát kihasználtam az alkalmat és leültem a számítógéphez csetelni.

Csak egy ismerős volt fenn az oldalon, de nagyon jót beszélgettünk. Már 23:33 van,ember még sehol én meg még mindig gépelek.
Persze nem voltam tétlen a gép előtt sem. Freebie vadászatra indultam, közben kedvenc zenémet hallgattam a kedvenc zenekaromtól. Ezt.
Jut eszembe! Megcsináltam az első rendelésre készített scrappemet. Az öcsém kért meg, hogy csináljak valamit a kedvesének meg háttérképnek a gépére. Mivel nagyon szerelmes, hát ezt készítettem:
Remélem tetszik neki.

A héten volt Sándor nap, s mivel apukám és az öcsém is Sándor, valamilyen ajándékot kellene kitalálnom. Vasárnap megyünk nagy közös ünneplésre Csávolyra. Anyukám a konyhatündér, biztosan megint kitesz magáért, és én megint hízok legalább két kilót:-( pedig már nem kéne. Így is nagyon meglepődtem mikor próbálgattam a tavaszi ruhákat, és sajna nem jött rám a tavalyiból egy sem. Hová lett az alakom? Az a meglátásom, hogy a tudásommal és a korommal együtt a fenekem is egyre nagyobb lesz.
Nem is tanulok többet mert a végén még nem fogok beférni az ajtón:-)))
Na mára ennyit. A nagy családi ünneplésről képeket , és az új festményt majd vasárnap este prezentálom.
Addig is még egy kicsi zene. Itt

2009. március 17., kedd

Alkotás


Most fejeztem be a művet!
Szerintem eddig ez a legjobb! Na mit szólsz hozzá?

2009. március 16., hétfő

Vasárnap

Egy igazi vasárnap volt amit szeretek. Valamiért mostanában eléggé jól telenek a napok, úgyértem tevékenyen. Van kedvem dolgozni, alkotni, de folyton fáradt vagyok. Talán a sok időjárásváltozás az oka.
Délelőtt kipikíroztam azokat a növényeket amik már szépen kikeltek és zavarták egymást a növekedésben. Na én adtam nekik helyet, csak fejlődjenek szépen! A nappali már lassan úgy néz kis mint egy melegház:-)
Aztán megfőztem az ebédet- minden szerénység nélkül állíthatom- isteni finom lett!
Húsleves és kentucky csirkecombok burgonyával együtt sütve, + saláta. Nagyon jóllakott a család, úgy is mondhatnám degeszre ettük magunkat. Nem baj- gondoltam- délután úgyis nagy ültetési akció lesz az új ágyásban. Ledolgozom a felesleget....

Hát nem jött össze a dolog! Alig, hogy kiléptem és kezembe vettem az ásót elkezdett zuhogni az eső és egész délután esett! Így beszorultam a lakásba. Niki elment barátnőzni, Bettinél itt volt a barátnője, apa pedig dolgozott.
Hát nem volt más hátra- csak nem fogok még vasárnap is tanulni- géphe
z ültem, és megscrappeltem két képet.
Íme:
Na nem nagy alkotás, de ez is olyan mint a festés: először az alapokat kell nagyon megtanulni, hogy azok rutinból menjenek.
Aztán mindig egy kicsit nehezebbet, új dologgal színesíteni a tudást. Most egyenlőre csak ennyi megy.

2009. március 14., szombat

Dolgos szombat

Na ma aztán belehúztam a munkába!
Reggel 6-kor keltem, megetettem az emberemet, persze a boltban ő volt- és összepakoltam lakást!
Amíg a lányok aludtak addig egy kicsit művelődtem a kertek terén, mivel délutánra egy nagy munkát terveztem.
7,30-kor keltettem a lányokat, gyorsan megreggeliztek, és már indultunk is. Nikit leadtam a mamának, -nagyon szeret ott, mert sokat főzőcskéznek- Bettikével pedig pödörtünk be Bajára festeni. Nagyon szeretem a szombatokat, mikor
festeni mehetek végre. Számomra kikapcsolódás a hétköznapokból. Ma ismét a naplemente volt a téma:

Az pedig, hogy az egyik kedvenc hobbimat a lányommal űzhetem, felemelő élmény minden egyes alkalommal.

A mai pedig még különlegesebb volt, mert festés után elmentünk egy kicsit csavarogni. Persze, hogy vásárlás lett a vége, és persze hogy kert témájú:-) Aki ismer nem is csalódott!
Megvettem az alapanyagot a délutáni nagy munkáho
z. Jó drága volt, de már legalább tudom, hogy hogyan néz ki és legközelebb én barkácsolok ilyesmit.
Tescóban is voltunk, de jobbadán csak nézelődni, na meg persze ott is ebédeltünk, ami Bettikém számára külön élmény volt.
Hazafele beugrottunk anyuhoz, de csak azért ,hogy m
egmutassam neki a mai festményeket.
(Jut eszembe! Képzeljétek, van vásárló az egyik képemre! Alig akartam hinni a fülemnek mikor felhívott az unokatesóm, hogy eladó e a kép, mert van valaki aki már ráígért.)

Mikor hazaértünk, szinte azonnal belevetettem magam a nagy munkába, és dolgoztam mint egy kis hangya. Persze segítségem is akadt. Bettike aki nagyon ügyes, a lakásban takarított, porszívózott,stb. amit minden hétvégén meg kell csinálni, Niki pedig a kertben a nagy munkában segítkezett. Kicsi még nagy munkaerőnek nem számít, de már az igyekezet is dícséretes! Úgy vettem észre Bettike inkább a házimunkát végzi szívesebben, Niki pedig nagyon szeret velem a kertben sertepertélni. Megcsinál bármit amire megkérem.

Mostmár elárulom, egy ágyást hoztam létre ma megint:-) Hát nem is é
n lennék, ha .....
Ebbe az ágyásba kerülnek majd azok az évelő növények amik nagyon szeretnek árnyékban- félárnyélban. Azt hiszem már mutattam a kedvenc árnyékos kert ágyásomat...na akkor megint megmutatom:
Ez a ketrészlet egy topikos ismerősé (előre is elnézést, hogy csak úgy
elloptam a képet, de nagyon tetszik) és én is egy hasonlót szeretnék létrehozni, azzal a különbséggel, hogy az enyém tetején egy patak fog lefele csordogálni-majd egyszer valamikor....

Rengeteget ástam, lapátoltam, jól ki is fáradtam, és ez lett az eredménye:
Holnap szépen beültetem azokkal a növényekkel, amit a héten hozott meg a futárszolgálat, meg később majd amiket hozni fog, meg szerzek innen-onnan,és már csak várni kell, hogy nőjjenek!
Már látom lelki szemeim előtt a gyönyörű virágokat, és magamat ahogy az érettségi fáradalmait itt az árnyékos ágyás mellett pihenem ki.

Szóval a mai napom sem ment kárba, alkottam megint egy csomót.
Szeretem az ilyen napokat:-)

2009. március 13., péntek

Szorgalmasan

A héten nagyon szorgalmas voltam. Igaz nem egy dologban, hanem sok kicsi apróban.
Hét elején kitakarítottam a lakást és hétfőn este elmentem egy előadásra, amire egyébként nem szoktam járni, de hát a lányom volt óvónénije szervezte. Gondoltam mindjárt, hogy egy cégismertető lesz. Nem írom le a cég nevét nem akarok ingyen reklámot az üzletnek. Egyébként ez már a harmadik előadás volt, amit meghallgattam. Már én is kívülről fújom, úgyhogy nem volt nagyon érdekfeszítő, de azért kipróbálok pár terméket. Megadom az esélyt a bizonyításra:-)

Kedden iskolában voltam, igencsak elfáradtam. Nem tudom miért, de az utóbbi időben nagyon fáradékony vagyok, pedig szedek MagneB6-ot és C-vitamint is.

Szerdán megjött az első csomag a tavaszi rendeléssorozatból. Egy csomó növényt kaptam, amit nem tudtam elültetni, mert nem volt még komposzt. Szerdán egész nap tanultam az év végi vizsgákra.

Csütörtökön újabb tanulási hullám, de iskolába nem mentem, inkább itthon maradtam és kidolgoztam a hiányzó magyar tételeket.
Megérkezett a második növényes szállítmány és én még mindig nem tudtam elültetni a növényeket. Mire apa megunta a nyavalygásomat, és elment komposztért. 600kg komposzttal lettem gazdagabb estére.
Gondoltam majd pénteken!

Hát pénteken, vagyis ma esőre ébredtem!
Mivel azt gondoltam az esőben nem túl jó ötlet kertészkedni, így átautózta
m a másik falu tüzép telepére, hogy termésköveket vegyek az árnyékos ágyás szélének. Nem jártam sikerrel:-(
Teljesen meglőve, zuhogó esőben autóztam haza és nekiláttam főzni.
Mivel délután nem volt itthon senki, nekiláttam a digiscrapnek.

Most volt hozzá kedvem is és az eső jóvoltából időm is. Hát tessék nézni mit alkottam!
Szerintem nagyon jó lett... Ahhoz képest, hogy első munkám:-)
Lehet véleményezni.

2009. március 9., hétfő

hétvége

Hát ez a hétvége nem volt túl eseménydús!
Szombat délelőtt a már szokásos festés volt a napirend. A felhőket tanultam festeni, bár nem nagyon volt kedvem. Szerintem megszállt a tavaszi fáradtság. De hát szeles csúnya borús idő volt és nem igazán tehettem mást mint, elmentem és festegettem. Végül aztán már nem is bántam, hogy mégis rávettem magam, mert nagyon élveztem a
dolgot. Olyan klassz felhőket festettem, hogy szerintem akármelyik neves festő megirigyelhette volna őket. Kezdek ráérezni a festés lényegére. Most már értem mit, miért, mivel, hogyan.
A felhős gyakorlatok végén megpróbáltunk naplementét feste
ni, meg egy tavaszi tájképet, ahol megint csak a felhők voltak a főszereplők.
Íme ezek a szombati munkák:
A két naplementés nagyon kicsiben készült, ezért nem igazán jó a képe amit feltöltöttem, de szándékomban áll ezeket nagyobban is megfesteni. Majd azt is megmutatom. Ez a "Tavaszi Zsongás" kép nekem nagyon tetszik. Igaz, hogy színvilágban a naplemente közelebb áll hozzám, mégis a tavaszi kép tetszik jobban. Magam sem tudom miért.....

Vasárnap kész tunyulás volt. Megfőztem az ebédet, közben jött após nőnapot köszönteni. Gyönyörű tulipánt kaptam tőle, a lányok meg jácintot. Na nekem sem kellett több, a jácint erős illatától úgy megfájdult a fejem, hogy a végén már hányingerem is lett. Ki is tettem a virágokat az előtérbe.
Ebéd után egy kis pihenés, TV nézés (travel, deko). Aztán mikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, szél ide vagy oda, kimentem kertészkedni.
Majd levitte a tavaszi "szellő" a parókámat, és néha még menni is alig tudtam, nem érdekelt a dolog, mert még mindig jobb volt mint bent a meleg szobában tunyulni.
Átültettem, feltöltöttem, megmetszettem, amit kellett. Közben hazajött Feri is és meg lettünk köszöntve nőnap alkalmából még egyszer, általa is. Persze én nem kaptam virágot, mert határozottan kértem nekem ne vegyen. Pontosan tudom, hogy a növények amiket rendeltem egy kisebb vagyonba fognak kerülni, úgyhogy én azt kapom nőnapra. Nem akarok potya növényeket, a vágott virágot meg úgyis pénzkidobásnak tartom. És különben is az a növény sokkal szebb, ha tudom jövőre is virágozni fog nekem.
Este átmentünk és apa megköszöntötte anyukámat és a mamámat is . Beszélgettünk, aztán irány haza.
Este filmnézés már ami engem illet, apa pedig netezett.
Sajnálhatja, hogy nem nézett filmet velem, mert nagyon jó volt. Olyan igazi hercegnős történet, boldog véggel. Semmi gondolkodtatás, semmi erőszak, olyan kikapcsolásos film. Most pont erre volt szükségem.

2009. március 6., péntek

Pótlás

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a blogolást, de mentségemre legyen, hogy tanulási időszak van,( és persze nálam legalább is kitavaszodott:-))
Tudom gatyán leszek billentve, ha a tavaszról áradozom (igen ez neked szólt), de nálam akkor is tavasz van! Kelnek a hagymás virágok, ültetgetek, ágyást rendezek, stb.

Múlt hét végén nem voltam festeni, mert annyira gyönyörű idő volt, hogy úgy gondoltuk apával, rendbe tesszük az akácos erdőnket. Tavaly ugyanis egy kicsit el lett hanyagolva, ezért embernagyságú gaz nőtt a sorokban helyenként. Kihúzgáltuk őket, felmetszettük a fákat, és megrotációztuk a sorok közét.

Fellazította apa a rotakapával egy úja ágyás helyét, ahova íriszeket és peóniákat fogok ültetni.
El is kezdtem vasárnap a beültetést, de sajna nem tudtam befejezni, mert nincs még hozzá elég növény. Meg kell várnom amíg megérkezik a rendelés, és persze a segélycsomag amit a kedvenc topiklakók ajánlottak fel.:-))
Ahogyan ott írták, már nagyon viszket a tenyerem, és ültethetnékem van.

A vasár
nap reggel azért hozott némi meglepetést is. Március 1-én megszületett a barátnőm harmadik gyermeke 3825g és53 cm-rel. Ákos lett a neve. Ez a hír sms-ben érkezett és annyira meghatódtam tőle, hogy meg is könnyeztem. :-)

" A gyermekmosoly olyasmi mint a tetoválás: örökre szóló műremek "
/Jodi Lynn Picoult/

Egyébként ma voltam meglátogatni őket és tényleg nagyon édes kicsi baba. Az anyukája szerint sokat eszik és alszik. Nyugodt baba.
Kívánok nekik jó egészséget és hogy hamar cseperedjen nagyra a kicsi Ákoska.

A hét további részében nem történt semmi említésre méltó dolog. Persze az már nem hír itt Magyarországon, hogy a bürokrácia hatalmas méreteket ölt, és a legnyugodtabb embereket is kihozza a sodrából. Volt szerencsém tapasztalni, hogy az én nyugodt férjemet mennyire felidegesítette egy kis ügyintézés. Csupán egy papír kellett volna az APEH-től, de ezt annyira megbonyolították, mintha egy teljes adóbevallást kellett volna megcsinálnia a páromnak. Ilyen nyomtatván olyan nyomtatvány (persze mindezt szóban elhadarta az ügyfeles és nem a nevén nevezte a nyomtatványokat, hanem számokat sorolt) az én gyakorlatlan emberem már ettől felkapta a vizet, de mikor átirányították egy másik a blakhoz egy másik kollegához és még arra is órákat kellett várni.....elszakadt a cérna és idegesen remegve jött ki a kocsiig. Teljesen elképedtem, mert még nem láttam ennyire mérgesnek. Ő egy nagyon nyugodt ember-gondoltam 15 évig. Talán én tévedtem, vagy a bürokrácia útvesztői ennyire idegesítőek?
Mindenki döntse el maga. Nekem mindenesetre meg van a véleményem!