2009. december 28., hétfő

Karácsonyunk képekben

Véget ért a karácsony. Remélem mindenkinek boldogan és szeretetben telt. Nálunk nem volt különös nagy esemény, a megszokott mederben zajlott minden.
Szenteste anyósék nálunk ebédeltek és vacsoráztak. Erről nem készültek képek, mert a társaság nem nagyon csípte a fényképezést:-( Viszont az esti ajándékozásról igen sok kép készült. Nem akartam senkit sem terhelni azzal, hogy felpakolom az összeset. Így inkább feldolgoztam néhányat és így mutatom meg nálunk hogyan teltek az ünnepek.
Karácsony második napját anyuékkal töltöttük és ott is volt nagy kajálás, meg ajándékozás.
Ígérem szép lassan azokat is feldolgozom , de most csak mindegyikből egy- egy ízelítőt mutatok.
Ezek a képek kiáltottak, hogy scrappeljem meg őket. Tehát itt van a 24-éről és a 26-áról egy- egy kép.Nikikém nagyon csodálta, hogy a gömbben látta magát.


A kereszt szülőktől kapott ajándék ilyen hatást váltott ki Bettikémből:-)


2009. december 23., szerda

Nagyon gyorsan

Most gyorsan készítettem két oldalt a szánkózósból. Nem szoktam ilyeneket készíteni. Nem kell hozzá különösebb tudás, mert a lényeget már más megcsinálta, én csak a képeket illesztettem be.
Noshay


Damayanti

Feldolgozott képek

Ahogy ígértem, a képeket feldolgoztam, és készítettem két scrappes oldalt.
Nem volt nagyon nehéz dolgom. Az első képen egy új technikát a tükröződést próbáltam Krissz instrukciói alapján. A cewe oldalán nagyon klasszul bemutatja hogyan kell csinálni, még az ilyen kétbalkezesek mint én is megtudjuk csinálni.


Ehhez a képhez scrappfamily White Christmans Kitjét használtam. Tükrözést és displace-t használtam.


Ez a kép krissz kitjéből készült. Nem használtam semmi különös effektet, csak felpakoltam a képeket. Igazából annyira jó ez a kit és pont a színek is passzolnak a képekhez, hogy nem tartottam fontosnak bármi mást rátenni.
Itt szeretném megköszönni krissznek a csodás kitet. Nagyon jó vele dolgozni. Pikk-pakk készen lettem vele.
Remélem mindenki készül már a holnapi napra, és nem őrült bele a sütés főzés takarítás ördögi körébe. Kívánok minden kedves olvasómnak és ismerősömnek Békés boldog nyugodalmas karácsonyi ünnepeket. Scrappeseknek pedig sok-sok képtémát:-)))
Fogadjátok tőlem a kedvenc együttesem egyik nagyon szép karácsonyi zenéjét. Itt meghallgathatod.

2009. december 20., vasárnap

Szánkózás, mézeskalács

Végre megérkezett az igazi tél hozzánk is. Ez már valamelyest javított a karácsonyt váró hangulatomon.
Lányok is nagyon örültek már az első hóesésnek is, de a tegnapi volt a csúcs. Kár, hogy a szakemberek szerint ez mégsem marad meg karácsonyra. Azért reménykedjünk.
Mivel az ajándékbeszerzési megrázkódtatásokon már túlestünk, megpróbáltuk magunkat egy kicsit ráhangolni a karácsonyra. Szánkóztak a lányok kint ( még az első kisebb mennyiségű hóban) ma pedig mézeskalácsokat sütöttünk, amit ők maguk díszítettek ki és a mamák kapják fémdobozban ajándékba. Tavaly is nagyon örültek neki.

gyerünk az erdőbe!

Kicsi húzza a nagyot:-)))

Húú de ragad ez a tészta....


Viszont nagyon finom!!!!


Most szaggatok, ne zavarj!


Az enyémek lesznek a legszebbek!


Utolsó simításoknál nagyon kellett ám koncentrálni:-)))



A végeredmény pedig egy csomó szebbnél szebb mézeskalács, és megint egy nagyszerűen sikeredett délután. Másért nem is ezért már érdemes várni a karácsonyt. Szeretek a lányokkal együtt ügyködni a konyhában. Remélem ők is szeretik az ilyen sütögetős napokat.

Lett még egy csomó jó kép, úgyhogy szerintem hamarosan scrappes oldalakkal is jövök.

2009. december 10., csütörtök

Elveszett karácsony

Nem is tudom mások hogy vannak ezzel, de szerintem karácsony előtt az emberek megbolondulnak.
Nem azzal van bajom, hogy ajándékozni szeretnének, hanem azzal, hogy mindenki megpróbálja felülmúlni a másikat. Közben pedig észre sem veszik, hogy hatalmas adósságokat halmoznak fel, amit talán ki sem fognak tudni fizetni. Egyre jobban az a benyomásom, hogy a karácsony már nem is a szeretet ünnepe, hanem a kereskedelem egy nagy fogása. Mindenki rohan vásárolni, írja a listát, hogy kinek mit, és közben tiszta ideg, hogy hogyan fog kijönni a kis pénzéből annyi sok ajándék. ( Félreértés ne essék, én is ugyanezt teszem, tettem eddig)
Számolgatom mennyi embernek kell vennem ajándékot.
1. Gyerekeim: Itt van mindjárt az első probléma. Ugye ajándék nélkül a karácsony már nem is lehet olyan szép. Pedig dehogynem. De azért ők kérik az ajándékot, nem is akármit : MP4, hajvasaló, Új hold könyv, társasjáték, mindenféle elektoromos kütyü, amikkel mostanság tömik egymás fejét, na meg persze a média is rendesen befolyásolja őket. Már itt megakadtam. Ha rájuk ennyit költök, mi marad a többire?
Emlékszem mikor még kicsik voltak mennyire örültek egy általam elkészített nadrágnak, vagy pulóvernek is. Mára ez már nem elég. Ma már kütyük kellenek, horror áron. Minél drágább, annál menőbb lesz a csaj. Na szép. A szülő meg megveszi, nem is tehet mást, ha boldogságot akar látni gyereke szemében szenteste. Ez eddig kb.10000 Ft

2. Párom: Talán Ő az egyetlen ember, akinek minden zokszó nélkül megvennék bármit amit szeretne. Megérdemli a lelkem, annyit dolgozik értünk. Viszont Ő az aki nem kér semmit. Valamit mégiscsak tennem kell a fa alá az ő számára is. Mivel szűkösek a keretek, egy határidőnapló talán megteszi. Azt viszont a legjobb szívvel. Ezt megúszom: 1500 Ft-ból.

3. Keresztfiú: A második fennakadás. Szegény húgom azt hiszi, hogy pénzzel meg lehet vásárolni a szeretetet, és a törődést. Azt kérte tőlem, hogy ne vegyek a fiának karácsonyra semmit, hanem töltsek több időt vele. Ez szép, mindaddig, amíg el nem kezdte forszírozni Ő mit vegyen a gyerekeimnek karácsonyra. Aztán kibökte, hogy elviszi a nagyobbik lányomat egy bevásárló körútra. Persze biztos vagyok benne, hogy a kicsit sem fogja közben elfelejteni. Ismervén az anyagi helyzetüket, nem tartom szerencsés ötletnek, de nem az én pénztárcám ugye....
Viszont a vissza az már az én pénztárcám. Úgy illik, hogy legalább olyan értékben kap az Ő fia karácsonyra ajándékot, amennyit Ő is költött az én két lányomra. Akárhogy is szorzok osztok nem fogom megúszni 5000Ft alatt.

4. Szülők: Bár a múlt évben megegyeztünk anyuval, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, anyu nem hazudtolta meg magát, és karácsony napján ott találtam magam egy nagy ajándékkal a kezemben. Nem kívánom senkinek azt a helyzetet : szörnyen hülyén éreztem magam, mert én meg komolyan gondoltam, hogy egymásnak nem veszünk ajándékot. És nem vettem.
Ezért most próbálom némileg pótolni a dolgot, ezért készítettem a fotókönyvet. Tegnap meg is rendeltem, ezért pontos összeget is tudok. 6798Ft Ezt nem sajnálom, mert anyuék ettől többet is megérdemelnének, de hát a pénztárca nagy úr.
Anyósékkal az a helyzet, hogy csak jelképes ajándékot adunk egymásnak. Konyharuha, zokni stb. Szóval ezt tartom én az igazi karácsonyi ajándékozásnak.

5. Tesóm: Az idei év rendhagyó Öcsémnek, és a családnak is. Öcsémből ha minden jól megy pont szenteste lesz apa. Szóval nekik közös ajándék dukál. Pelenka és babaruha. Nem szánok többet, egy kisbabának úgyis mindig vásárolnak valamit. Úgy számolom ez is egy ötezer Ft-ból fog kijönni.
Akkor tehát összgzek és durván 30000Ft jön ki...... de honnan? Teszem fel magamnak a kérdést. Tél van, tehát a fűtésre kell a pénz java. Karácsonykor enni is kellene valamit, mégpedig akármit nem is lehet. Az is pénz. Karácsonyfának való is kellene, az is horror összeg. Újra kérdezem miből? Hol van akkor még a szaloncukor, a benzinpénz, amit elautókázunk az ünnepek alatt,és a többi költség amit még nem számoltam mert már teljesen belefáradtam az összeírásba.

Hol van az igazi karácsony? Mikor az emberek körbe ülték a fenyőfát és játszottak, beszélgettek, forró teát ittak, és kint esett a hó. Vagy ez már csak az én elmémben van jelen? Túl romantikus lennék?
Legszívesebben a fejemre húznám a takarót és addig ki sem bújnék alóla amíg a karácsony el nem múlik. Mert bizony ellopták a karácsonyt. Ellopták álmaim békés szeretettel teli karácsonyát. Elvitte az elanyagiasodott világ.

Egy letudva

Na kérem ezt is megéltem!
Készen van a karácsonyi ajándék. Megalkottam a fotókönyvet, sőt, már meg is rendeltem.
Már nem sok hiányzott hozzá, de valahogy nem volt lelki erőm befejezni. Aztán Jociandi ma figyelmeztetett, hogy lehetőleg még ma rendeljem meg, különben nem lesz készen karácsonyra.
Ettől igencsak berezeltem ( még a végén találhattam volna ki valami más ajándékot) nem volt ihletem mit is lehetne mást készíteni. Úgyhogy megcsináltam a hiányzó oldalakat. Nem volt nagy ötletem, így elővettem régebben megscrappelt képeket és áthúztam a jó méretű oldalamra őket.
Némileg könnyebb így mintha egy teljesen új oldalt készítenék.
Szóval ez lett belőle:

Ez a fotókönyv eleje
Sajnos nem volt jobb ötletem.


Ezt a dupla oldalt már csak átmásoltam egy már rég kész oldalról.


Az utolsó oldalra pedig olyasvalamit szerettem volna, amiből kitűnik,
hogy tudjuk mit is éreznek irántunk a szüleink, mert mi is
ugyanazt érezzük a gyerekeink iránt.

Szóval alkotói válság ide vagy oda, muszáj volt ma dolgozni egy kicsit. Érzem, hogy nem olyan lett mintha sziporkáztak volna az ötleteim ,de a lényeg az : Kész van egy ajándék.
Hűűűű hát nem volt egyszerű:-)))


2009. december 6., vasárnap

Adventi kézműves vásár Csanádon

Pénteken eljött végre a nagy nap, amire már hetek óta készülődtem.
Reggel elindultam a lányokkal Csanádra az adventi vásárra. Vittük a képeinket, meg a legkisebb lánykám a képeslapokat, amiket itthon gyártott.
Nagy reményekkel vágtunk bele, reméltük, legalább 1-2 képet eladhatunk.
Mikor odaértünk egy nagyon kedves kis művelődési ház fogadott minket. Már voltak bepakolva árusok, de nem volt még minden asztal tele. Kirakodtuk a portékánkat, és körülnéztünk mi is a vásárban.
Az első dolog amit mindjárt kiszúrtam, az a foltvarrásos techinkával készült különböző alkotások voltak. Úgy gondoltam, ha árulok valamit, veszek tőlük pár dolgot.

Ezt az ágytakarót egyszerűen imádtam.
És hozzá az a kicsi kosár nagyon édes volt.

Ez már egy másik stand volt, és ez is nagyon tetszett.
A Miulás csizmát meg is vettem.


Unokatesóm is kipakolta a kerámiáit. Már mondtam párszor, de nem tudom megállni, hogy ne dícsérjem újra: Rettenetesen ügyes keze van.

A kerámiák


A mi standunk.

Az érdeklődés délelőtt elég csekély volt, de péntek lévén nem is nagyon csodálkoztam rajta. Nagyon jól elbeszélgettünk a kézműves társakkal. Délután négy órakor megjött a Mikulás is. Az összegyűlt gyerekek már nagyon várták. Szaloncukrot osztogatott, és kifestette a gyerekeket.

Délután aztán megindult az embertömeg, de legnagyobb sajnálatomra csak nézelődők voltak. Mindenki megdícsérte a képeinket és gratuláltak is nekünk, de nem vásárolt senki....


Pingál a Mikulás.

Mikor vége lett a műsornak, mi is összeszedtük a képeinket és elindultunk hazafele. Már besötétedett és esett is valami havas eső féle. Nagyon rossz volt vezetni hazafele.
Viszont mikor hazaértünk, itthon várt minket a finom vacsora amit apa főzött, ugyanis a fiúkkal nálunk ünnepelte a névnapját. Nagyon fincsit főzött ám....! És a hangulat ami volt, azonnal feledtette velem a nap sikertelenségét. ( Mert rettenetesen el voltam ám keseredve) És még mindig el is vagyok:-((((
Azért készítettem a fiúkról is pár képet.

Jóska és apa. Ugye látjátok a sok piát:-)))


Vili és a hamis kóla:-)))

Berci és Zsolti már nagyon jól érezték magukat:-)))

Egy szó mint száz, adventi vásár ide vagy oda, azért mindig az itthoni társaság a legjobb.
Ez a névnapi buli pedig olyan jól sikerült, hogy hajnali négykor ért véget.

Azért hogy ennyire nem érdekli az embereket a művészet, már nagyon bánt. Arra jutottam, hogy most egy darabig le is állok a festéssel, és egy jó ideig nem is festek semmit. Nagyon padlóra tett az érdektelenség. Mi értelme van így festeni? Már két hete minden nap ezen dolgoztam, és semmi eredménye. Akkor meg hagyni kell a francba.
Tudni kell mikor kell abbahagyni valamit. Valószínűleg nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy meg is vegyék a képeimet. Szép, szép, de pénzt azt azért nem adnának érte.
Igen emberek vettem az adást, nem is zavarok többet senkit a vélt művészetemmel.
Alás szolgája mindenkinek.....




2009. november 30., hétfő

Benedek Elek mesemondó verseny

Ma megtartották kicsi falunkban a mesemondó versenyt. A társulás ( Felső-Bácskai ÁMK) tanulói vettek részt ezen a megmérettetésen. Persze ott voltak a gyermekükért izguló szülők és a résztvevőket betanító tanárok is.
Nem szeretném nagyon bő lére ereszteni a mondandómat, de elismerésemet kell kifejeznem a gyerekeknek és tanáraiknak, akik ilyen gyönyörűen betanították és tanulták a meséket. Igen kellemes délután volt.
Nikikém a harmadik helyezést ért el mint egyéni mesemondó, a rémi gyerekek pedig színdarabjukkal első helyezést értek el.
A helyi nyolcadik osztályosok (öt tagja) pedig egy igen vicces darabot adtak elő: Ha én felnőtt volnék... címmel.
Nem is írok én már többet, inkább beszéljenek helyettem a képek.

Kicsi leány a nagy színpadon.


És meséli hogyan ismerhetjük fel a békakirályt:-)


Az aranyszőrű bárány.


Ha én felnőtt lennék...


Köszönjük Tanító néni!


Jutalom falatok a végén.

Aki szívesen nézne több képet is erről az eseményről, az itt megteheti.



2009. november 23., hétfő

Welness...

Hét végére elutaztunk apával egy welness programra. Gondoltuk a karácsonyi nagy hajtás előtt ránk fér. Apának meg a nyári és őszi hajtás után ki kellett áztatni megfáradt testrészeit.
Szóval el is indultunk péntek reggel Dobogótomajra. Hévíz mellett van, már igen ismerősek vagyunk arra. Az utóbbi nyarakat a Balaton bejárásával tettük élvezetessé. Szóval az út elég hosszú és unalmas is volt, mert egészen Szekszárdig tiszta köd volt. Volt olyan kb.18-20 km-es szakasz, ahol csupán 30-cal döcögtünk, mert az orrunkig sem láttunk.
Aztán ahogy átértünk a Dunán, lassan kezdett tisztulni a kép. Gyönyörű napsütés. Tényleg igaz a mondás: "A felhők felett mindig kék az ég."
Megérkezésünk után az első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy éttermet, ahol ehetünk egy jót. Olyan éhes voltam már ( du.3-kor) hogy egy bivalyt is megettem volna. Na azért bivalyt nem rendeltem, de cigánypecsenyéből az összes lecsúszott:-) Nesze neked fogyókúra és welness hétvége;-) Az étterem mellett volt egy mini vadaspark. Itt láttam először fehér fácánt. Volt ott valami kecske féle is. Talán hegyi kecske:-)
Bocsánat,de nem mutatkozott be, így nem tudom a pontos nevét.
Körül néztünk még Hévízen mielőtt elfoglaltuk volna a szálláshelyünket.
Örömmel láttuk, hogy nem sok minden változott mióta utoljára ott jártunk. Magyar szót alig hallani, és csupán német rendszámú, szipi- szupi autók közlekednek. A mi ladánkat is úgy megnézték, hogy már azt hittük mindjárt ajánlatot is tesznek rá mint múzeális értékre:-))))
Végül bejelentkeztünk a szállodába. Csodás hely! Nagyon színvonalas szolgáltatással, és igényes kivitelezéssel. Tényleg le a kalappal.

A probléma csak bennünk van. Szerintem nem mértük fel az üdülési szokásainkat. Nem nekünk való az egy helyben cövekelünk üdülés. Mivel jól ismertük a terepet, nem is mentünk sehova, így viszont unatkoztunk. Az ágyon feküdni, és a távkapcsolóval babrálni itthon is tudunk. Már nem hozott lázba az uszoda sem, a szaunát meg én nem bírom.
Szombaton lementünk a tóra fürdeni, de ott is csak fél órát lehettem a vízben, mert a magas vérnyomásnak és a szívritmus zavarnak nem tesz jót a sok meleg víz. Hangosbemondón figyelmeztettek is, nehogy elfelejtsük. Egyébként nagyon szépen és igényesen felújították a fürdőt.
Vasárnap reggel mikor felébredtünk már pakoltunk és jöttünk is haza. Képet nem sokat tudtam készíteni, mert nagyon párás és ködös volt az idő.
Ezek a képek még az első napon készültek, mikor még sütött a nap.
Tanulság: Ne akarj flancolni, inkább nyaralj, telelj úgy ahogy szoktál.

2009. november 11., szerda

Karácsonyi akcióm

Nagy örömmel tölt el a tudat, hogy tetszik nektek a karácsonyi akcióm. Mármint a fotókönyves. Pár helyről kaptam visszajelzést, hogy jó ötlet. Itt kell viszont megjegyeznem, hogy nem az én ötletem volt, csupán csak átültettem az én családomra. Akitől kipattant a szikra az Jociandi volt.
Másik tartozásom az, hogy az előző képeknél nem írtam kinek a kitjeit használtam. Nos ezt utólag már eléggé macerás megkeresni, de azért nagyjából tudom, hogy kedvenceimet: Bell Vidotti és Adelina kitjei voltak. Talán még innen- onnan tallóztam be más kitekből is, és ha valaki felismerné a sajátját, akkor elnézést kérek, hogy nem említettem.
Viszont itt vannak az új képek az albumba. Nem egyszerű dolog megszerkeszteni őket, de azért igyekeztem. Vannak közöttük dupla oldalak is.

Ezen a képen a húgom három éves. Sajnos nem találtam kicsi babás képet róla.
Csipke: Krissztől
öv: Miggs
Keret: ILR Bent
A többi alkotót sajonos így utólag nem igazánt tudtam összeszedni:-(

Ez a kép teljes egészében a Reve denf készletével készült.

Itt Adelina kitjét használtam.


Unshlead kit és Krissz gyűrt papírszél.

RDH Fairys Dance készlet+ Georgeous Glass keret

Hát egyenlőre ennyi. Tengernyi elfoglaltságom mellett csoda, hogy ennyit is össze tudtam rakni.
Remélem tetszik:-)

2009. november 5., csütörtök

Karácsonyra gondolok

Mivel a héten már esett a hó és a hideg sem akar szűnni. Az ég egészen szürke mint télen, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem. Gyorsan megnéztem a naptáram, mennyi időm van karácsonyig.
Hááááát már majdnem el vagyok késve.
Mármint az ajándékokat illeti. Nem akarok senkinek venni semmit. Úgy döntöttem az idei év a kézművesség jegyében fog telni. Illetve a ps program favorizálásában.
Mindig is idegesített, hogy anyuék és persze anyósék is csak úgy borítékokban tartják a családi fotókat. Most ezen próbálok meg változtatni. Összevadászom a legkedvesebb fotóikat és készítek nekik egy fotókönyvet, de mese alapút. Úgy képzelem el az egészet, hogy felhasználom a képeket, mégpedig kronológiai sorrendben és mesét is fűzök hozzá.
Már elkészült két oldal, nem a legjobbak, de kezdetnek elég. Még egyenlőre csak tapasztalom hogyan is lehetne a legjobbat kihozni a megszerkesztett képeimmel a fotókönyv készítőben, de remélem karácsonyra elkészül a két album. Igen sok feladat, mert minden oldalt külön meg kell szerkesztenem. És persze, hogy igényes oldalakat szeretnék. Nem afféle gyorsan összecsapott dolgot. Olyat bárki tud.
Szóval itt az első két oldal alapja:
Így kezdődik a mesém (Mint a teremtés könyvében)

És ez a második oldal.

Ez után jön még a húgom kicsi kori képe, aztán az új házba költözés, utána pedig az öcsém születése. Aztán ahogy szépen sorban cseperedtünk, kirepültünk és saját családot alapítottunk.
Mindez egy mesébe beleszőve. Azt is mondhatnám, hogy a könyvet igaz én fogom összeállítani, de az alapot az élet adta. Anyuék életének legfontosabb állomásai. Remélem örülni fognak neki.

2009. november 3., kedd

Itt a tél?

Ma elugrottam a közeli városba (Bajára) mert dolgom volt.
Útban oda fele hatalmas pelyhekben elkezdett hullani a hó. Végre havazik!- volt az első gondolatom. Aztán belémhasított, hogy még igen korai havazás ez.
Senki ne értsen félre, nagyon szeretem a havat!!!! KARÁCSONYKOR na jó meg a két ünnep között, de azután semmi keresni valója nálam.
Mindig tiszta depis leszek télen, mert nincs napsütés, hamar sötétedik. Egy jó ideje már megtaláltam az ellenszerét, de azért a tavasznál és a nyárnál nincs is szebb időszak. Talán a langymeleg ősz.
Viszont mikor hidegre és latyakosra vált az idő azt már nem szeretem.
Szóval vegyes érzelmekkel fogadtam az első havat. Végül is úgysem marad még meg, és remélem nem fog karácsonyig túl sok esni.
Most pedig igazán szépen esett. Egy kicsit még karácsonyi hangulatba is kerültem:-)

Ma igazán jó híreket kaptam. Reggel mindjárt azzal kezdődött, hogy a kiállítás amire már nagyon készülök eltolódik húsvétra. ( Bevallom nem is bánom, mert több időm lesz festeni)
Aztán lehetőséget kaptam, hogy a képeimet megmutassam és eladhassam a karácsonyi vásáron, Csanádon. Már ennek is rettenetesen örültem.
A legnagyobb öröm pedig este ért, mikor Niki lányom közölte velem, hogy megnyerte a meseolvasó versenyt:-)))))
Nagy gratula neki!

2009. október 30., péntek

Sikerült

Mint láthatjátok sikerült felrakni az új blogrucit. Meg kell, hogy mondjam egyedül nem sokra mentem volna. Pedig csupán az ékezeteken múlott.
Össze dugtam buksimat Jociandival, ő meg Krisszel és hármasban megcsináltuk. Már előre félek mi lesz, ha jön a tavasz:-))))
Szóval fogadjátok és olvassátok szeretettel a megújult ruhában, változatlan formában blogomat.
Köszönet a segítségért még egyszer: Jociandinak és Krissznek.

2009. október 26., hétfő

Új ruha.

Mint láthatjátok megpróbáltam egy új ünnepibb ruhát adni a blognak.
A fejléc már meg is van és kész az oldal vázlata is, de valamiért képtelen vagyok felrakni az új ruhát. Megjelenik pár másodpercre, aztán eltűnik. Tehát amíg ki nem találom miért van ez a dolog, addig így csupaszon áll itt ez a szerencsétlen scrappes oldal.
Lehet, hogy én vagyok a béna, de már egy egész délutánt eltöltöttem azzal, hogy próbálkoztam.
Ha valakinek van ötlete, szívesen veszem.
Addig is itt az alapkép.Szóval egyenlőre ennyivel kell beérni.

2009. október 24., szombat

Diószüret 3/3

A cewe folytatásos kihívására elkészítettem a harmadik képet is.
Ezen a héten Krissz gyönyörű és hatalmas kittel ajándékozott meg minket. Öröm volt vele dolgozni. Egyetlen hibája, hogy már annyi szépséges elem gyűlt össze a három hét alatt, hogy a bőség zavarában szenvedtem. Nagyon nehéz volt kiválogatni, hogy mit is használjak belőle. Legszívesebben mindent ráraktam volna a képre :-)))
Hát tessék megnézni mit alkottam:
Aki látta az előző részeket annak mostanra már összeállt a történet. (Remélem)
Az összegyűjtött diókat megpucoltuk és mézzel nagyon jó ízűt ettünk belőle. Mindjárt át is kerültem karácsonyos hangulatba, és már azon agyaltam, mivel is lehetne az idei karácsonyt egy kicsit még meghittebbé tenni. ( Ez viszont már egy másik történet lesz )
A megtisztított dióból tettünk a kertemben található három madáretetőbe is. Remélem a madárkák szívesen fogadják majd.

A madárkákkal kapcsolatban: Jocianditól kaptam egy linket, ami igazán megtetszett. Itt mindenki megnézheti. Szerintem jó ötlet és én is belépek a programba.

Belefogtam egy számomra új testeddzési formába. Most nem szeretnék többet elárulni, mert egyenlőre próbálkozom a dologgal. Remélem össze jön és akkor képeket is rakok fel.

Ja igen! Meggyógyultam! Nem is tudom pontosan mikor, csak azt vettem észre, hogy tegnap már kaptam levegőt, ma meg már nem is kellett fújnom az orromat. Köszi Andi a szigorú nézést. Nyilván éreztem:-)))

2009. október 22., csütörtök

Javulás

Hála Jociandi gyógyító humbukjának :-))) mára már sokkal jobban vagyok.
Ennek bizonyítéka, hogy volt kedvem már scrappelni is. Igaz csak egy gyors oldalt dobtam össze, és pironkodva bevallom nem is írtam ki kitől mit használtam, de azért már látom van remény.
Holnap lehet tartós tejet is venni:-)