2009. május 26., kedd

Alkotós hétvége

Hétköznap-forróság:

Rettenetesen meleg van odakint és ha tehetem ki sem dugom az orromat 10 óra után.
Reggel korán ellátom a kertemet vízzel ez is egy egész órámba telik mire minden cserepes növényt meglocsolok.
Aztán felkeltem a gyerkőcöket, elkészítem nekik a tízórait- amihez az alapanyagot mindig apa veszi meg reggel mielőtt elmegy dolgozni- megfésülöm kicsi Nikim hosszú haját és indítom az iskolába őket. Ha elmentek irány megint a kert kb.9 óráig. Akkor lemosdok és megyek a faluba, megvenni az ebédhez valókat, elintézni az átutalásokat, csekkbefizetés, posta, rohanás haza.
Ekkorra már annyira meleg van, hogy gyorsan odateszem az ebédet főzni, hogy ne túl melegben melegítsem még a készülő étel is, és hogy legyen ebéd mire a gyerekek hazajönnek.

Ebéd főzés közben egy kis netezés azért belefér.
Délutáni elfoglaltság általában a festés. Szerencsére, és hála a kiállításnak van elég megrendelésem, és sokat kell festenem.

Hétvégén:

A hétvégém igen termékeny volt alkotás ügyileg.
Festettem, varrtam, scrappeltem.
Szombaton ismét felkerestem Gyuri bácsit, akivel együtt szoktunk festeni. Most már nem nagyon szól bele a munkámban, inkább egyre többször megdícsér. Ezt a fejlődés jeleként értelmezem:-)
Mikor hazaérkeztem, teljesen egyedül voltam itthon egy darabig mert emberem dolgozott, a nagyobbik lány osztálykiránduláson volt, a kicsi pedig a mamánál. Így volt időm egyet scrappelni.
Egy pár évvel ezelőtti Balaton környéki nyaralás képeit próbálom valami rendszerbe foglalni, a modern technika segítségével, de valahogy nem igazán sikerül. Még elég keveset tudok erről a digitális scrapp-ről, bár nagyon szeretem csinálni.

Vasárnap belefogtam a varrásba. Mindkét lánynak kellene egy nyári együttes, valami könnyű és divatos szerkó. Mivel sokkal jobban szeretik azokat a ruhákat, amiket én varrok nekik, vettem anyagot. Már elég régen nem szabtam és varrtam, így nehézkesen indult a dolog. Először a kicsi lányét varrtam meg, mert neki nem kellett olyan csicsás ruha. Egyszerű szabásút választott.
Ezért aztán az övével készen is lettem.
Nagyobbik lánykámé valószínűleg majd a következő hétvégére marad.
Szóval igen csak sűrű elfoglaltságokkal teli hétvégém volt, de én cseppet sem bánom, mert mindent amit a hét végén csináltam élevezettel tettem.
Sokszor túl sok a hobbim ahhoz, hogy mindegyiket űzzem, de a hétvége és ez a forróság most pont kapóra jött.
Ugye, hogy jó egyszerre több hobbi is! :-))))

2009. május 21., csütörtök

Megint egy!


Az elmúlt pár napban nem történt semmi érdemleges. Azért nem is írtam, mert a semmiről nem lehet. Unalmas, forró napok.
Illetve mégis történt. Nem nagy dolog, de aki szereti a műveimet, az örülni fog neki. Festettem egy új képet.
Persze, hogy ez is mediterrán stílusban. Azt hiszem ez már rám annyira jellemző lett, hogy le sem tagadhatnám. Nem is akarom. Valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a Toscan vidék iránt.
Visszaütött bennem az ősök vére?
Tegnap pedig a már meglévő megrendelések mellé egy újabb is befutott. Ebben az a jó, hogy nem kell külön festenem, hanem a már meglévő képekből szeretnének választani.
Ennek nagyon örülök. Lehet, hogy lassan kezdenek megismerni? Nem merem magam elbízni, mert egyszer fent, egyszer lent. Mi van akkor, ha most csak pár képet megrendelnek, utánna már senki nem fog emlékezni rá, hogy én festek. Senkit nem fog érdekelni.

Tegnap voltam Baján és bevásároltam a festéshez pár alapvető színt, meg a kopott ecseteim helyett újakat. Hát mondanom sem kell, hogy egy rakás pénzt ott hagytam. Költséges hobbi ez a festés.
Vettem levegőre száradó gyurmát is, hogy a kertemben lévő virág támasztó karóknak a végére alkossak valami kis egyszerű dolgot. Na tessék már lassan szobrászkodom is:-)
Anyagot is vettem, mert a lányoknak kellene varrni egy- egy új halásznadrágot meg pólót. Nem tudom miért, de jobban szeretik azokat a ruhákat, amiket én varrok nekik.
Talán mert azt anya varrta és minden szeretetét beletette?
Szóval egyre több mindennel foglalkozom megint.
Csak a tanulásra is maradjon közben időm.

2009. május 17., vasárnap

Hétvégén

Mit is mondjak a hétvégéről..hmmm.
Tanulságos volt.
Először is azért, mert meg kellett emésztenem, hogy az öcsém már nem kisfiú- bár néha igencsak úgy viselkedik. Úgy látszik ez már családi hagyomány nálunk. Önfejűek makacsok vagyunk és nem tanulunk a 20. hibánkból sem. Szeretünk az árral szemben úszni és mikor ránk szólnak még mi vagyunk megsértődve. Nagyívben teszünk arra, hogy mások mit mondanak. Látszólag!!! Mert mint kiderült ,azért mindannyiunkat belülről mardos valami önvád szerű dolog, de változtatni képtelenek vagyunk.
Talán nem is mások a marslakók, ahogy gondoltam, hanem mi- az én- családom. Annyira különbözünk másoktól, annyira más a felfogásunk.
Készítettem öcsémnek egy scrapet a gyermekkoráról:

A kertemben minden gyönyörűen fejlődik, virágoznak a kora nyári növények, amiknek még éppen nem kellene. Valahogy már meg sem lepődök azon, hogy minden 2-3 héttel előrébb van mint a rendes ideje lenne. A rózsáknak még csak most kellene elkezdeni nyiladozni, de már nálam teljes erőből pompázik a futórózsa. Igaz csak az egyik fajta, a nahéma még késlekedik egy kicsit.
A díszpipacs is teljes pompáját mutatja, és az egész kert kezd csodás színekbe öltözni.
Az egyetlen dolog ami zavar, hogy hatalmas a szárazság, és locsolással sokra nem megyek.
Nagyon kellene egy kiadós eső, olyan áztató. Gondolom esőért nem csak én rimánkodom:-)))
Sajnos az összes képet lehetetlenség megmutatni itt ablogban, de szét lehet nézni a picasában, ott rengeteg növényem van.
És az igazi kertidény még csak most következik.....

2009. május 15., péntek

Most örülnöm kellene?

Egy kis digiscrap:


Juhéjjj!
Megnyertük a munkát, amiért már három napja itt melózok a gép előtt.
Komoly
nagy beruházást kell egy cégnek véghezvinnie, amiről költségvetést kértek az emberemtől.
Három napig csücsültem a költségvetés készítő program előtt, ebből két napot reggel 8-tól este 10.30-ig. Tegnap volt a napja, hogy bemutassuk a megrendelőnek. MEGNYERTÜK!!!!
Emberemé a munka:-))) Nagyon örülök. Sok reményt fűzünk ehhez a beruházáshoz és remélem be is jön. Ilyen esély az életben csak egy van.

Amiért nem tudom, hogy örüljek e...... az öcsém a
pa lesz!
Ma tudtam meg a hír
t és túlzás nélkül első hallásra sokkolt a hír. Most, hogy eltelt egy kicsi idő, úgy 3óra hossza már lenyugodtam, illetve magamhoz tértem a sokkból, de nem tudom most örüljek vagy sírjak.
Mielőtt megvádolna bárki is azzal, hogy nem tudok a testvérem örömének örülni, közlöm, hogy még Ő is gyerek. Még csak 20 éves. Nincs állása-bejelentett- és a szüleimnél lakik.
A lány pedig még iskolába jár.
Na már most kérdezem én ez helyén való?
A mai világban felelősen szülhet e valaki így gyereket?
Tisztában lehetnek e ők ketten azzal mit jelent cs
aládot alapítani és főleg eltartani?
Milyen jövő elé néznek így?
Mire fognak emlékezni, ha öregek lesznek a fiatalságukból?
És mégis. Ő az öcsém, és én szeretem. Akármilyen hülyeséget is csinál, nekem ott kell állni a háta mögött és támogatnom őt, hiszen én vagyok a nagy nővér. Ő pedig már nagykorú, el tudja dönteni mit váll
al és mit nem.
Minden esetre fáj a szívem, hogy így kell megélnie az élet egyik nagy eseményét. Hiszem szülővé válni az emberi élet egyik legnagyobb csodája, és egyben a legnagyobb felelőssége is.
Akkor most legyek okos. Örüljek vagy sírjak?
Minden esetre mikor hazajöttem anyuéktól, jól kisírtam magam.

Más

Jocianditól megirigyeltem a fotofunia képeket, hát én is készítettem párat.

2009. május 13., szerda

Hétfő

Végre eljutottam ide is!
Megígértem, hogy írok a hétfői napról, de közbejött, hogy apa titkárnőt faragott belőlem.
Leveleket kell gépelnem, és ki kellett tapasztalnom egy költségvetés készítő programot is. Na nem ám csak úgy hobbiból, hanem mindjárt vagy 50 oldalnyi költségvetést is kellett készítenem.
Úgyhogy nem csak a blogolás maradt el, hanem a Pestre utazás is.
Ennyi belefér.
Úgy értem apa nagyon sokat fizetett azért, hogy én tanulhassak. Az a minimum, hogy ha szüksége van rám, akkor segítem azzal amit megtanultam a suliban. Most pedig szüksége van a tudásomra.

Én ennek nagyon örülök és megpróbálok minél többet segíteni neki, hogy végre az Ő vágyai is teljesülhessenek....vagy legalább elérhető közelségbe kerüljenek.

Hétfőn a húgom és a keresztfiam átkerékpároztak hozzánk a szomszéd faluból. Nagyon meleg volt, én biztosan nem indultam volna el. Délután három óra körül érkeztek meg.
Amíg itt voltak én készítettem a keresztfiamról néhány fotót. Nagyon eleven kis ördög és jó néhány kép n
em sikerült mivel a modell bemozdult, vagy egyáltalán nem volt hajlandó megállni.
Mikor megpihentek és kibeszéltük ami szívünket nyomta, bevezettem a testv
éremet a digitális scrap alapjaiba. Mondanom sem kell, hogy megfertőztem a hugicámat és ő is szeretne csatlakozni a digitális scrapperek táborához. Az Ő ízlése szerint összehoztunk egy nagyon egyszerű, de szép képet.
Tesóm váogatta a hozzávalókat, mondta hogy mit szeretne kihozni belőle, én pedig csináltam és közben magyaráztam neki mit miért és hogyan kell:-))) Na persze vak vezet világtalant mi?
Ki
nt a kertben is körülnéztünk és megállapítottuk, ha nem fog esni az eső akkor kisül minden. Nagyon nagy a szárazság. Viktorkának persze itt is volt felfedezni valója. Rettenetesen tetszett neki a babaház.

Ezek után mikor kicsit lehűlt a levegő, elmentünk megnézni a kiállításomat. Igaz a húgom már látta mindegyik képemet, de teljesen más kiállítva látni azt.
Mive
l a kiállítási épület mellett van a játtszótér, nem hagyhattuk ki azt sem. Vikroka nagyon élvezte, főleg a szökőkutat. Állandóan benne pancsolt.
Persze csúzdázott is meg motorozott és én csak fényképeztem és fényképeztem. Most meg annyi jó kép közül kellene betennem 1-2 darabot......pffffúúú. Nem tudok választani sem. Muszáj lesz megscrap
pelnem néhányat belőlük. Ám mostanában nem hinném hogy lesz időm erre:-(
Nekem nincsen fiam és nem akarok több gyereket, így a keresztfiamm
al élem ki a babázás örömeit. Kényelmi szempontból ez tökéletes. Mondtam is a tesómnak, hogy szülheti a következő babát is. Én jól elvagyok velük amíg nem kell nekem felkelni hozzájuk éjszaka:-)))
Eddig Ő babázott az én lányaimmal most én teszem ugyanezt az ő fiával. Kényelmes megoldás.
Annyira szeretem ezt a kid ördögfiókát mintha a sajátom lenne. Eleven, ugráló, boldog gyerek.

2009. május 9., szombat

Megint itt!




Bizony megint itt vagyok!
Már idejét sem tudom mikor írtam utoljára. Na nem baj, most bepótolom a lemaradásomat.
A hét elején megírtam az írásbeli érettségiket. Magyar nem volt nehéz, legalább is az év közben írt dolgozatokhoz képest. Kedden matekot írtam. Hát.....erről csak annyit tudok mondani: ideg, hidegveríték, ideg, orrvérzés, sírás.....csak meglessz a kettes.....
Szerda: Történelem. A keddi nap után már valahogy nem tudtam semmin sem izgulni, úgyhogy megírtam a
törit, de fogalmam nincsen hogyan sikerült. Általában egész jó dolgozatokat írtam, ezt sem találtam túl nehéznek.Eredmények majd június 10-én. Addig hagy reszkessen aki nem tanult:-) Persze, hogy én tanultam, de nyilván nem eleget. Majd kiderül, hogy elég volt e vagy sem. Szerdán töri után elkísértem az emberemet egy üzleti útra, csak azért, hogy kicsit kikapcsolódjak. Akivel tárgyalni valója volt, egy nagyon színpatikus emberke. Szeretem Őt hallgatni, mert jópofa, és nagy bölcsesség árad szavaiból. Nem az a tipikus mai értelemben vett üzletember. Kétlem, hogy létezik még egy ilyen kaliberű ember az országban.

Most hétvégén élvezem a szabadságomat. Nem is foglalkozom az iskolával, tanulással. Élvezem a kertemet, nagyon sok gyönyörű virágom éppen most kezd virágozni, vagy már teljes pompájában virít. A klematisz az egyik nagy kedvencem. Gyönyörű kék virágait most kezdi bontogatni. A rózsaszín is napokon belül kinyílik. A rózsák már igencsak bimbóznak, ők is napokon belül nyílnak. Kiültettem a magról keltetett növénykéimet is. Remélem ez a nagy meleg nem viseli meg őket túlságosan.

A lányaimról sem feledkeztem meg a hétvégén. Mivel az elmúlt időszakban igen keveset tudtam velük foglalkozni, ma meghívtam őket a konyhámba egy közös muffin sütésre. Nagyon élvezték a dolgot. Nekem szinte semmit nem kellett csinálnom. Annyira lelkesen készítették a muffinkákat, hogy képeket kellett készítenem róluk.
Aztán pedig ezek a képek alkotásra inspiráltak. Készítettem egy scrappet róluk.
Tudom, hogy már nagyon várták mikor eljön az idő, hogy anya csak velük foglalkozzon. Hálás is vagyok nekik azért, hogy türelemmel várták ki az időt és nem volt probléma amíg én nem tudtam velük eleget foglalkozni. Teljesen önállóan élték az életüket. Persze
, hogy itthon voltam, de mégsem. Mindig csak azt hallották tőlem "anyának most tanulnia kell" és megértették. Szerintem nekem vannak a legjobb gyerekeim a világon:-))))

2009. május 2., szombat

Tanulás előtt és után





Ma végre nekiláttam tanulni. Nem nagyon sokat, nehogy izomlázas legyen az agyam.
Magyarra igazából nem tudok készülni, fogalmazást írni vagy tudok, vagy nem. Az lesz hétfőn.
Kedden matek. Na attól be vagyok rezelve teljesen. Hétfőn a magyar é
rettségi után még lesz egy potya matekunk, gondolom megint kifulladásig. Remélem az elég lesz felfrissíteni a kicsike tudásomat. Szerdán történelem. Hát arra készültem ma, meg holnap is készülök rá. Bár az a tapasztalatom az eddigi érettségi formáján megírt töri dogák alapján, hogy ha tudok valamit, az csak károsan befolyásolja a forráselemzésemet. Legalább is nekem mindig így történt. Ha nem tanultam egy vizsgára a forrásokból nagyon jól össze tudtam szedni a pontokat. Ha tanultam akkor a tudás csak belezavart a forrás elemzésébe.
Mikor elegem lett a magyar királyokból, meg a nagy földrajzi felfedezésekből, scrapeltem.
Gyakoroltam újfajta technikákat, és egészen jó képe
ket hoztam össze.
Íme ízelítőnek néhány:
Nagyon termékeny voltam ma.

Meg is dicsérem magam érte, csak nehogy az érettségim rovására menjen a dolog.
Mivel valószínű, hogy már nem igazán tudok csütörtökig írni most kívánok minde
n édesanyának boldog anyák napját!
És itt egy korábbi alkotásom, amit kinyomtattam és keretbe tettem. Az én anyukám ezt kapja holnap.
Itt pedig hozzá egy dal a kedvenc énekesnőm előadásában.
SZERETLEK ANYUKÁM!!!