2009. július 21., kedd

Díjat kaptam!

Hát nem tudom mivel érdemeltem ki, de kaptam egy mosolydíjat.
Jociandi érdemesnek talált erre a díjra és én megtiszteltetésnek veszem. Köszönöm szépen!

A játék menete:
1. Tedd ki a díjat a blogodra!
2. Linkeld be azt, akitől kaptad!
3. Nevezz meg legalább 3 blogot!
4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Akiknek én tovább adom a díjat: KKB azaz Klári Kreatív Blogja, Eszter blogja, Jociandi

Ha már mosolydíj, akkor megpróbálom megszolgálni. Íme egy kis szösszenet egy déli ebéd utáni eszmefuttatásról. Előrebocsájtom, hogy az itt elhangzottakat családom minden tagja olvasta valahol, és ennyire még mi sem vagyunk " hülyék" csupán gyors reagálásúak:

Betti : - Apuuuuuu! Melyik országban van Spanyolország?
Apu : - Nem tudom, de az biztosan olyan hely lehet, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát.
Anya: - Pont ezért szerintem sok kőzetben megmaradhatott az őskori halak lábnyoma.
Betti : - Akkor a lakosai föníciaiak voltak akik kereskedtek és iparkodtak.
Anyu: - Az biztos, hogy nincsen olyan történelmi emlékük, mint nekünk a
Szent Jobb, amiről ugye tudjuk, hogy István király bal keze.
Apu : - No meg a Mocsári vész.


:-))))

2009. július 20., hétfő

Ünnepek

Június közepétől szeptember elejéig tartó időszak a mi családunkban tele van ünnepekkel. Még októberben is van mit ünnepelni, de az már igazán a tágabb családban van.
Vasárnap ünnepeltük anyósom és kedves férjem születésnapját. Anyós 19-én, apa meg 20-án született. Jól kiszámolták:-)
Még délelőtt folyamán felköszöntöttük a mamát, majd megebédeltünk és pihit tartottunk. Ritka az olyan alkalom, mikor délután egy kicsit sziesztázhatunk apával. Miután felébredtünk elmentünk kirándulni egyet.
Már régóta tervezem, hogy el kellene menni Baján a Türr István emlékműhöz, de eddig valahogy nem sikerült. Hát vasárnap ez is összejött.
Nagy változás nem történt mióta lánykoromban utoljára itt voltam. Talán csak annyi, hogy eltűnt a játszótér. Nem tudom mióta nincs itt a gyerekeknek játszásra alkalmas terület, de nem tartom szerencsés ötletnek, hogy a városvezetés ezt a kirándulóhelyet nem szereli fel játszótérrel. Mivel vasárnap voltunk, sokan voltak az emlékműnél. Rengeteg kerékpáros, és sétálgató ember. A nagy fák kellemes hűsítő árnyékot nyújtottak, a lányok pedig a víz közelségét élvezték.
Amíg mi apával felmentünk a kilátóba a látványt élvezni, a lányok lent a parton Titanic- osat játszottak.
Visszafele kellemeset sétáltunk a nagy fák alatt, ahol nem egy odvas fába be akart mászni Nikikém.Sokáig elidőztünk a sétányon, mert találkoztunk egy csomó ismerőssel is, és persze megálltunk beszélgetni velük.
Felsétáltunk a városba és a kirakatokat nézegettük, közben fagyiztunk is egyet.
Megcsodáltuk a Sugovicát egy másik szemszögből.A nap lezárása nem volt túl romantikus, ugyanis egy bevásárlással zártuk, de azért így is kellemes volt. Elterveztük, hogy apa szülinapi ajándékával (gps) elnavigáljuk magunkat Szegeden is egy túrára. Mivel az idén több szék között is a pad alá estünk nyaralásügyileg, több egynapos kirándulást terveztünk be a nyár hátralevő részében.
Imádom az internetet, mert nagyszerűen meg lehet tervezni rajta minden utat, fel lehet kutatni a látnivalókat egy-egy városban.
Mostanában házi programszervezőnek csaptam fel:-).......Ha már sehova nem kellek mint munkaerő:-(((((


Hétfő:
A vasárnapi gyerekekkel együtt bevásárlás egyik eredménye az lett, hogy Niki kapott pár scrapbookozáshoz is használható kütyüt. Mivel ez az elfoglaltság már nem idegen számára (párszor már látta ahogyan készítem az oldalakat) és őt is nagyon érdekli a dolog, gondoltam elég nagy már ahhoz, hogy kipróbálja magát.
Nyomtattam neki pár fényképet, és megkapta a készletemet és máris indulhatott a nagy munka.
Persze a felügyeletem mellett. Kerestünk a neten is letölthető és nyomtatható elemeket is, és találtunk nagyon jó dolgokat. Annyira élvezte, hogy nem lehetett neki ellenállni.
Terveztünk, vágtunk, ragasztottunk, írtunk és megcsináltunk közösen két oldalt.
Az elsőbe még aktívan besegítettem, a másodiknak csak egy- egy mozzanatába.
Az első oldal

A második oldal

Nagyobbik lányom reakciója erre csak annyi volt: "Elég volt eddig egy scrapper is ebbe a családba. Hányat fogsz még megfertőzni? " :-))))

2009. július 16., csütörtök

lovagló lecke 2

Ahogy megígértem a csajoknak, tegnap is elvittem őket lovagolni. Már én is alig vártam, hogy mehessünk, hát még a lányok:-)
Galoppozni tanultak, de csak nagyon az alapokat és futószárral.

Mónika nevű ló igen lusta volt, nem nagyon akaródzott a munka neki, de azért egy kis noszogatás után már unottan ugyan, de végezte a dolgát.Az óra végén mindenki megkapta a jutalmát.
Mikor hazaértünk úgy éreztem, hogy a lovagló leckéket scrapbe kell foglalnom.


A másik hobbim amit ugyan ritkán van alkalmam élvezni a varrás. A héten viszont kiélhettem varrónői és lakásdekorálói szenvedélyemet is. Vettem anyagot szerdán a konyhaablakra sötétítőnek. Mindjárt az nap meg is varrtam. Annyi anyag maradt, hogy még az asztalra is jutott terítőnek.
Az ablakon lévő függöny nem tudom mennyire látszik, de talán kivehető a forma.

2009. július 14., kedd

lovagló lecke 1

Tegnap reggel mikor felébredtem, az jutott az eszembe, hogy a lányoknak valami programot kellene szervezni. Először gondoltam elmegyünk Bajára és megnézzük a Türr emlékművet, van mellette egy játszótér,ott is elidőzhetnénk. Utána pedig lemehetnénk a szigetre egy ebédre meg körülnézni. Hazafele terveztem egy lovaglást is. Na mindebből nem lett semmi, mert megtudtam, hogy az EFOT most van Baján. Biztos rengeteg ember, tömegnyomor és ráadásul forróság.
A vége a nagy tervnek az lett, hogy ebéd után átugrottunk (autóztunk) Jánoshalmára a Király lovas tanyára. Nem bántuk meg! Isteni jó hely. Igazi tanya hangulata van az egésznek, nagyon kedves volt a személyzet, kútúrált a környezet.
Az volt a szándékom, hogy a lányok megtanuljanak lovagolni. Mivel én úgy nőttem fel, hogy menni is alig tudtam, de már a ló hátán ültem (megboldogult nagypapám imádta a lovakat ) reméltem Őket is érdekelni fogja a lovaglás. ÉÉÉÉÉs Bingó! Bejött! Imádták a lányok. Olyan ügyesen ülték meg a lovat ,(persze ők már nyereggel, míg én anno szőrén a sörénybe kapaszkodva)hogy öröm volt nézni.
egyensúly keresés

Itt már biztosan ül a nyeregben.

Az oktató rendkívül barátságos és türelmes volt velük. Mindkét lány negyed órát lovagolt- kezdetnek ez is elég- és mindkét lánynak fájt mindene a lecke után.
Bettike nagyon ügyesen ülte meg már elsőre is a lovat

Végére már futószár nélkül baktatott.

Tudtam, hogy a lovaglás nem egy könnyű sport, csak annak látszik. Olyan kecsesen mozog a ló és lovasa, hogy az avatatlan embrnek könnyűnek látszik. Az tudja igazán aki kipróbálta már mennyire igénybe vesz szinte minden izmot.
A lovagló lecke végén pedig megkapta a csitri nevű ló is az ajándékát. Kockacukrot adtak neki a lányok.
A cukorkaosztogatás után megnéztük a tanya többi állatát is.Remény a kiscsikó

Édes fekete kis gombócok

Amanda a szamár és barátnője

Mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat tegnap délután a lovastanyán, és csütörtökön ismét megyünk lovagolni.
Aki a délalföldön jár és egy kis kikapcsolódásra vágyik bátran merem neki ajánlani a Király lovastanyát.


2009. július 13., hétfő

Uncsi

Mostanában nem történik semmi érdekes itthon.
Kertészkedem, meg készülök az álláskeresésre. Megírtam az önéletrajzokat, keresem a vállalat címeket, ahova majd elküldhetem. Na nem nagy reményt fűzök hozzá. Viszont azt már eldöntöttem, ha szeptemberig lesz állásom, akkor beiratkozom a főiskolára. Valószínűleg valamilyen kommunikációs szakra. Valahogy az mindig is érdekelt.

A kertem nagyon szép. A sok eső használt neki, de sajnos a gombás megbetegedéseknek is. Nem szeretek permetezni, mert a környezetvédelem híve vagyok, de sajnos néha muszáj:-(
Ez a kép annyira aranyos, hogy muszáj megosztanom veletek. Pont az ő védelmükben próbálom kerülni a vegyszereket.
Szorgos dongócska
Pár friss kép a kertről:
a gránátalma az idén nagyon szépen virágzik
a begóniák pedig majd felrobbannak a virágbőségtől

esőcseppek a futórózsán
Bárcsak feltölthetném az egész kertemet ide, hogy azok is gyönyörködhessenek benne, akiknek nem adatott meg egy nagy kert, de szeretnének.
Legszívesebben mindenkivel megosztanám. Számomra a kert a lélek ápolója. Bármi bánt, irány a kertbe és egykettőre megnyugszom. A teljes kikapcsolódást jelenti számomra.
Ezt az érzést próbáltam meg scrapbe sűríteni. Majd eldöntitek hogyan sikerült.
A képek Jolagg Zestaw fioletowy nevű készletével készültek.

2009. július 8., szerda

Természet

Nem tudom mások hogy vannak vele, de engem mindig elképeszt a természet sokarcúsága és ereje. Ezt olvastam ma. Nagyon érdekes!

2009. július 6., hétfő

Bulizós hétvége

Hát ez a hétvége maga volt a csúcs!
Szombaton falunap volt Csávolyon, ahova anyuék meghívtak minket. Gyülekező náluk volt 18.00-kor. Azért ilyen későn, mert Ferim dolgozott és a sógorom is. Csak este ért rá a család nagy része. A lányokat már délelőtt átvittem anyuékhoz, hogy ott hangolódjanak rá a bulira. Az unokatesók gyűrűjében.
Húgom egész délelőtt kézilabdázott, mert tagja a helyi csapatnak, így ő sem tudott volna velünk lenni. A fiára (keresztfiamra) egész nap anyu vigyázott. Mikor mi megérkeztünk már fogta is Viktorka a keresztapja kezét, és mentek labdázni, meg gazat húzgálni. Kicsivel később kész focibajnokság alakult ki.
Délelőtt különböző programok voltak a falunap helyén a tóparton, de a lényeg, az esti halászléfőzés volt.
19.00-kor volt a tűzgyújtás. Olyan meleg lettA tűz meggyújtva!

, mint a pokolban. Azért kissé távolabb már lehetett érezni az isteni halászlé illatát.
Nálunk az öcsém főzte a halászlevet, és persze segítője is akadt bőven. Mi pedig szorgalmasan meóztuk az étel ízét. Naná, hogy élveztük, hogy végre nem nekünk kell főzni!Móni a főkóstoló

Amíg főtt a lé, az asztalnál javában zajlott az élet. A színpadon a Bajai színházi kör tagjai énekeltek, musical részleteket. Niki nagyon jól érezte magát, mert még táncra is perdült.
Táncos Niki

Tesóm a kézilabda csapattal lebukott, mert nagyon profi módon hajtották fel a pálinkát.
Na de lányok!

A gyerekek ugrálóváraztak, meg szaladgáltak. Kapott lufit minden kicsi. Annyi féle repülő lufi volt, hogy minden gyerek kezére másikat lehetett kötni, így nem vesztek el a tömegben, mert a lufik miatt láttuk merre járnak.
Isteni érzés volt mikor a kereszfiamnak megvettem a "nyomkövetőjét". Ilyen boldogságot.....
Aztán végre lehetett enni! Már nagyon éhes volt mindenki mire elkészült a halászlé. Finomra sikeredett. Igazi bajai halászlé íze volt.
A gyerekek nagyon elfáradtak estére, szinte már alvajárók voltak, de az istenért nem akartak hazamenni.Tele pocakkal az ájuláshoz közel:-)

Vasárnap:
Alig tudtunk vasárnap reggel felébredni a nagy buliból. Mivel ezer ágra sütött a nap, reggeli után elmentünk egyet strandolni. Hát persze, hogy Majsára. Nekünk az a favorit. Nagy csúszda őrültek vagyunk a nagyobbik lányommal.
Összekészülődtünk és egy óra autókázás után már ott is voltunk. A pénztárnál kb. 15 perces sorbanállás után kaptunk jegyet. Rengetegen voltak. Mivel a fürdőnek hatalmas az alapterülete és sok a medence, nem igazán lehetett észrevenni a rengeteg embert. Az igazság az, hogy nem is foglalkoztunk azzal, hogy nézegessük mennyien vannak. Lecuccoltunk és irány a víz!
Bettikémmel a csúszdákat céloztuk meg, míg apa és Niki a hullámmedencét.Csúúúúszik!...és placcs beleaz első felszabadult mosoly a csúszás után

A lányok egész nap bálnának nézték apát, és állandóan rajta csimpaszkodtak. Apa persze mindig a víz alá akarta nyomni őket, hol sikerült, hol pedig ő került víz alá "sok lúd disznót győz" alapon.apa a víz alattRepül a Niki

Mikor meguntuk az első pancsolást, megebédeltünk. A fürdő területén vettünk isteni gyrost. Nem pitában kértük, hanem csak úgy tányérban, de én kértem hozzá még görög salátát. Nagyon szeretem. Akkora adagot kaptunk, hogy nem is tudtuk megenni mindet.
Aztán egy kis pihenés után a gyerekekkel elmentünk a játszótérre. Niki újfent ízelítőt adott mozgékonyságából.Ebben a gyerekben duracell elem van!

Bettike már komolyabb csak hintázott.

A játszótér után megint csúszda és megint hullámfürdő. Valamikor fél öt tájban indultunk haza, de még a strandon tömegnyomor volt. Valahogy délután többen lettek az emberek.
Haza fele az autóban persze Niki is kiütötte magát, és Bettike is félálomban volt.
Nagyon fárasztó és mégis élményekben teli hétvége van mögöttünk. A mi pedig a legjobb volt az egészben, hogy együtt volt a család. Az elkövetkezendő hetekben ezekből az élményekből kell majd táplálkoznunk, mert mostanában igen keveset fogunk együtt lenni.