Vége!

Végre vége!
Vége a félévi vizsgáknak. Hát nem vagyok elájulva a teljesítményemtől.
Nem buktam meg semmiből , de tőlem szokatlanul gyenge teljesítményt produkáltam.
Teljesen elvagyok képedve saját magamtól. Nem is hiszem el , hogy ezt én csináltam. Olyan lusta voltam tanulni, hogy az már fájt. Nem tudom mi van velem, de valószínű a fényhiánnyal van összefüggésben.
Ha kevés a fény akkor én is kornyadozok mint a növényeim és nincs semmihez kedvem. Pedig tanulni kellene nagyon mert le vagyok maradva.
Most és itt meg is fogadom, hogy holnaptól keményen nekifekszek a tanulásnak és behozom a lemaradást.
Napfényes kép, hogy jobb napunk legyen:

Szerda...

Tegnap semmi különös!
Punnyadás volt egész nap.
Apa beteg, úgyhogy itthon volt Ő is . Egész nap a netet bújtuk felváltva.
Ez az átkozott időjárás nem igazán akar nekem kedvezni. Rendesen kialudtam magamat, mégis egész nap álmos voltam. Este meg nem tudtam elaludni.
Nem vagyok én hozzászokva ehhez a semmittevéshez. Tényleg jöhetne már a tavasz!
Pár tavaszváró kép amit tegnap szedtem le a netről.

Ezek a képek mindig feldobják a hangulatomat.

Ilyenkor várom igazán a tavaszt és szeretnék már a kertemben tevékenykedni.

Hétfő

A mai nap nagyon nem akart elindulni.
Fantasztikusan álmos voltam, pedig nem feküdtem későn.
Mikor elindítottam a lányokat a suliba és az embert a munkába, összepakoltam a lakást.
Ezek után pedig gyorsan megnéztem mi ment a kedvenc topikjaimon a hétvégén, válaszoltam a levelkre , és elindultam Bajára.
Ma volt a tandíjfizetés határideje. Hát nem mondom így januárban 31000 Ft-ot kifizetni nem kellemes dolog, de hát vigasztal az a tudat, hogy ez az utolsó évem.
Miután kifizettem ennyi pénzt elmentem a Tescóba és ott is otthagytam vagy...... kimondani sem merem!
Jó hír viszont, hogy embernek megtudtam venni a vágyott hasizom padját. Le volt értékelve és nem is volt csak kettő darab belőle. Na én az egyiket el is hoztam.
Hogy egy kicsit feldobjam a kedvemet vettem egy csomó virág vetőmagot. Most már lehet az idei nyár ágyásait tervezni. A festés mellett ez a nagy hobbim. Ilyenkor télen mikor az idő alvásra csábít ez feldobja a hangulatomat.
Továbbra is lehangoló az idő és nekem ráadásul matekot kellene tanulnom, mert holnap abból írunk.
Puff neki.
Mennyivel jobb lenne egy csésze tea mellett a kedvenc virágos újságomat nézegetni.
Na majd meglátom mihez kezdek ezzel az elszomorító, lehangoló, lustaságra csábító időjárással.
Jöhetne már a tavasz igazán!

hétvége

A hétvégém eléggé eseménydúsan telt.
Mivel most volt a héten anyu szülinapja meghívtam őket egy ünnepi ebédre.
Szombaton miután befejeztük az ebédet, elkezdtem pogácsát sütni. Az igazság az, hogy pogácsát még nem nagyon sütöttem, mert egyszer nem sikerült és utánna többet neki sem álltam.
Most viszont muszáj volt valamivel előrukkolni, ha már anyuékat meghívtam ebédre.
Nem is sikerült rosszul a sajtos pogácsám, csak nem tetszett, hogy ennyit kellett hajtogatni, meg nyújtani.
Végül olyan finom lett, hogy a család majdnem felfalta kostolás gyanánt az egészet.
Estére apa is kedvet kapott a sütéshez. Elkészítette a hagyományos szlovák ételt a brevanyt. Nagyon furcsa volt apát a konyhában látni tüsténkedni. Azért jó érzés, hogy ő is tud valamit készíteni, nem halunk éhen ha neki kell főzni.

Vasárnap reggel mindjárt nekiláttam az ünnepi ebéd elkészítésének.
Különleges ételt szerettem volna az asztalra tenni, mivel anyu számomra különleges asszony, és szerintem megérdemi....sőtt ennél többet!
Húslevest készítettem orjából, jó sok sárgarépából és zöldségből.
A második fogás volt a különlegesség: Fonott hústekercs besamell mártásos zöldségekkel.
Nagyon sokat dolgoztam vele szerettem volna, ha finomra sikerül. Hát sikerült! Anyu még a receptet is elkérte. Ez már valmi....
Ezek után már csak a gyümölcssalátát tálaltam fel, de mindenki pukkadásig ette magát.
Az asztalnál elfogyasztottunk a kedvenc boromból egy üveggel és kedélyesen beszélgettünk.
Azután átadtam anyunak a születésnapjára festett képet. Nagyon megörült neki, mert imádja a képeimet. ( Szerintem egy kicsit elfogult, de elnézhető neki)
Mivel apu nagyon hamar elfáradt ( mert beteg ) viszonylag hamar haza kellett őket vinnem.
Mindent összevetve jól telt a hétvége.
És még a főzőtudományomat is megcsillogtathattam.

Első találkozás

Ma egész nap nagyon ideges voltam.
Lázasan válogattam a képeimet .... melyiket is vigyem a találkozóra.
Mi van ha nem tetszenek a festőnek a képeim, ha teljesen reménytelen esetnek titulál...stb gondolatok jártak a fejemben.
Nagy nehezen kiválasztottam a legkedvesebb 4 képemet és úgy gondoltam elviszem a vázlatos füzetemet is.(Mint utóbb kiderült ez jó ötlet volt)
A megbeszélt találkozóra egy kicsit később érkeztem, mert az emberem nem igazán boldogult a számítógéppel és neki is segítettem. Így később indultam mint kellett volna.
Nagy baj nem történt az unokatesóm volt olyan előrelátó, hogy bekalkulálta a csúszást. ( Talán már ismer eléggé)
Hát a festő (Gyuri bácsi) egy elbűvölő ember. Nagyon kedvesen fogadott minket, és teljesen közvetlen volt. Semmi mesteri felsőbbrendűség, szigor. Teljesen hétköznapi, kicsit bohém ember.
Megnézte a képeimet és nagyon tetszett neki az összes virágos kép. Mindegyikhez fűzött pár mondatot, hogy mit lehetett volna még csinálni a képen, hogy szebb és élethűbb legyen, de kritikát egyikre sem mondott.
Összességében csak az volt a véleménye, hogy egy nagyon jó alappal kezdhetek és csak a szorgalmamon múlik mi lesz belőlem.
Megnéztem én is a festményeit (Ő olajjal dolgozik) és rájöttünk, hogy ugyanazok a témák érdekelnek minket és ugyanazokat a színeket szeretjük használni.
Szóval kezdetnek ez nem is olyan rossz!
Megeggyeztünk abban, hogy jövő héten szombat délelőtt megejtjük az első foglalakozást.
A legnagyobb meglepetés akkor ért mikor rákérdeztem a piszkos anyagiakra. (Ettől nagyon féltem mivel részemről csak ez lehetett a tanulás akadálya)
Képzeljétek!
Teljesen ingyen fog megtanítani mindarra amit Ő is tud!
Hát még élnek igazi önzetlen emberek a földön! Jó ilyesmiről hallani és még jobb ilyen emberrel találkozni.
Persze én azért nem leszek hálátlan, ahogy tudom viszonzom a fáradozásait.
Tehát a művészeti része az újévi fogadalmamnak már sinen van. Mostmár csak a szorgalmamon múlik, hogy sikerül e az a kiállítás.

Beindult...

Tegnap ahogy szerencsétlenkedtem itt a gép előtt ( már rég óhajtott programot próbáltam telepíteni távsegítséggel - persze, hogy nem jött össze) csörgött a telefonom.
Már rutinosan a képernyőre meredve és közben a billentyűket püfölve vettem fel a mobilomat és szóltam bele unottan.
-Szia Zsuzsa vagyok.-jött a válasz.
Uram atyám!-kezdtem hirtelen gondolkodni ki is lehet az a Zsuzsa. Aztán leesett..... az én drága unokahúgom! Egyáltalán nem számítottam a hívására, igaz az utolsó emilemben meghagytam neki a telefonszámomat, hogy hívjon fel, de nem gondoltam,hogy az általam kért segítségre ennyire gyorsan reagál.
Megkértem, hogy adjon tanácsot nekem egy kiállítás megszervezéséhez, ugyanis neki már volt pár kiállítása és tudja mi a dörgés ezen a téren. Ő egyébként nagyon ügyes keramikus. Mindig is csodálattal figyeltem a munkáit.
Na szóval volt pár email váltás és megemlítette, hogy van egy festő ismerőse aki mellesleg egy művészeti csoport vezetője, és szokott tanítványokat is vállalni.
Én örömmel belementem abba, hogy bemutasson az ismerősének.
A telefonhívás lényege az volt, hogy beszélt azzal a bizonyos festővel és szeretettel vár engem a művészúr mint tanítványát.
Pénteken megyek és vinnem kell pár festményemet.
Nagyon örülök a lehetőségnek, de teljesen idegbajos lettem tőle.
Most melyik munkámat vigyem el bemutatni? Mi lesz ha nem talál eléggé tehetségesnek? Mi van akkor, ha azt mondja reménytelen eset vagyok?
Kaptam már bátorító megjegyzéseket sok embertől még festőművésztől is, de én mindig úgy érzem nem vagyok eléggé ügyes ahhoz, hogy fessek.
Persze azért megyek tanulni, de most hogy a vágyam talán beteljesülni látszik kicsit megijedtem.
Tegnap délután festettem is egy tájképet, amivel be is bizonyítottam magamnak, hogy van még mit tanulnom!
Itt a kép:
Az eleje még csak csak elmegy, de a dombok már olyanok amilyent már egy óvodás is megfest. Szóval elmaradt róla valami amit nekem tudnom illett volna: a légkör és az, hogy minél távolabb van valami annál halványabb. Itt pedig tobzódnak a színek.
Szóval boldog vagyok, hogy végre tanulhatom azt amit szeretek csinálni, de félek a megfelelési kényszer lebénít.
Hát szurkoljatok nekem.
Majd megírom hogyan sikerült az első találkozó.

Újra itthon!

Végre letelt az általam meghatározott felmondási idő!
Most már újra "csak" háziasszony és anya és feleség vagyok. El kellett mennem dolgozni, hogy ezt én is és a környezetemben élők is értékelni tudják. Amíg itthon voltam teljesen természetes dolog volt számukra, hogy van főtt meleg ebéd, hogy meleg van a lakásban, hogy mindenkit meghallgatok, hogy mindig van időm rájuk és rend van.
Amint elkezdtem dolgozni és ezek a dolgok hiányoztak az életükből, már is kezdték a nyafogást.
Szó mi szó én is nagyon örülök, hogy újra itthon lehetek és a családdal foglalkozhatok. Meg persze ezernyi más apró dologgal, hiszen az én életem így teljes.
Most éppen a vizsgáimra kellene készülnöm, de a meló miatt nem nagyon jutottam el az iskolába, így nem is tudom igazából mit kellene tanulni. Most nem is idegesítem magamat ez miatt. Bevállaltam, hogy ezek a vizsgák nagy bukták lesznek és majd az év végére bekeményítek.
Nagyon sok tanulás áll még előttem, mivel az idén vagyok végzős és ugye az elmúlt pár hetet is be kell pótolnom, tovább haladni az idei anyaggal és ismételni az eddig tanultakat. Hát még leírni is szörnyű nem hogy megcsinálni. De a tanulástól soha nem riadtam vissza.


Az idei évre a fogadalmam:

1. Leérettségizem
2. Kiállítom a festményeimet, hogy megismerjen a nagyközönség is.

Ez utóbbi törekvésemet megosztottam egy kedves ismerőssel és mindjárt felajánlotta segítségét.
Nekem mostmár csak festenem kellene. ... és fogok is , mert imádom a festést!
Teljesen kikapcsol és ellazít. A festészet által olyan helyeken járhatok ahová mindig is vágytam, de nem jutottam el.
Szóval, hogy sikerült e megvalósítani a fogadalmaimat azt itt a blogomban nyomon tudjátok majd követni, mert mindenről beszámolok nektek kedves látogatóim.
Addig is nagyon boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!