2009. február 22., vasárnap

Hétvége: festés, tavasz, ügyelet

Ma este vége egy újabb hétvégének, és közelebb kerültünk a tavaszhoz ismét egy héttel.
Pénteken délután a kicsi lányom Niki elment a teleházba és leadta a rajzpályázatra a művét. "Kedvenc mesehősöm a pályázat címe" Hát persze, hogy manga figurát rajzolt. Megjegyzem állati ügyesen tudja őket rajzolni. Szinte futószalagon képes gyártani őket:-) Este mikor hazaért panaszkodott, hogy fáj a hasa, de miután evett már nem volt különösebb problémája.
Szombat reggelre viszont szépen belázasodott. Illetve nem is láza volt, hanem inkább hőemelkedése. Mivel nekem festeni kellett mennem apa viszont dolgozni ment, megkértem anyut vigyázzon rá. Persze kapott lázcsillapítót és nem tulajdonítottam a dolognak nagy ügyet, mert szokott neki néha csak úgy minden ok nélkül hőem
elkedése lenni. Miután anyu elvállalta, hogy vigyáz rá én

nyugodt s
zívvel elmentem festeni.
Nagyon jó volt. Egyre oldottabb a hangulat a foglalkozásokon, egyre többet beszélgetünk és viccelődünk.

Mire visszaértem anyuékhoz, Nikikém már teljesen lázas volt. Kénytelen voltam belátni itt komolyabb baja van mint gondoltam.
Hazajöttünk és ágyba dugtam a kislányt egy adag lázcsillapító kíséretében és el sem mozdultam mellőle, mert már hasfájásr
a is panaszkodott. A láz viszont csak nem akart lemenni, úgyhogy este ügyelet lett a vége. Kiderült, hogy a pocakja olyan mint egy dob és valószínűleg fel van puffadva. Kapott gyógyszert puffadás ellen és láss csodát, amint megkapta a gyógyszereket itthon, nem sokkal később jobban is lett. Az éjszaka nagyon nyugisan telt és nem volt semmi probléma.
Hanem jött a vasárnap reggel, és újra fejfájás szemfájás.....és még ki tudja számon tartani mennyi panasz ára
dt a kicsi lányból. Egész nap csak feküdt szegényke. Egy olyan gyerek aki igen csak aktív egész nap... Ilyenkor annyira de annyira tudom őket sajnálni!!!!
Most várok holnap reggelig és majd meglátom mit mond a körzeti doki, mert így nem küldhetem mégsem iskolába szegényt. Gyanítom, hogy influenza lesz a vége:-(

Ma tette
m egy nagy sétát a kertben, és észrevettem, hogy éled a természet!
Nagyon helyes! Most már igazán kitavaszodhatna! A hagymás növények rettenetesen tolakodnak a fény felé, a fákban megindult a nedvkeringés, a rózsák és a klematisz már kibontotta rügyeit, a m
adárkák egész nap csiripeltek az ablak alatt, és eleséget kerestek a fűben.
Szóval minden jel arra mutat, hogy azért lesz még tavasz nem sokára:-)

Bennem közben megformálódott az idei kert körvonala, hogy hova milyen ágyást létesítek, melyik növényt hova ültetem, melyiknek kell még költöznie, és milyen növényeket keltetek saját magam magról. Csak azt nem tudom még, hogy mindezt hogyan fogom megvalósítani a sok tanulnivalóm mellett.

Mert bizony a tavasz számomra nem csak a kertidény kezdetét jelenti, hanem a rengeteg tanulás kezdetét is. Az idén végzek az iskolával, ha minden jól megy, de ehhez nagyon sokat kellene tanulnom, főleg matematikát. Az bizony olyan tantárgy amit nem lehet kertészkedés közben tanulni. Ehhez bizony le kell ülni és gyakorolni gyakorolni gyakorolni.
Na mindegy, ügyes ember vagyok majd ezt is megoldom mint annyi minden mást is már:-)
Valahogy majd csak lesz, és bízom a jószerencsémben is.

A hétvég
e legjobb pillanata az volt mikor Gyuri bácsitól kaptam egy képet ajándékba. Egy olyan képet, amit saját maga festett nekem, amin a kicsi lányom látható egy Montenegrói nyaralás alkalmával. Leírhatatlan az öröm amit éreztem mikor odaadta a képet. A fénykép amiről a kép készült a kedvencem, mert olyan bájos.
Élnek még a világon jó emberek, akiknek fontos, hogy a másiknak önzetlenül is örömet szerezzenek:-)
Végül egy idézet nektek kedves olvasóim:
"Semmi sem olyan egyszerű és titokzatos, mint a kedvesség."
Osvát Ernő

1 megjegyzés:

jociandi írta...

Lécci ne örömködj itt előre a tavasszal, ahányszor teszed, leesik utána a hó. :)