2009. július 6., hétfő

Bulizós hétvége

Hát ez a hétvége maga volt a csúcs!
Szombaton falunap volt Csávolyon, ahova anyuék meghívtak minket. Gyülekező náluk volt 18.00-kor. Azért ilyen későn, mert Ferim dolgozott és a sógorom is. Csak este ért rá a család nagy része. A lányokat már délelőtt átvittem anyuékhoz, hogy ott hangolódjanak rá a bulira. Az unokatesók gyűrűjében.
Húgom egész délelőtt kézilabdázott, mert tagja a helyi csapatnak, így ő sem tudott volna velünk lenni. A fiára (keresztfiamra) egész nap anyu vigyázott. Mikor mi megérkeztünk már fogta is Viktorka a keresztapja kezét, és mentek labdázni, meg gazat húzgálni. Kicsivel később kész focibajnokság alakult ki.
Délelőtt különböző programok voltak a falunap helyén a tóparton, de a lényeg, az esti halászléfőzés volt.
19.00-kor volt a tűzgyújtás. Olyan meleg lettA tűz meggyújtva!

, mint a pokolban. Azért kissé távolabb már lehetett érezni az isteni halászlé illatát.
Nálunk az öcsém főzte a halászlevet, és persze segítője is akadt bőven. Mi pedig szorgalmasan meóztuk az étel ízét. Naná, hogy élveztük, hogy végre nem nekünk kell főzni!Móni a főkóstoló

Amíg főtt a lé, az asztalnál javában zajlott az élet. A színpadon a Bajai színházi kör tagjai énekeltek, musical részleteket. Niki nagyon jól érezte magát, mert még táncra is perdült.
Táncos Niki

Tesóm a kézilabda csapattal lebukott, mert nagyon profi módon hajtották fel a pálinkát.
Na de lányok!

A gyerekek ugrálóváraztak, meg szaladgáltak. Kapott lufit minden kicsi. Annyi féle repülő lufi volt, hogy minden gyerek kezére másikat lehetett kötni, így nem vesztek el a tömegben, mert a lufik miatt láttuk merre járnak.
Isteni érzés volt mikor a kereszfiamnak megvettem a "nyomkövetőjét". Ilyen boldogságot.....
Aztán végre lehetett enni! Már nagyon éhes volt mindenki mire elkészült a halászlé. Finomra sikeredett. Igazi bajai halászlé íze volt.
A gyerekek nagyon elfáradtak estére, szinte már alvajárók voltak, de az istenért nem akartak hazamenni.Tele pocakkal az ájuláshoz közel:-)

Vasárnap:
Alig tudtunk vasárnap reggel felébredni a nagy buliból. Mivel ezer ágra sütött a nap, reggeli után elmentünk egyet strandolni. Hát persze, hogy Majsára. Nekünk az a favorit. Nagy csúszda őrültek vagyunk a nagyobbik lányommal.
Összekészülődtünk és egy óra autókázás után már ott is voltunk. A pénztárnál kb. 15 perces sorbanállás után kaptunk jegyet. Rengetegen voltak. Mivel a fürdőnek hatalmas az alapterülete és sok a medence, nem igazán lehetett észrevenni a rengeteg embert. Az igazság az, hogy nem is foglalkoztunk azzal, hogy nézegessük mennyien vannak. Lecuccoltunk és irány a víz!
Bettikémmel a csúszdákat céloztuk meg, míg apa és Niki a hullámmedencét.Csúúúúszik!...és placcs beleaz első felszabadult mosoly a csúszás után

A lányok egész nap bálnának nézték apát, és állandóan rajta csimpaszkodtak. Apa persze mindig a víz alá akarta nyomni őket, hol sikerült, hol pedig ő került víz alá "sok lúd disznót győz" alapon.apa a víz alattRepül a Niki

Mikor meguntuk az első pancsolást, megebédeltünk. A fürdő területén vettünk isteni gyrost. Nem pitában kértük, hanem csak úgy tányérban, de én kértem hozzá még görög salátát. Nagyon szeretem. Akkora adagot kaptunk, hogy nem is tudtuk megenni mindet.
Aztán egy kis pihenés után a gyerekekkel elmentünk a játszótérre. Niki újfent ízelítőt adott mozgékonyságából.Ebben a gyerekben duracell elem van!

Bettike már komolyabb csak hintázott.

A játszótér után megint csúszda és megint hullámfürdő. Valamikor fél öt tájban indultunk haza, de még a strandon tömegnyomor volt. Valahogy délután többen lettek az emberek.
Haza fele az autóban persze Niki is kiütötte magát, és Bettike is félálomban volt.
Nagyon fárasztó és mégis élményekben teli hétvége van mögöttünk. A mi pedig a legjobb volt az egészben, hogy együtt volt a család. Az elkövetkezendő hetekben ezekből az élményekből kell majd táplálkoznunk, mert mostanában igen keveset fogunk együtt lenni.










Nincsenek megjegyzések: