Hiányoznak

Ki sem látszom a munkából, állandó jelleggel valamit csinálnom kell. Nagyon hiányzik az iskola.
Lehet, hogy csak maga a tudat, hogy már nem kell többet iskolába mennem..... és nem látom gyakran azokat akiket nagyon megszerettem? Nem tudom, de enyhítendő a hiányérzetemet, készítettem két scrap képet, amiket ki fogok nyomtatni és elküldök ajándékba az illetékeseknek.
Sőt! Elhatároztam, hogy készítek több képet is és egybeolvasztom őket egy diavetítő bemutatóval.
A fejemben már meg van az összes dolog, de ez nagy munka lesz. Minden esetre megvan az első két kép. Már csak a nagyja hiányzik.:-)

Amiket felhasználtam:
Az első képhez: Bonne papa-partie készletét
A második képhez: RDH-Morning Dew készletét.

Hétvége

A hétvége: Elég sok tennivalóm akadt.... volna, ha az időjárás nem tesz nekem folyton keresztbe.
A sok tanulás és vizsga miatt a kertemet teljesen elhanyagoltam. Ki kellene szabadítani a növényeket a gazból (na nem mintha belefulladnának, mert olyan sűrűn nőnek hogy a gyomnak nem sok esélye van), de nem szép látvány az ágyás közepén éktelenkedő hatalmas gaz. Meg a füvet is le kellett volna nyírni. Ez félig sikerült is -az utca elkészült- az udvart már nem engedte az időjárás. Iszonyúan beborult az ég és dörgött egész szombat délután és vasárnap délelőtt. Gondoltam szombat délután akkor nem nyírom tovább, majd vasárnap reggel folytatom. Hát akkor sem sikerült. Az idő nagyon kedvez a kertben a különböző gombás betegségeknek, tehát permetezni is kellene. De nagyon! De hát ki tudja, hogy megszárad e a permetszer mire jön az eső vagy sem. Ha túl meleg van megég a növény, ha esik az eső nem ért semmit a permetezés. Most légy okos kiskertész!
Jó nagy adag ruha vár mosásra, de sajna az időjárás ezzel is szopat. Kimosom, kiterítem és egy óra múlva szedhetem be mert jön a vihar felirattal borul az ég-aztán persze semmi.
Teljesen kiszámíthatatlan , hogy mondjuk a következő órában milyen idő várható, nem hogy a következő napon. Egyik reggelre olyan köd volt, hogy isten bizony azt hittem november van.
Ezek után tervezzen az ember munkát magának. Egy előnye azért van ennek is. A növényeim gyönyörűen fejlődnek.
Szombaton reggel voltam Baján a piacon és beszereztem pár kék csodát. Nagyon szeretem a harangvirágokat, de eddig valahogy nem jutottam addig, hogy szert tegyek pár csodára.
Most megtettem és nagyon örülök nekik. Istenien néznek ki a terasz melletti ágyásban, ahol csupa rózsaszín és lila virágok nőnek.

Hét végén volt nálunk a kicsi lányom ovis barátnője is. Még a kis csoportban barátkoztak össze és mivel nem egy iskolába jártak ősztől, gondoltam majd szépen elmúlik a barátság is. Hát nem így lett. Alig várta mindkettő lány, hogy szünet legyen. Már az első napon is együtt játszottak most pedig felváltva járnak egymáshoz.
Mikor itt voltak nálunk készítettem róluk pár fotót. Olyan jól eljátszottak, és annyira látszott rajtuk mennyire élvezik a másik társaságát, hogy elgondolkodtam: Már ilyen kicsi korban kialakulnak az egy életre szóló barátságok? Nekem ez nagyon furcsa, mert sem nekem sem a nagyobbik lányomnak nincsen kimondottan jó gyerekkori barátom. Voltak persze barátnőim és vannak most is, de nem olyan, amit úgy neveznek életre szóló jó barát. Persze náluk is alakulhat még a dolog, de remélem Ők megmaradnak egymásnak.
Nagyon aranyosak együtt. Készítettem nekik egy scrappet is és előhivattam. Holnap megy a lány a barátnőhöz játszani, és ez lesz a meglepi ajándék.

Ma: Hát ma nem viccelt az időjárás. Szabályosan leszakadt az ég! Erre felénk elég száraz az éghajlat, tehát örülünk minden kis esőnek, és az elmúlt napokban sokat örülhettünk, de a mai volta csúcs. És én az autóban vezettem éppen hazafele, mikor láttam hogy a falum előtt esőfüggöny van, de olyan hogy nem látom merre kellene mennem . Hatalmasakat villámlott, és egy házba bele is csapott. Én mondom itt valami nincs rendben. Teljesen megkergült az időjárás.

Bizonyítvány osztás- bankett

Ahogy megígértem itt is vagyok és beszámolok a tegnapi napról.

Ugyanis tegnap volt az a bizonyos bizonyítvány osztás, amit már négy éve vártam. Végre hivatalosan is vége az iskolának, és érettségivel rendelkező nő lettem. Nem érzem, hogy sokat változtam volna, megmaradtam ugyanannak az egyszerű falusi nőnek aki régen is voltam. Csak néhány dologban változott meg a felfogásom. Mára már tudom mit akarok és képes vagyok kiállni az igazamért, elérni a célkitűzéseimet. Bár most egy kicsit úgy érzem magam, mint akinek kihúzták a lába alól a talajt. Az iskola bizonyos mértékű biztonságot adott, és most, hogy vége nem tudom hogyan tovább. Nagyon szerettem volna tovább tanulni, főiskolára menni, de ami igazán érdekelne, az messze van az otthonomtól. Anyagilag sem engedhetem meg magamnak, hogy csak tanuljak. Most már dolgozni is kellene valahol. Itt a bizonytalanság oka. Kikerültem az iskolából, de munkahelyre kilátásom nincs.
Mikor elkezdtem az iskolát, nagy reményeket dédelgettem a jövőmet illetően. Most viszont a gazdasági helyzet miatt teljesen el vagyok keseredve. Nem, hogy munkám lenne, emberek százainak szűnik meg egyik napról a másikra a munkahelye. Szép kilátások mi?

Azért nem adom fel, dolgozni fogok, mert nem azért küzdöttem végig a négy évet, hogy újra munkanélküli legyek. És ha van állásom, akkor megpróbálom a főiskolát. Előtte viszont megtanulok olaszul.Erzsikém a négy év alatt igen közel került hozzám.
Bátorítottuk egymást, ha kellett fenékbe billentettük a másikat.
És a végén mégis meglett az az érettségi bizonyítvány!

A vizsgabizottság elnöke nagyon megdicsérte a teljesítményünket. Az osztályfőnök pedig egy kis csomaggal búcsúzott el mindenkitől. Volt a csomagban virágmag összekeverve- mert ahányan vagyunk annyi félék, és mindenki kellett ebbe az osztályba- mondta. Csokoládét és egy idézetet találtunk még mellette.

A tegnapi biziosztás után volt még némi időnk a bankett kezdetéig, így két kedves osztálytárssal, (akikkel egyébként nagyon jóban voltam és sokat voltunk együtt) elmentünk egy utolsó közös kávéra. Előjöttek a régi emlékek, és az egy kávé mellett üldögélve beszélgettünk. Nagyon meghitt dolog volt.Hárman egy kávé mellett. Mónika Feci és én.

Nagyon finom volt a vacsora és az azt követő retró buli is. Nagyon sokat táncoltam, énekeltem, kiélveztem, hogy utoljára együtt lehettem az osztálytársaimmal.
Nem végleg búcsúztunk el egymástól, mert egy év múlva osztálytalálkozót szervezünk és újra együtt lesz a nagy csapat.
Remélem addig mindenkit épen és egészségesen megőriz a sors. Innen is kívánom minden osztálytársnak és tanáromnak, hogy teljesüljön az életében minden amit szeretne, sok kitartást és örömet a továbbiakban is.
Több képet itt találsz!

Találkozunk egy év múlva!

Előtte!

Ma van az utolsó napom a szóbeli érettségi előtt. Készülgettem rá, de nem túl sokat, nehogy sérvet kapjak. Az igazság az, hogy a tételek nagy részét már az év végi vizsgákra meg kellett tanulni, és mostanra már nem sok maradt.

Tanulások szüneteiben scrappelgettem egy kicsit. Hétvégén anyuéknál voltunk és összefutott a szűkebb család. Készítettem néhány fotót is és azokat dolgoztam fel.

Édes fagylalt a kocsi tetején.

Édes anyukám!

Az utókornak!

Legközelebb majd Csütörtökön írok és akkor már megújult dizájnnal jövök. Ja és képekkel a bankettról.
Szorítsatok nekem!

Évzáró

Ma délelőtt megtörtént a tanévzáró az én gyermekeim nagy örömére(az enyémre már kevésbé).
Nikikém verset mondott, a nagyobbik lányom Bettike pedig szerepelt egy rendkívül vicces színdarabban. Ő alakította a plaza cicát. Nem mintha jellemző lenne rá. Mikor megjelent kifestve és nagy fülbevalókkal (mert a plaza cicák kellékei minimum ezek) mindenki meglepődött rajta, hogy őt kifestve, kihívó öltözékben látja.
A színdarab rendkívül jó volt. És ezt nem csak azért mondom, mert az én lányom is szerepelt. Az összes szereplőt dicséret illeti meg, mert profi módon adták elő. Persze ebben jelentős szerepe volt a felkészítő tanárnak is, a Magyar nyelvet tanító Gabi tanárnéninek. Köszönet érte!

Néhány aranyköpés a darabból:
Tanóra:
-Az átlagos tanórán a diák fő feladata, hogy olyan- az órához illő, vagy legkevésbé ide tartozó- kérdéseket tegyen fel a tanárnak, amivel a legjobban lehet húzni az időt, azaz el lehet kerülni a feleltetést.
-Ha mégis feleltetésre kerülne a sor, akkor a felelő feladata válaszainak maximális időtartamra való nyújtása, nehogy más is úgy járjon, mint ő.
- A tanár feladata az órán, hogy kivédje a diákok legapróbb időhúzásra törekvő kísérleteit.

A tanóra hosszúsága:

- Ha a tanóra 45 perces, akkor 50 perces.......MINIMUM!
-Ha a szünet 15 perces, akkor 10 perces........MAXIMUM!

- Ha az osztályból egy darab kitűnő dolgozat született, akkor csakis azé az osztálytársadé, aki a legtöbbet és a leghangosabban siránkozott a dolgozat előtt, hogy ő nem tud semmit.

Hát ilyen és ehhez hasonló aranyköpésekkel és általános érvényű tudnivalókkal volt tele a színdarab.

Niki könyvjutalmat kapott a kiváló tanulmányi eredményéért, Betti pedig a ladik versenyen való részvételért szóbeli dicséretben részesült.
Aztán átmentünk az iskolába, ki ki a maga osztályába és megkapták a gyerekek a bizonyítványt.
Hát nem akarok szerénytelennek látszani, de ezek a gyerekek olyan okosak mint az anyukájuk:-))) Niki kitűnő tanuló lett, Bettinek is elismerés a biziért! Igaz nem lett kitűnő, de az már túl szép lenne !
Mindkettőnek meg van ígérve, hogy ezekért a jó eredményekért valamit kérhetnek. Niki lovastáborba szeretne menni, Betti még gondolkodik- ez még sokba fog kerülni nekem:-(

Mostantól egy hétre pedig én is kivonom magam a forgalomból. Megkezdődik számomra az egyhetes intenzív felkészülés a szóbeli vizsgákra.
Remélem egy hét múlva már én is hasonló jó eredményekkel büszkélkedhetem.

Addig is itt egy kicsi scrap a airvenure napról.

Ballagás, repülők, verdák

Péntek délután volt a mi iskolánkban a ballagás. Nagyobbik leánykám ballagtató volt az idén. Nagyon sokat készültek az elmúlt napokban és rengeteg virágot gyűjtöttek az iskola díszítéséhez.
Aztán délután öt órakor megkezdődött a ballagás. Szépen rendben lezajlott a meghitt ünnepség. Bettikém verset mondott, majd a végén átvette a 8. oszályosoktól a zászlót.

Mivel Niki most fejezte be az első osztályt, készítettem róluk is egy fotót, hogy emlékezzünk rá milyenek is voltak.
Igaz, hogy még hétfőn iskolába kell menni, de már csak sportnap lesz. Kedden reggel lesz a tanévzáró és a bizonyítvány osztás is.

Szombat:
A mai nap korán indult, mivel a kalocsai repülős napra készültünk. Reggel 7-kor ébresztő, 8-kor indulás.
Mikor odaértünk kissé megijedtünk, mivel alig volt ember. Szinte csak az árusok és a kiállítók lézengtek. Mire kétszer körbejártuk a területet, már jócskán volt nézelődő és a hangulat is kezdett a megfelelő lenni.
Rengeteg szuper verdát láttunk és parádés műrepülő bemutatót. Emberpajtás találkozhatott egyik nagy szerelmével egy tigris tankkal is.
Ezen a napon mindent lehetett, ha volt elég pénzed. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy még a kipróbálás szintjén sem a mi pénztárcánkhoz szabták az árakat.
Hogy milyenek voltak? Horrorba illőek. Vagyis nekem azok. Nincsen viszonyítási alapom, mert nem értek ezekhez a technikai sportokhoz, de szerintem iszonyúan drága volt minden.
A tigris tankot 10000Ft- ért lehetett volna vezetni, a szuper kis piros autóval 5000Ft-ért lehetett menni egy kört, az ejtőernyős tandem 20000Ft-ba került, a helikopteres repülés 6000Ft, és a műrepülés 15000Ft volt. Na ezek után sejteni lehet, hogy mi a földön maradtunk:-(
Azért itt a földön is megtaláltuk a magunk szórakozását és már az is élmény volt, hogy a nagy repülők, helikopterek, ott szállnak el a fejünk felett. A menő verdák száguldását meg a szalag innenső oldaláról is izzasztó volt látni.
A lányok dodzsemeztek, beültünk egy szimulátorba(ez nagyon szupi volt), befizettük Nikit a légvár területre, ahol fél órát ugrálhatott a 7-8 légvár közül akármelyikben. Addig pedig mi kipróbáltuk azt a félelmetes hintát, amit később a gyomrom nagyon megbánt.

Nagyon megtetszett az egyik kamion nekem, apának pedig egy motor keltette fel az érdeklődését.
Megebédeltünk, majd egy utolsó körülnézés után hazafele indultunk.

Mai nap végeredményben nagyon jól telt és legalább megszereztem a nyári alapszínemet. Olyan vörös vagyok mint a paprika:-)

A lányok hazafele elaludtak az autóban, de alig váruk mi is apával, hogy hazaérjünk. Lefeküdtünk, és mindjárt el is aludtunk. Nagyon fárasztó és élményteli nap volt.Póni simogatásKész kis terrorista:-)

Ezzel a géppel lehetett volna műrepülni.

Talán mégis...

Azt hiszem talán mégis megmaradok:-)
Mostanra már sokkal jobban vagyok, de kiderült ám mi okozta ezt a nagy "betegséget": Egy állítólag kiidegelt fog. Annyira begyulladt, hogy még a mandulám is gyulladásba jött tőle. Az antibiotikum hatott a gyulladt fogamra is és így már nem annyira fájdalmas. Csütörtökön pedig irány a fogászat és megszabadulok ettől az átokverte fogtól.

Már megint kánikulai meleg van odakint. Az én virágoskertem pedig csak úgy tobzódik a színekben. Igazi nyár van már!
Végre kitettem a szobrot is a kertbe, amit még a télen vettem.
Nagyon jól mutat nem? Egészen más lett így a hangulata.
Már megrendeltem a következőt is ,de majd kicsit későbbre. Anyagilag össze kell szednem magam.

Tegnap délután csak úgy szórakozgattam egy kicsit a ps programmal és az eredmény ez lett:
Még javítanom kell rajta egy kicsit, de nem volt annyi időm, hogy jobban kidolgozzam. Ma megpróbálok neki valami átgondolt formát adni. Imádom ezt a készletet, és volt is hozzá képem.
Gondoltam megcsinálom.
Nagyon tetszenek ezek a képek. Egy nyaralás alkalmával készültek, valahol a Balaton mentén van egy szafari park. Na nem igazi, hanem olyan imitált, de nagyon jó. Ott készültek ezek a fotók.


Délután aztán rátaláltam a magyar scrapbook portálon egy pancsolós kit-re. Nagyon megihletett és rögtön készítettem is további két alkotást.

Tartós tejet már nem veszek...

Valami olyasmit műveltem az elmúlt napokban amit nem nagyon szeretek!
Feküdtem és teáztam. Szörnyen megbetegedtem. Este még semmi bajom nem volt, reggel már nem tudtam nyelni és iszonyúan fájt a fejem, meg a torkom. Ez volt péntek reggel. El is mentem az orvoshoz- mivel itt a hétvége- ne maradjak már látatlanul.
Na ott szépen meg lett állapítva, hogy benyeltem egy vírust. Jó nagy lehetett, mert alig tudok nyelni. A fele még biztosan a torkomban van. Kaptam lórúgás adag gyógyszert, és jó tanácsokat, hogy hogyan érezhetném magam jobban.
Hiába fogadtam meg őket, egyre rosszabbul lettem. Délutánra frankón be is lázasodtam. Feküdtem mint egy darab fa, és a kezemet is alig tudtam felemelni, a szememet nyitva tartani pedig komoly erőfeszítés volt. Aztán mikor lement a lázam már egészen jól éreztem magam. Csak az a gombóc ne lett volna folyamatosan a torkomban.
Azóta ezt játszom. Mikor kicsit jobban vagyok felkelek és csinálom a dolgomat, aztán mikor támad a láz, már fekszem is le az ágyikómba.
Tegnap azért annyira megembereltem magam, hogy elmentünk festeni és utána megvettem a régóta áhított szipi- szupi fényképezőgépemet. (Eddig csak telefonnal fényképeztem)
Ezt a merészséget meg is bántam, mert egész délután feküdtem, mert annyira rosszul voltam.
Valamikor estefelé elkezdett lokalizálódni a fájdalom. A teljes jobb oldalam fájt. Halántéktól egészen nyakig. Két lázcsillapító ami ugye fájdalom csillapító is egyben, és irány aludni.
Ma reggelre pedig nem ismertem magamra. Mikor tükörbe néztem azt hittem kvazimódót látom. Felpüffedt az egész fejem. A szemeimen alig láttam ki, olyan ödémás lett, és hatalmas toka éktelenkedett a nyakam helyén. Szörnyű volt magamat így látni. Ráadásul még a jobb oldali mandulám is iszonyúan fáj. Minden egyes nyelés olyan mintha kést szúrnának a torkom jobb oldalába.
Úgyhogy hiába a vadi új fényképező, egyszerűen nem tudom kihasználni, mert ahogy ezt befejeztem fekszem megint le.
Ágyvágyam van....


Na azért erőt vettem magamon és kipróbáltam a képezőt.
Itt az eredmény:

Elkészült!

Végre elkészültem apukámnak szánt szülinapi ajándékkal. Igaz elmúlott már a születésnapja, de sajnos elég nehéz volt összeszedni a hozzávalókat.
Először is kellett pár fénykép, amin apu szülei láthatóak és amin apu és a bátyja is ott van. Na ez volt a legnehezebb feladat. Szegény mama halála után a család igencsak szétszóródott, és a nagybátyám halála óta nem is igen tartjuk a kapcsolatot a család tagjaival. Szerencsére mi unokatestvérek, ha nem is találkozunk túl sűrűn, azért tudjuk hogyan érjük el a másikat.
Zsuzsitól így szereztem meg azt a képet, ami az egész ajándék alapját adta.
Anyunak volt pár képe apuról és a batyiról mikor még kisgyerekek voltak. Hát ezt a két képet szerkesztettem meg a photoshop program segítségével, és Adelina kitjével.
Ezután megterveztem a kép méretéhez való keretet. Valójában ez nem keret, csak egy háttér.
Dekopír fűrésszel (amit most használtam először) körül vágtam a megrajzolt mintát. Szépen lecsiszoltam az éleket, és okkersárga és zöld akrilfestékkel lekentem. Nem ecsetet használtam, hanem szivacsot, hogy egyenetlenebb legyen a felület, mert régies hatást szerettem volna elérni.
Ez még így nem nagyon tetszett ezért egy picike aranyat is pacsmagoltam rá.

Azután dekupázs ragasztóval ráragasztottam az alapra a képet úgy, hogy azt is szépen lekentem, hogy a portól óvjam a fényképet.

Ezek után, hagytam száradni. Elővettem a levegőre száradó gyurmámat, és szép keretet sodortam belőle. Készítettem borostyán leveleket is meg két rózsát is formáztam. Az egészet hagytam egy éjszakán át száradni.
Reggelre szépen meg is kötöttek és akrilfestékkel mindegyiket lefesthettem. A csillogás és könnyebb takaríthatóság érdekében még lakkoztam is őket.

Pillanatragaszóval és egy kicsi szenvedéssel, de sikerült az alkotóelemeket a helyükre illeszteni. Össze állt a kép. Már csak a hátuljára kell hullámkartonból egy lábat készíteni ami megtartja a képet. Azért raktam az aljára a két rózsát, mert azok nehezek,és a láb nem tartaná meg, ha felül lennének.

Én mindig is úgy gondoltam, hogy a saját kezűleg készített ajándék a legértékesebb ajándék. Amíg készítettem az ajándék akármelyik darabját, folyton apura gondoltam. Eszembe jutottak a régi emlékek, és az is hogy neki rajtunk kívül már nincsen senkije.
Ezzel a képpel talán valamit vissza adhatok neki az elveszett családjából és az emlékeiből.