Készülök

Már régóta szeretnék eljutni Budapestre.
Van ott pár ismerősöm, és szívesen megnézném a várost, úgy barátnőstől. A nyáron már majdnem sikerült eljutnom, de sajna közbe szólt egy igazán fontos (-nak látszó) ügy.
Aztán most össze beszéltünk a barátnőmmel és pénteken utazom! Már alig várom. Nagyon izgatott vagyok a találkozás miatt.
Megyünk kirándulni a hegyekbe, megnézni a város nevezetességeit, ( ez jól fog jönni nekem a festészethez) egyik este színházba is elmegyünk. Sajnos nem tudok sokáig ott lenni, mert pénteken délután érkezem oda és vasárnap délután már jövök is haza, mert várnak itthon a gyerekeim.
De akkor is várakozással nézek a hétvége elé, mert nagyon jól fog esni ez a kis kikapcsolódás. Végre nem az egyhangú hétköznapok, és hétvégék, hanem egy kis kultúra, kirándulás, emberek, társaság.
Olyan társaság akiket hasonló dolgok érdekelnek mint engem. A művészet, a fényképezés, a színház.
Megígérem, ha hazajöttem beszámolok mindenről és egy csomó képpel is illusztrálom a hétvégén történteket.

Próbálkozás

A cewe oldalán találtam a heti kihívást, amelyre nem nagyon akartam jelentkezni. Pont én? Labdába sem rúghatok a szuper scraperek mellett. Azért jociandi bátorított, és elkészítettem két képet, amit most szeretnék mindenkivel megosztani.
Ja a kihívás lényege a keretezés volt.
Ez a kép Krissz gyűrt papír sablonjával készült. Az esküvői fotónkat öregítettem, szépiáztam, meg a fene sem tudja mi mindent kipróbáltam rajta.
A díszítéshez Bell Vidotti készletét használtam, a keret pedig NPerry overlay-e.
A kulcs Junotól való.

A második kép is egy segédanyaggal készült( legalább addig is tanultam) Krissz videója alapján.

Ezt a képet egy régi vágyam ihlette. Voltunk Montenegróban nyaralni kb. 3éve. Nagyon beleszerettem a hegyekbe. Mivel Európa egyetlen érintetlen őserdeje, és a világ második legnagyobb kanyonja is itt van, talán nem is csoda. Nagyon szeretnék visszajutni és pár napot a hegyekben eltölteni. Ezalatt nem titkolt vágyam egy raftingolás. A család annyira nincs oda az ötletért, de most annyira spórolok, hogy a gyerekek nélkül csak kettesben az emberrel eltudjunk menni a nyáron és teljesítsem vágyamat.
Háttér:ASO Take Wing papírja, a képet a netről szedtem, a megjegyzés papír pedig szintén Bell Vidottié. A zöld ág pedig C. Sthepens: spontane kitjéből való.

Szerintem nagyon jó munkák lettek, bár ugye nem illik magamat dícsérni, de mivel rengeteget dolgoztam rajta, megérdemlem. Szóval jól hátba veregetem magam. Ügyes voltál Timike:-)))

Vallomás

Mivel ma (vasárnap) délután egyedül voltam, elég időm maradt egy kis scrappelésre. Nagyon szeretem mikor egyedül lehetek a gondolataimmal, így született meg a következő kép is.
A kedvenc idézetemmel.
Amit felhasználtam:
A papírt én készítettem el Hugs Gensxx maszkjának segítségével.
Rózsa: Summer nature
Megjegyzés papír: OldPapScroll

Egy újabb kép

Szokásos szombat reggel: Reggeli, összepakolom a motyómat és indulok Gyuri bácsihoz festeni.
Most annyi a különbség, hogy viszek két remekbe szabott képet( szerintem remekbe szabott) és egy nagyon régit, még a tanulás előttit, amit már régóta nézegetek, mert valamit elrontottam rajta.
Gondolom hátha megtudjuk javítani.
A két remekbe szabottat már mutattam az előző bejegyzésemben.
Mikor meglátta Gyuri bácsi azokat a képeket, nagyon megdicsért. Nem is kellett rajtuk javítani semmit. Azt mondta úgy jók ahogy vannak. Hát én ennek nagyon örültem, mert bevallom nagyon félek attól, hogy lealázzák a képeimet.
Aztán nekiláttunk megjavítani az elrontott képet. Ez lett belőle:


Egy kicsit a dombtetőt alakítottuk át, meg a domboldali szőlő sorokat. Még mindig nem tökéletes, de már legalább nem annyira szembetűnő a hiba. Még javítgatok egy kicsit rajta, ha lesz kedvem.
Aztán neki fogtunk egy általam választott képnek. Már nagyon régóta nézegetem ezt a képet, és most rászántam magam, hogy megfessem. Csak Gyuri bácsi biztató jelenléte kellett.
Ez pedig így sikerült:
Nem tudom kinek hogy tetszik, de engem valahogy elvarázsolt ez a táj. És pont beleillik a várvédőink projektbe:-)))......nagyon szabadon értelmezem ezt a címet!
Ez a kép is 45x55-ös méret, tehát az eddigi képeimhez képest ez is hatalmas. Nagyon imádom! Ez az egyik kedvencem.

Festettem

Készülök egy kiállításra, és ez okból most már nagyon fontos volt újra dolgozni egy kicsit.
Eddig internetes kutatómunkát végeztem "várvédőink tiszteletére" címmel készülő kiállításra. Nem hinném, hogy én leszek a főszereplő, de azért szeretnék nagyon jó képeket készíteni. Mivel nagy a felület amit az én munkáimmal kell megtölteni a fent megadott formában, hát úgy döntöttem nagy képeket festek.
Meg kell mondanom nem könnyű. Eddigi legnagyobb méret amit megfestettem egy 30x40-es festmény volt, és sokat dolgoztam vele. Most pedig 45x55-ös képeket készítettem. Mindjárt kettőt is. Kicsit szabadon értelmeztem a várvédőink tiszteletére címet, hiszen virágok és viharlámpa már akkor is volt ( remélem). Boroskancsó és szőlő pedig egészen biztosan.
Íme hát a két kép, amin tegnap egész nap dolgoztam:

A fényképezés miatt egy kicsit nyomoréknak hat a kép, de sajnos sehogy sem akart jó lenni a fényképen. Hiába ezek a festmények csak élőben mutatnak:-)

Eddigi legnagyobb képem 45x55- ös.

Várom a véleményeket, hogy kinek hogy tetszik.

Ma készítek még néhány képet, nem tudom mennyi fér majd bele az időmbe, és mennyi festékem lesz. Nagy képnél sok festék fogy, úgyhogy most rendelnem kell.

Mostmár tényleg érezni.

Igen!" Itt van az ősz itt van újra". Most már nem tagadhatjuk. A reggelek egyre hűvösebbek, sokkal hamarabb sötétedik, és megjelentek az első "ökörnyálak"- így nevezik a gyerekeim azt a pókhálóhoz hasonló tüneményt, ami reggelente száll a levegőben. Érzem az ősz illatát, és várom a színek kavalkádját. Most még egyszer hajtanak és virágoznak a rózsák, az évelők

Varjúháj

aszter

másodvirágzásba kezdtek, kinyílnak az őszi virágok mint a varjúháj és az aszterek, a füvek pedig kezdik felvenni szép őszi elszíneződésüket.
Imádom az őszt. Tavaly is rengeteg őszi képet festettem, talán az idén is megihlet egy különös színben pompázó fa, vagy növény. Esetleg egy nem mindennapi fényjelenség. Imádok ilyenkor az erdőben sétálni, és figyelni a madarakat, az állatokat. Nemegyszer találkoztam szarvasokkal, rókákkal. Csak csendben kell lenni és hallgatni a természetet.

Reggelente mikor körbejárom a kertemet, mindezt olyan csendben teszem, amennyire csak lehet, hogy ne zavarjam kertem kicsiny lakóit. Élvezem ahogy társalognak, vagy csak saját monológjukat adják elő. Minden évben ilyenkor mikor kezdenek hűvösebbek lenni az éjszakák, megtöltöm a madáretetőket eleséggel, de a kertemben rengeteg bokor és fa is van melyeknek gyümölcse eleségül szolgálhat tollas kis barátaimnak.

Madáretető feltöltve

A homoktövis C vitaminban gazdag gyümölcse nem csak a madaraknak kiváló eleség, hanem a gyerekeim is nagyon szeretik. Ami pedig a lényeg, hogy nem lesznek egész télen betegek, ha ősszel megfelelő menyiséget esznek belőle. Szerencsére azért bőven marad a madaraknak is.
A méhecskék még összegyűjtik az utolsó nektárcseppeket, hogy télire legyen elég tartalékuk, a pillangók pedig megpihennek a növényeken, hiszen érzik, hogy számukra is eljött az indulás ideje.

Szorgos méhek

megpihenő pillangó

Szeretem az őszt. A langymeleg napsütést, a kellemes simogató szellőt, a rengeteg színt. Ilyenkor a természet még egy utolsó tüzijátékhoz hasonlító előadást tart, mielőtt átadná helyét a kopár télnek.

A lakást is őszi dekorációba kezdtem öltöztetni. Elővettem a tavaly készített terítőt, amire őszi leveleket festettem és elkészítettük az asztali díszt is.

Itt pedig egy gyönyörű Finn éjszaka a National Geographic oldaláról:
Azért a tél is tud gyönyörű lenni:-)

Kész!

Végre teljesen elkészült a nagy mű!
Immár teljes fényében tündököl kertemnek átalakított része.
Vagyis majdnem teljes fényében, mert az ösvényre már nem jutott kavics, de hát döntenem kellett, hogy padot vegyek, vagy kavicsot. Végül is a pad mellett döntöttem, mert hát mi értelme van a szép kertnek, ha nem lehet leülni benne?
Tessék megcsodálni, és ha csak virtuálisan is, de lehet elmélkedni.



Hát ennyi egyenlőre. Tavaszra a rózsaágyással folytatom a kert átalakítását. Már nagyon ráférne egy kis talaj feljavítás, pár minőségi rózsatő, és egy csomó évelő növény. Na és persze ezt az egészet egy puszpáng sövénnyel keretbe foglalva álmodtam meg. Csak még addig át kell vészelni a depis telet. Bár, ha szép hosszú ősz lesz, és a télen lesz elég csapadék (hóóóóó) akkor talán mégsem lesz annyira depis.

Kertészkedem

Bizony elég jól lemaradtam blog írás ügyileg, de nálam ez már nem újság:-)
Mivel a levegő is kicsit meghűlt (amit már alig vártam) elkezdtem szokásos szeptemberi foglalatosságomat. Átépítem a kertemnek az árnyékos részét. És nem akármilyenre. Pontos tervek és előkészületek, növénylistával, beültetési tervvel.
Nagyon élvezem az egészet. Főleg így, hogy pontosan tudom mit akarok, és a kezeim között kezd megvalósulni a papírra vetett rajz. Nagyon jó dolog.

Ezt a kertrészt alakítom át.

Lemértem mennyi szegélyt kell vennem, mennyi komposztra lesz szükség, mennyi és milyen növényre, és az egészet egy kompozícióba kellett rendeznem. Hát nem volt könnyű, de már alakul. Vettem 8 db szegélyt, ami egyenként 1,80 cm hosszúak. A kert felásása után ezeket szépen egyenletesen elhelyeztem a szegélyek mentén. ( Persze előtte kiszedtem minden meglévő növényt és cserepekbe raktam) Aztán utánfutóval hoztam komposztot és 4,6 mázsányit beledolgoztam a jó homokos földbe.Szegéllyel

Nem volt éppen gyerekmunka a rengeteg komposztot odahordani és még beleásni is. De hajtott a vágy ,hogy minél előbb láthassam az elkészült kertet.
Még tegnap délután elültettem a meglévő növények egy részét, de sajnos rám esteledett, így be kellett fejeznem a munkát.

Szökőkúttal sok idő elment, de megérte

Egy részlet, amit ma reggel fényképeztem


Ide még kerülnek növények

Egy másik szögből

Mint látszik van még munka elég , de az oroszlánrésze már készen van. Ma befejezem az ültetést, lemulcsozom az egészet, és veszek egy padot, amiről élvezhetem a kilátást. Remélem szép hosszú ősz lesz, hogy férjemmel esténként kiülhessünk és hallgathassuk a szökőkút csobogását, miközben megbeszéljük a napi történéseket.

Utánpótlás

Itt az ősz. Már érzem a levegő hűvösségét reggelente, és bár meleg van nappal még, azért már nincs az az észbontó forróság. Nemsokára már reggelente ködfoltokba burkolódzik a táj és megsárgulnak a levelek. Nagyon szeretem ezt az időszakot, mivel ilyenkor lehet a legjobban kertészkedni. Nincs túl meleg, és nincs még hideg sem. A reggeli pára sejtelmes burokba vonja egyik másik növényt. Nagyon szép a kert ilyenkor. Imádok kint sétálni kora reggel és késő este.

Megtettem az intézkedéseket, a kertem jövőjét illetően.
Most van a téli időszak előtt a legkedvezőbb időszak a szaporításra. Mivel én már tavasszal is próbálkoztam puszpáng szaporítással, az ősz sem maradhat ki ebből. A tavaszi eredménye, 6db-ból 3 meggyökeresedett. Most tettem le még hármat, hátha azok is megindulnak a télen.

az utánpótlás

Levendulát is megpróbálok szaporítani. Ez az a fajta növény, amelyikből soha nem lehet elég a kertemben. Egyszerűen imádom az illatát.

levendulák

Az angyaltrombitám is nagyon ügyes volt, mert most még egyet virágzott.


Megtörtént az első almaszüret is a kertemben. Gyönyörű nagy almák termettek a kicsi fámon, amit nagyon dédelgettem. Megpróbáltam jó gazda lenni, bár rajtam kívülálló okok miatt ez nem mindig sikerült. Most viszont nagyon élveztem, hogy saját termést szedhettem.

nyújtózni is kell

Kértek kóstolót?

Nem sok alma termett, talán 8-10 db, de nagyon nagyok és örülök ennek a kicsinek is.
Legalább lesz egy darabig nassolni való. Finom savanykás, és jó lédús. Isteni!