2010. március 22., hétfő

Kiállítás megnyitó

Tegnap nagy nap volt! Legalább is nekem nagy. Megnyitottuk az első hivatalosan is nagy kiállításomat. Nem önálló kiállítás, hanem unokatesóval együtt, de ő fazekas lévén más műfajt képviselt.Nagyon nagyon izgultam. Az egész hetem már a megnyitó jegyében telt, de a tegnapi nap elmondhatatlanul nagy drukkban telt. Egész délelőtt rohangáltam, még az utolsó pillanatban is képet kereteztettem (még jó hogy itt van nekem apu, aki meg is csinálja) . Virágért rohantam, aztán ebédre éppen haza is értem. Ebéd után fürdés, öltözés, aztán gyerünk sminkeltetni. Muszáj, mert Tv inerjú is volt. Valahogy azért ki kell nézzek:-)))Ezek után összeszedtem a család egy részét (a másik része apával jött később).Három órára oda is értünk Csanádra. Létrát kaptunk elő és felpakoltam még a hiányzó három képet, megigazítottam a ferdéket, vendégkönyvet kiraktam, stb. Észre sem vettem és megérkeztek az első vendégek is. Kimondhatatlanul megörültem, mikor felfedeztem, hogy régi osztálytársak is eljöttek. Olyan emberek, akikre régen is lehetett számítani. Megpróbálhatnám leírni az örömöt, de felesleges, mert nem lehet szavakba önteni ezt az érzést.
Ekkor a szívem már a torkomban dobogott, annyira izgatott voltam.
Megérkezett a kiállításomat megnyitó személy is Banász Katalin is, aki az iskolámban művészettörténetet tanított. Elbűvölő, és kedves személy, akinek az óráit nagyon élveztem. Magával hozta a volt osztályfőnökömet is. Neki külön örültem, mert fontos szerepet játszott az életem elmúlt négy évében. Emberi értékeket adott és közvetített felém. Általa remélem jobb emberré váltam az elmúlt négy év során.Egy kis technikai megbeszélés után elkezdődött a megnyitó ünnepély is.Páratlan volt..... ha rá gondolok, még mindig könnybe lábad a szemem. Kata annyi gyönyörűséget mondott rólam, és a műveimről, hogy alig bírtam ki pityergés nélkül. Nagyon köszönöm! Anyukám, apukám, kislányom és még a férjem is elérzékenyült.Szóval nagyon jót tett a lelkemnek.A megnyitó után a vendégekkel társalogtunk, ki ki a magáéval. A vártnál sokkal többen jöttek össze, és szerintem ez jó hír. Remélem megismerik, megszeretik a munkámat. Talán a jövőben állandó vásárlóim is lesznek..... de ez a nagyon távoli jövő. Most egyenlőre nagyon örülök, hogy ilyen élményben lehetett részem és köszönöm mindenkinek, aki segítségemre volt ebben.Kicsit késve ugyan, de megérkezett a Dél Tv is, akik riportot készítettek velem. Ettől nagyon féltem. Viszont annyira kedvesek és barátságosak voltak velem, hogy könnyen ment minden.
Nem törtem a magyart, nem dadogtam, nem beszéltem hülyeséget (remélem), és pontos információt tudtam adni mindenről amit kérdeztek. (Végül is a Polgár Jenő effektus nem jött be:-))Ha a riport felkerül a netre, akkor belinkelem ide a blogba és megnézhetitek.
Addig is pár kép a kiállításról és a megnyitóról:
Ez a fő fal.

Zsuzsim és a munkái.

A terítő is saját kezem munkája.Tamásy Gyuri bácsi, a mesterem.

Banász Kata aki megnyitotta a kiállítást. Köszönöm!

A megnyitó pillanatai.

Boldogan és megkönnyebbülve a vendégek körében.

Ezt a képet nem tudom ki és mikor készíthette, de pont úgy festek rajta mint Mss. Röfi:-))))

1 megjegyzés:

wwlf írta...

Sajnos nem lehettem ott, de azért lélekben...
Gratulálok neked és nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült. Várom a videót és a beszámolót, mennyi kép fogyott:)