Hétvégén

Nem volt sok történés az előző bejegyzésem óta. Mostanában olyan lapos punnyadás jellemez.
Viszont úgy vettem észre, hogy nem csak engem.
Esett az eső, lehűlt a levegő és most mindenki nagykabátban, és hosszú nadrágban jár-kel az utcán.
Teljesen megfordult az időjárás. Mikor még hűvösebbnek kellett volna lenni, akkor kánikulai meleg volt, most május végén,- mire lassan nyári melegnek kellene lennie- tavaszi hűvösség terjeng a levegőben. Ez már mindennapi téma a médiában. Valószínűleg ez hat ránk is ilyen módon, hogy kedvetlenek, fáradékonyak vagyunk. Nem kell mindjárt vitaminhiányra gondolni. Szerintem ettől több zöldséget és gyümölcsöt enni mint amennyit mi itt eszünk, már káros lenne.

Szombat eléggé zűrös volt. Festeni kellett volna menni , de mint tudjuk ember tervez......
Helyette nagytakarítás lett délelőtt, megnyírtam egy kicsit a kicsi lányom frizuráját. Ebéd után pedig irány az iskola udvara és pingáltam a gyerekeket. Gyereknap alkalmából arcfestés is volt többek között a helyi iskolában. Mivel igencsak lógott az eső lába nem jött el annyi gyerek mint tavaly.
Itt egy kisfiú, akit volt időm leképezni:
Ő pont egy batman, de festettem virágot, pillangót(az idén is ez volt a menő) a nagyobbaknak pedig nonfiguratív és fantáziavevű ábrák kellettek. Nemsokára kapok értékelhető fényképeket róluk, akkor fel is töltöm ide őket. Persze szeretném megscrappelni is.

Alig volt időm hazaérni a nagy gyereknapi pingálásból, már ugrottam is a színházas ruhámba és indultunk a Hajmeresztő c. előadásra. Iszonyatosan rohantunk, még egy gyorshajtást is megkockáztattam, hogy odaérjünk az előadásra. Persze, hogy elmaradt!!!!!
Beválthattuk a jegyeket a 20.00-ás előadásra. Ha már itt vagyunk ....-gondoltuk miért ne.
Addig pedig elmentünk egy cukrászdába és a Sugovica partra sétálni. Kirakatokat nézegettünk, és nagyon gyorsan eltelt az idő.
Gyerekeknek mindegy volt hol vagyunk, Ők az egészet nagyon élvezték. Úgy a sétálást, mind a színházat. Együtt nyomozhattak a színészekkel, és együtt gondolkodhattak a felügyelőt alakító Besenczi Árpáddal.

Ja és készen lett a héten a nagyobbik lányom ruhája is.
Szerintem ez is éppen olyan jól sikerült mint a kicsi lányé, igaz a felsővel szenvedtem éppen eleget.
A sors iróniája, hogy mire elkészültek a ruhák, megjött a lehülés. Na nem baj, lesz még az idén meleg!