Bizonyítvány osztás- bankett

Ahogy megígértem itt is vagyok és beszámolok a tegnapi napról.

Ugyanis tegnap volt az a bizonyos bizonyítvány osztás, amit már négy éve vártam. Végre hivatalosan is vége az iskolának, és érettségivel rendelkező nő lettem. Nem érzem, hogy sokat változtam volna, megmaradtam ugyanannak az egyszerű falusi nőnek aki régen is voltam. Csak néhány dologban változott meg a felfogásom. Mára már tudom mit akarok és képes vagyok kiállni az igazamért, elérni a célkitűzéseimet. Bár most egy kicsit úgy érzem magam, mint akinek kihúzták a lába alól a talajt. Az iskola bizonyos mértékű biztonságot adott, és most, hogy vége nem tudom hogyan tovább. Nagyon szerettem volna tovább tanulni, főiskolára menni, de ami igazán érdekelne, az messze van az otthonomtól. Anyagilag sem engedhetem meg magamnak, hogy csak tanuljak. Most már dolgozni is kellene valahol. Itt a bizonytalanság oka. Kikerültem az iskolából, de munkahelyre kilátásom nincs.
Mikor elkezdtem az iskolát, nagy reményeket dédelgettem a jövőmet illetően. Most viszont a gazdasági helyzet miatt teljesen el vagyok keseredve. Nem, hogy munkám lenne, emberek százainak szűnik meg egyik napról a másikra a munkahelye. Szép kilátások mi?

Azért nem adom fel, dolgozni fogok, mert nem azért küzdöttem végig a négy évet, hogy újra munkanélküli legyek. És ha van állásom, akkor megpróbálom a főiskolát. Előtte viszont megtanulok olaszul.Erzsikém a négy év alatt igen közel került hozzám.
Bátorítottuk egymást, ha kellett fenékbe billentettük a másikat.
És a végén mégis meglett az az érettségi bizonyítvány!

A vizsgabizottság elnöke nagyon megdicsérte a teljesítményünket. Az osztályfőnök pedig egy kis csomaggal búcsúzott el mindenkitől. Volt a csomagban virágmag összekeverve- mert ahányan vagyunk annyi félék, és mindenki kellett ebbe az osztályba- mondta. Csokoládét és egy idézetet találtunk még mellette.

A tegnapi biziosztás után volt még némi időnk a bankett kezdetéig, így két kedves osztálytárssal, (akikkel egyébként nagyon jóban voltam és sokat voltunk együtt) elmentünk egy utolsó közös kávéra. Előjöttek a régi emlékek, és az egy kávé mellett üldögélve beszélgettünk. Nagyon meghitt dolog volt.Hárman egy kávé mellett. Mónika Feci és én.

Nagyon finom volt a vacsora és az azt követő retró buli is. Nagyon sokat táncoltam, énekeltem, kiélveztem, hogy utoljára együtt lehettem az osztálytársaimmal.
Nem végleg búcsúztunk el egymástól, mert egy év múlva osztálytalálkozót szervezünk és újra együtt lesz a nagy csapat.
Remélem addig mindenkit épen és egészségesen megőriz a sors. Innen is kívánom minden osztálytársnak és tanáromnak, hogy teljesüljön az életében minden amit szeretne, sok kitartást és örömet a továbbiakban is.
Több képet itt találsz!

Találkozunk egy év múlva!