Elkészült!

Végre elkészültem apukámnak szánt szülinapi ajándékkal. Igaz elmúlott már a születésnapja, de sajnos elég nehéz volt összeszedni a hozzávalókat.
Először is kellett pár fénykép, amin apu szülei láthatóak és amin apu és a bátyja is ott van. Na ez volt a legnehezebb feladat. Szegény mama halála után a család igencsak szétszóródott, és a nagybátyám halála óta nem is igen tartjuk a kapcsolatot a család tagjaival. Szerencsére mi unokatestvérek, ha nem is találkozunk túl sűrűn, azért tudjuk hogyan érjük el a másikat.
Zsuzsitól így szereztem meg azt a képet, ami az egész ajándék alapját adta.
Anyunak volt pár képe apuról és a batyiról mikor még kisgyerekek voltak. Hát ezt a két képet szerkesztettem meg a photoshop program segítségével, és Adelina kitjével.
Ezután megterveztem a kép méretéhez való keretet. Valójában ez nem keret, csak egy háttér.
Dekopír fűrésszel (amit most használtam először) körül vágtam a megrajzolt mintát. Szépen lecsiszoltam az éleket, és okkersárga és zöld akrilfestékkel lekentem. Nem ecsetet használtam, hanem szivacsot, hogy egyenetlenebb legyen a felület, mert régies hatást szerettem volna elérni.
Ez még így nem nagyon tetszett ezért egy picike aranyat is pacsmagoltam rá.

Azután dekupázs ragasztóval ráragasztottam az alapra a képet úgy, hogy azt is szépen lekentem, hogy a portól óvjam a fényképet.

Ezek után, hagytam száradni. Elővettem a levegőre száradó gyurmámat, és szép keretet sodortam belőle. Készítettem borostyán leveleket is meg két rózsát is formáztam. Az egészet hagytam egy éjszakán át száradni.
Reggelre szépen meg is kötöttek és akrilfestékkel mindegyiket lefesthettem. A csillogás és könnyebb takaríthatóság érdekében még lakkoztam is őket.

Pillanatragaszóval és egy kicsi szenvedéssel, de sikerült az alkotóelemeket a helyükre illeszteni. Össze állt a kép. Már csak a hátuljára kell hullámkartonból egy lábat készíteni ami megtartja a képet. Azért raktam az aljára a két rózsát, mert azok nehezek,és a láb nem tartaná meg, ha felül lennének.

Én mindig is úgy gondoltam, hogy a saját kezűleg készített ajándék a legértékesebb ajándék. Amíg készítettem az ajándék akármelyik darabját, folyton apura gondoltam. Eszembe jutottak a régi emlékek, és az is hogy neki rajtunk kívül már nincsen senkije.
Ezzel a képpel talán valamit vissza adhatok neki az elveszett családjából és az emlékeiből.