Ma egész nap nagyon ideges voltam.
Lázasan válogattam a képeimet .... melyiket is vigyem a találkozóra.
Mi van ha nem tetszenek a festőnek a képeim, ha teljesen reménytelen esetnek titulál...stb gondolatok jártak a fejemben.
Nagy nehezen kiválasztottam a legkedvesebb 4 képemet és úgy gondoltam elviszem a vázlatos füzetemet is.(Mint utóbb kiderült ez jó ötlet volt)
A megbeszélt találkozóra egy kicsit később érkeztem, mert az emberem nem igazán boldogult a számítógéppel és neki is segítettem. Így később indultam mint kellett volna.
Nagy baj nem történt az unokatesóm volt olyan előrelátó, hogy bekalkulálta a csúszást. ( Talán már ismer eléggé)
Hát a festő (Gyuri bácsi) egy elbűvölő ember. Nagyon kedvesen fogadott minket, és teljesen közvetlen volt. Semmi mesteri felsőbbrendűség, szigor. Teljesen hétköznapi, kicsit bohém ember.
Megnézte a képeimet és nagyon tetszett neki az összes virágos kép. Mindegyikhez fűzött pár mondatot, hogy mit lehetett volna még csinálni a képen, hogy szebb és élethűbb legyen, de kritikát egyikre sem mondott.
Összességében csak az volt a véleménye, hogy egy nagyon jó alappal kezdhetek és csak a szorgalmamon múlik mi lesz belőlem.
Megnéztem én is a festményeit (Ő olajjal dolgozik) és rájöttünk, hogy ugyanazok a témák érdekelnek minket és ugyanazokat a színeket szeretjük használni.
Szóval kezdetnek ez nem is olyan rossz!
Megeggyeztünk abban, hogy jövő héten szombat délelőtt megejtjük az első foglalakozást.
A legnagyobb meglepetés akkor ért mikor rákérdeztem a piszkos anyagiakra. (Ettől nagyon féltem mivel részemről csak ez lehetett a tanulás akadálya)
Képzeljétek!
Teljesen ingyen fog megtanítani mindarra amit Ő is tud!
Hát még élnek igazi önzetlen emberek a földön! Jó ilyesmiről hallani és még jobb ilyen emberrel találkozni.
Persze én azért nem leszek hálátlan, ahogy tudom viszonzom a fáradozásait.
Tehát a művészeti része az újévi fogadalmamnak már sinen van. Mostmár csak a szorgalmamon múlik, hogy sikerül e az a kiállítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése