Egy letudva

Na kérem ezt is megéltem!
Készen van a karácsonyi ajándék. Megalkottam a fotókönyvet, sőt, már meg is rendeltem.
Már nem sok hiányzott hozzá, de valahogy nem volt lelki erőm befejezni. Aztán Jociandi ma figyelmeztetett, hogy lehetőleg még ma rendeljem meg, különben nem lesz készen karácsonyra.
Ettől igencsak berezeltem ( még a végén találhattam volna ki valami más ajándékot) nem volt ihletem mit is lehetne mást készíteni. Úgyhogy megcsináltam a hiányzó oldalakat. Nem volt nagy ötletem, így elővettem régebben megscrappelt képeket és áthúztam a jó méretű oldalamra őket.
Némileg könnyebb így mintha egy teljesen új oldalt készítenék.
Szóval ez lett belőle:

Ez a fotókönyv eleje
Sajnos nem volt jobb ötletem.


Ezt a dupla oldalt már csak átmásoltam egy már rég kész oldalról.


Az utolsó oldalra pedig olyasvalamit szerettem volna, amiből kitűnik,
hogy tudjuk mit is éreznek irántunk a szüleink, mert mi is
ugyanazt érezzük a gyerekeink iránt.

Szóval alkotói válság ide vagy oda, muszáj volt ma dolgozni egy kicsit. Érzem, hogy nem olyan lett mintha sziporkáztak volna az ötleteim ,de a lényeg az : Kész van egy ajándék.
Hűűűű hát nem volt egyszerű:-)))

Adventi kézműves vásár Csanádon

Pénteken eljött végre a nagy nap, amire már hetek óta készülődtem.
Reggel elindultam a lányokkal Csanádra az adventi vásárra. Vittük a képeinket, meg a legkisebb lánykám a képeslapokat, amiket itthon gyártott.
Nagy reményekkel vágtunk bele, reméltük, legalább 1-2 képet eladhatunk.
Mikor odaértünk egy nagyon kedves kis művelődési ház fogadott minket. Már voltak bepakolva árusok, de nem volt még minden asztal tele. Kirakodtuk a portékánkat, és körülnéztünk mi is a vásárban.
Az első dolog amit mindjárt kiszúrtam, az a foltvarrásos techinkával készült különböző alkotások voltak. Úgy gondoltam, ha árulok valamit, veszek tőlük pár dolgot.

Ezt az ágytakarót egyszerűen imádtam.
És hozzá az a kicsi kosár nagyon édes volt.

Ez már egy másik stand volt, és ez is nagyon tetszett.
A Miulás csizmát meg is vettem.

Unokatesóm is kipakolta a kerámiáit. Már mondtam párszor, de nem tudom megállni, hogy ne dícsérjem újra: Rettenetesen ügyes keze van.

A kerámiák


A mi standunk.

Az érdeklődés délelőtt elég csekély volt, de péntek lévén nem is nagyon csodálkoztam rajta. Nagyon jól elbeszélgettünk a kézműves társakkal. Délután négy órakor megjött a Mikulás is. Az összegyűlt gyerekek már nagyon várták. Szaloncukrot osztogatott, és kifestette a gyerekeket.

Délután aztán megindult az embertömeg, de legnagyobb sajnálatomra csak nézelődők voltak. Mindenki megdícsérte a képeinket és gratuláltak is nekünk, de nem vásárolt senki....

Pingál a Mikulás.

Mikor vége lett a műsornak, mi is összeszedtük a képeinket és elindultunk hazafele. Már besötétedett és esett is valami havas eső féle. Nagyon rossz volt vezetni hazafele.
Viszont mikor hazaértünk, itthon várt minket a finom vacsora amit apa főzött, ugyanis a fiúkkal nálunk ünnepelte a névnapját. Nagyon fincsit főzött ám....! És a hangulat ami volt, azonnal feledtette velem a nap sikertelenségét. ( Mert rettenetesen el voltam ám keseredve) És még mindig el is vagyok:-((((
Azért készítettem a fiúkról is pár képet.

Jóska és apa. Ugye látjátok a sok piát:-)))


Vili és a hamis kóla:-)))

Berci és Zsolti már nagyon jól érezték magukat:-)))

Egy szó mint száz, adventi vásár ide vagy oda, azért mindig az itthoni társaság a legjobb.
Ez a névnapi buli pedig olyan jól sikerült, hogy hajnali négykor ért véget.

Azért hogy ennyire nem érdekli az embereket a művészet, már nagyon bánt. Arra jutottam, hogy most egy darabig le is állok a festéssel, és egy jó ideig nem is festek semmit. Nagyon padlóra tett az érdektelenség. Mi értelme van így festeni? Már két hete minden nap ezen dolgoztam, és semmi eredménye. Akkor meg hagyni kell a francba.
Tudni kell mikor kell abbahagyni valamit. Valószínűleg nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy meg is vegyék a képeimet. Szép, szép, de pénzt azt azért nem adnának érte.
Igen emberek vettem az adást, nem is zavarok többet senkit a vélt művészetemmel.
Alás szolgája mindenkinek.....

Benedek Elek mesemondó verseny

Ma megtartották kicsi falunkban a mesemondó versenyt. A társulás ( Felső-Bácskai ÁMK) tanulói vettek részt ezen a megmérettetésen. Persze ott voltak a gyermekükért izguló szülők és a résztvevőket betanító tanárok is.
Nem szeretném nagyon bő lére ereszteni a mondandómat, de elismerésemet kell kifejeznem a gyerekeknek és tanáraiknak, akik ilyen gyönyörűen betanították és tanulták a meséket. Igen kellemes délután volt.
Nikikém a harmadik helyezést ért el mint egyéni mesemondó, a rémi gyerekek pedig színdarabjukkal első helyezést értek el.
A helyi nyolcadik osztályosok (öt tagja) pedig egy igen vicces darabot adtak elő: Ha én felnőtt volnék... címmel.
Nem is írok én már többet, inkább beszéljenek helyettem a képek.

Kicsi leány a nagy színpadon.


És meséli hogyan ismerhetjük fel a békakirályt:-)


Az aranyszőrű bárány.


Ha én felnőtt lennék...


Köszönjük Tanító néni!


Jutalom falatok a végén.

Aki szívesen nézne több képet is erről az eseményről, az itt megteheti.

Welness...

Hét végére elutaztunk apával egy welness programra. Gondoltuk a karácsonyi nagy hajtás előtt ránk fér. Apának meg a nyári és őszi hajtás után ki kellett áztatni megfáradt testrészeit.
Szóval el is indultunk péntek reggel Dobogótomajra. Hévíz mellett van, már igen ismerősek vagyunk arra. Az utóbbi nyarakat a Balaton bejárásával tettük élvezetessé. Szóval az út elég hosszú és unalmas is volt, mert egészen Szekszárdig tiszta köd volt. Volt olyan kb.18-20 km-es szakasz, ahol csupán 30-cal döcögtünk, mert az orrunkig sem láttunk.
Aztán ahogy átértünk a Dunán, lassan kezdett tisztulni a kép. Gyönyörű napsütés. Tényleg igaz a mondás: "A felhők felett mindig kék az ég."
Megérkezésünk után az első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy éttermet, ahol ehetünk egy jót. Olyan éhes voltam már ( du.3-kor) hogy egy bivalyt is megettem volna. Na azért bivalyt nem rendeltem, de cigánypecsenyéből az összes lecsúszott:-) Nesze neked fogyókúra és welness hétvége;-) Az étterem mellett volt egy mini vadaspark. Itt láttam először fehér fácánt. Volt ott valami kecske féle is. Talán hegyi kecske:-)
Bocsánat,de nem mutatkozott be, így nem tudom a pontos nevét.
Körül néztünk még Hévízen mielőtt elfoglaltuk volna a szálláshelyünket.
Örömmel láttuk, hogy nem sok minden változott mióta utoljára ott jártunk. Magyar szót alig hallani, és csupán német rendszámú, szipi- szupi autók közlekednek. A mi ladánkat is úgy megnézték, hogy már azt hittük mindjárt ajánlatot is tesznek rá mint múzeális értékre:-))))
Végül bejelentkeztünk a szállodába. Csodás hely! Nagyon színvonalas szolgáltatással, és igényes kivitelezéssel. Tényleg le a kalappal.

A probléma csak bennünk van. Szerintem nem mértük fel az üdülési szokásainkat. Nem nekünk való az egy helyben cövekelünk üdülés. Mivel jól ismertük a terepet, nem is mentünk sehova, így viszont unatkoztunk. Az ágyon feküdni, és a távkapcsolóval babrálni itthon is tudunk. Már nem hozott lázba az uszoda sem, a szaunát meg én nem bírom.
Szombaton lementünk a tóra fürdeni, de ott is csak fél órát lehettem a vízben, mert a magas vérnyomásnak és a szívritmus zavarnak nem tesz jót a sok meleg víz. Hangosbemondón figyelmeztettek is, nehogy elfelejtsük. Egyébként nagyon szépen és igényesen felújították a fürdőt.
Vasárnap reggel mikor felébredtünk már pakoltunk és jöttünk is haza. Képet nem sokat tudtam készíteni, mert nagyon párás és ködös volt az idő.
Ezek a képek még az első napon készültek, mikor még sütött a nap.
Tanulság: Ne akarj flancolni, inkább nyaralj, telelj úgy ahogy szoktál.

Karácsonyi akcióm

Nagy örömmel tölt el a tudat, hogy tetszik nektek a karácsonyi akcióm. Mármint a fotókönyves. Pár helyről kaptam visszajelzést, hogy jó ötlet. Itt kell viszont megjegyeznem, hogy nem az én ötletem volt, csupán csak átültettem az én családomra. Akitől kipattant a szikra az Jociandi volt.
Másik tartozásom az, hogy az előző képeknél nem írtam kinek a kitjeit használtam. Nos ezt utólag már eléggé macerás megkeresni, de azért nagyjából tudom, hogy kedvenceimet: Bell Vidotti és Adelina kitjei voltak. Talán még innen- onnan tallóztam be más kitekből is, és ha valaki felismerné a sajátját, akkor elnézést kérek, hogy nem említettem.
Viszont itt vannak az új képek az albumba. Nem egyszerű dolog megszerkeszteni őket, de azért igyekeztem. Vannak közöttük dupla oldalak is.

Ezen a képen a húgom három éves. Sajnos nem találtam kicsi babás képet róla.
Csipke: Krissztől
öv: Miggs
Keret: ILR Bent
A többi alkotót sajonos így utólag nem igazánt tudtam összeszedni:-(

Ez a kép teljes egészében a Reve denf készletével készült.

Itt Adelina kitjét használtam.


Unshlead kit és Krissz gyűrt papírszél.

RDH Fairys Dance készlet+ Georgeous Glass keret

Hát egyenlőre ennyi. Tengernyi elfoglaltságom mellett csoda, hogy ennyit is össze tudtam rakni.
Remélem tetszik:-)

Karácsonyra gondolok

Mivel a héten már esett a hó és a hideg sem akar szűnni. Az ég egészen szürke mint télen, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem. Gyorsan megnéztem a naptáram, mennyi időm van karácsonyig.
Hááááát már majdnem el vagyok késve.
Mármint az ajándékokat illeti. Nem akarok senkinek venni semmit. Úgy döntöttem az idei év a kézművesség jegyében fog telni. Illetve a ps program favorizálásában.
Mindig is idegesített, hogy anyuék és persze anyósék is csak úgy borítékokban tartják a családi fotókat. Most ezen próbálok meg változtatni. Összevadászom a legkedvesebb fotóikat és készítek nekik egy fotókönyvet, de mese alapút. Úgy képzelem el az egészet, hogy felhasználom a képeket, mégpedig kronológiai sorrendben és mesét is fűzök hozzá.
Már elkészült két oldal, nem a legjobbak, de kezdetnek elég. Még egyenlőre csak tapasztalom hogyan is lehetne a legjobbat kihozni a megszerkesztett képeimmel a fotókönyv készítőben, de remélem karácsonyra elkészül a két album. Igen sok feladat, mert minden oldalt külön meg kell szerkesztenem. És persze, hogy igényes oldalakat szeretnék. Nem afféle gyorsan összecsapott dolgot. Olyat bárki tud.
Szóval itt az első két oldal alapja:

Így kezdődik a mesém (Mint a teremtés könyvében)

És ez a második oldal.

Ez után jön még a húgom kicsi kori képe, aztán az új házba költözés, utána pedig az öcsém születése. Aztán ahogy szépen sorban cseperedtünk, kirepültünk és saját családot alapítottunk.
Mindez egy mesébe beleszőve. Azt is mondhatnám, hogy a könyvet igaz én fogom összeállítani, de az alapot az élet adta. Anyuék életének legfontosabb állomásai. Remélem örülni fognak neki.

Itt a tél?

Ma elugrottam a közeli városba (Bajára) mert dolgom volt.
Útban oda fele hatalmas pelyhekben elkezdett hullani a hó. Végre havazik!- volt az első gondolatom. Aztán belémhasított, hogy még igen korai havazás ez.
Senki ne értsen félre, nagyon szeretem a havat!!!! KARÁCSONYKOR na jó meg a két ünnep között, de azután semmi keresni valója nálam.
Mindig tiszta depis leszek télen, mert nincs napsütés, hamar sötétedik. Egy jó ideje már megtaláltam az ellenszerét, de azért a tavasznál és a nyárnál nincs is szebb időszak. Talán a langymeleg ősz.
Viszont mikor hidegre és latyakosra vált az idő azt már nem szeretem.
Szóval vegyes érzelmekkel fogadtam az első havat. Végül is úgysem marad még meg, és remélem nem fog karácsonyig túl sok esni.
Most pedig igazán szépen esett. Egy kicsit még karácsonyi hangulatba is kerültem:-)

Ma igazán jó híreket kaptam. Reggel mindjárt azzal kezdődött, hogy a kiállítás amire már nagyon készülök eltolódik húsvétra. ( Bevallom nem is bánom, mert több időm lesz festeni)
Aztán lehetőséget kaptam, hogy a képeimet megmutassam és eladhassam a karácsonyi vásáron, Csanádon. Már ennek is rettenetesen örültem.
A legnagyobb öröm pedig este ért, mikor Niki lányom közölte velem, hogy megnyerte a meseolvasó versenyt:-)))))
Nagy gratula neki!