Adventi kézműves vásár Csanádon

Pénteken eljött végre a nagy nap, amire már hetek óta készülődtem.
Reggel elindultam a lányokkal Csanádra az adventi vásárra. Vittük a képeinket, meg a legkisebb lánykám a képeslapokat, amiket itthon gyártott.
Nagy reményekkel vágtunk bele, reméltük, legalább 1-2 képet eladhatunk.
Mikor odaértünk egy nagyon kedves kis művelődési ház fogadott minket. Már voltak bepakolva árusok, de nem volt még minden asztal tele. Kirakodtuk a portékánkat, és körülnéztünk mi is a vásárban.
Az első dolog amit mindjárt kiszúrtam, az a foltvarrásos techinkával készült különböző alkotások voltak. Úgy gondoltam, ha árulok valamit, veszek tőlük pár dolgot.

Ezt az ágytakarót egyszerűen imádtam.
És hozzá az a kicsi kosár nagyon édes volt.

Ez már egy másik stand volt, és ez is nagyon tetszett.
A Miulás csizmát meg is vettem.

Unokatesóm is kipakolta a kerámiáit. Már mondtam párszor, de nem tudom megállni, hogy ne dícsérjem újra: Rettenetesen ügyes keze van.

A kerámiák


A mi standunk.

Az érdeklődés délelőtt elég csekély volt, de péntek lévén nem is nagyon csodálkoztam rajta. Nagyon jól elbeszélgettünk a kézműves társakkal. Délután négy órakor megjött a Mikulás is. Az összegyűlt gyerekek már nagyon várták. Szaloncukrot osztogatott, és kifestette a gyerekeket.

Délután aztán megindult az embertömeg, de legnagyobb sajnálatomra csak nézelődők voltak. Mindenki megdícsérte a képeinket és gratuláltak is nekünk, de nem vásárolt senki....

Pingál a Mikulás.

Mikor vége lett a műsornak, mi is összeszedtük a képeinket és elindultunk hazafele. Már besötétedett és esett is valami havas eső féle. Nagyon rossz volt vezetni hazafele.
Viszont mikor hazaértünk, itthon várt minket a finom vacsora amit apa főzött, ugyanis a fiúkkal nálunk ünnepelte a névnapját. Nagyon fincsit főzött ám....! És a hangulat ami volt, azonnal feledtette velem a nap sikertelenségét. ( Mert rettenetesen el voltam ám keseredve) És még mindig el is vagyok:-((((
Azért készítettem a fiúkról is pár képet.

Jóska és apa. Ugye látjátok a sok piát:-)))


Vili és a hamis kóla:-)))

Berci és Zsolti már nagyon jól érezték magukat:-)))

Egy szó mint száz, adventi vásár ide vagy oda, azért mindig az itthoni társaság a legjobb.
Ez a névnapi buli pedig olyan jól sikerült, hogy hajnali négykor ért véget.

Azért hogy ennyire nem érdekli az embereket a művészet, már nagyon bánt. Arra jutottam, hogy most egy darabig le is állok a festéssel, és egy jó ideig nem is festek semmit. Nagyon padlóra tett az érdektelenség. Mi értelme van így festeni? Már két hete minden nap ezen dolgoztam, és semmi eredménye. Akkor meg hagyni kell a francba.
Tudni kell mikor kell abbahagyni valamit. Valószínűleg nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy meg is vegyék a képeimet. Szép, szép, de pénzt azt azért nem adnának érte.
Igen emberek vettem az adást, nem is zavarok többet senkit a vélt művészetemmel.
Alás szolgája mindenkinek.....