Ma ebédidőben beszaladtunk Bajára........nem szaladtunk, hanem autóval mentünk. Az ember meg én.
Meg kellett venni a festékeket a konyha renoválásához. Hála a jó égnek sikerült olyan stílusú festéket vásárolni a milyent mindig is szerettem volna a konyhába és nagyon passzol az új konyhabútor színéhez.
Ha már vásároltunk akkor megvettem az új csillárt is hogy teljes legyen az összkép.
Nagyon rohantunk haza mert vissza kellett érnem nyitásra.
Nem szeretem az ilyesmit nagyon gyorsan elintézni, de most muszáj volt. Az volt a szerencse, hogy tudtam mit akarok és így gyorsan ment a dolog.
Ma végre beindult a nagy átalakítás!
Délután meghozták a konyhabútoromat amit még a múlt héten megvettünk.
Nagyon megörültem neki, csak az volt az egyetlen bánatom, hogy nem volt időnk kifesteni a konyhát.
Mire hazaérkeztem este már a fővezetéket is kicserélték a Démászosok. Mondtam, ha valami beindul akkor minden megy utánna mint a karikacsapás.
Ma új frizurám lett!
Az emberemnek nagyon tetszik,nekem pedig csak annyi a bajom vele hogy az első zuhanyozásig lesz ilyen egyenes. Utána megint begöndörödik mint a rackabirkájé.
Na milyen vagyok?
Ez nem a legjobb kép rólam. Azt hiszem öregszem!
Most pedig karácsony lévén van egy kicsi szabadidőm. Bepótolom az eddig elmulasztottakat.
Leírom az elmúlt pár nap eseményeit, de csak a legfontosabbakat.
Kezdem december 8-ával.
Ez a nap eléggé zűrös volt. Jobban mondva nem is a nap, hanem az este.
Főnöki engedéllyel fél órával előbb bezárhattam, mivel 17 órára jegyünk volt a színházba.
Délután ledolgoztam a munkaidőmet, zárás közben át is öltöztem. Mire bezártam a boltot meg is érkezett a nagyobbik lányom és már mentünk is a barátnőkért.
Nem igazán akarok nagyot mondani , de kb. 15 perc alatt bent voltunk Baján, így még éppen elkaptuk az előadás elejét, vagyis nem maradtunk le semmiről.
Drakula gróf életét feldolgozó musicalt néztük meg.
Pazar volt a szereposztás és a musical amúgy is kedvencem. Mint kiderült a lányomnak is.
Még külön élmény is volt mikor a záró felvonásban mellettem haladt el Drakula gróf és az egyik vámpírja jól rám ijesztett. Még jó hogy moderáltam magam és nem hasítottam le neki egy nagy pofont amit különben reflexből szoktam. (Szép lett volna mehettem volna én énekelni a színpadra a fa hangommal :-)
Este eléggé későn érkeztünk haza és fáradt is voltam, de ezt a fáradtságot szeretem! Mikor olyasvalamitől fáradok el amit élveztem is.
A mindennapok című blogbejegyzéshez szeretnék helyesbítést írni és egyben bocsánatot kérni attól az embertől akit azzal a bloggal megbántottam.
Amit írtam azt tudatlanságomból fakadóan írtam és kommunikációs nehézségek miatt.
Tény, hogy nem lett volna szabad a munkahelyi dolgokat ide kiírni ahol mindenki láthatja.
A problémáimat az illetékessel kellett volna megbeszélnem először. Munkahelyi titoktartás is van a világon.!( Ezt magamnak és egy kupánvágást is )minimum!
Ezek után pedig megtartom magamnak azt a jól bevált szokásomat, hogy munkahelyi gondjaimat csakis a nagyfőnökkel beszélem meg.
Most pedig törlöm az ominózus bejegyzést, hogy még véletlenül se keltsem a munkahelyem rosszhírét!
Köszönet a helyretételért!!!
Úgylátszik nekem már csak a heti egy bejegyzésre marad időm, az is a nagylányom jóvoltából.
Rengeteg házimunkát levesz a vállamról és néha esténként én is ideülhetek a géphez.
Azt sajnálom,hogy nem tudok többet fent lenni a neten, mert így kihűlnek a netes barátságok.
Szóval nemsokára itt a karácsony. Hát ennek rendje s módja szerint mi megint alkottunk a lányokkal a hétvégé
n. Már elkészítettük az adventi koszorút.
A hivatalos színeket most mellőztük és inkább a lakás színeit lehet viszont látni a koszorún.
Az eredeti színek mint tudjuk a három lila és egy rózsaszín gyertya. Mi három narancsot és egy rózsaszín gyertyát használtunk fel.Nagyon élveztük, hogy megint alkothatunk valami szépet, de legjobb az együttlét volt az egészben.
Nagyon kevés időt tudunk egymással eltölteni és erre ez az adventi készülődés volt a legjobb.
A karácsonyt is alig várjuk mert akkor sokkal több időnk lesz egymásra.
Ez az adventi időszak amúgy is nálunk arról szól, hogy próbálunk olyan programokat szervezni ahol a gyerekekkel közösen tudunk örülni. Ilyen például a karácsonyi vásár a szegedi Dóm téren, ahova az idei évben készülünk elmenni. Nagyon szeretjük még a közös korcsolyázást a bajai Szentháromság téren, s utánna a plázázást.
Szóval ez az adventi időszak a családról szól, az egymásra figyelésről, a szeretetről.
Ezért is volt számunkra olyan nagy öröm a közös koszorú készí
tés.
A lányok nem veszekedtek ahogy máskor mindig szokták. A kicsi kezecskék szorgosan dolgoztak és nagy egyetértés volt közöttük.Az elkészült asztaldísznek együtt örültek.Én pedig szívesen segítettem nekik bármiben és fényképeztem rengeteget. Olyan hamar megnőnek és szeretném, ha a karácsonyra készülés és ünnepvárás örömét magukkal vinnék a nagyvilágba és majd egyszer a saját családjukba.
Cirmi cicánkat szemmel láthatóan hidegen hagyta a készülődés az ünnepekre. Lustán elnyúlva hevert a kandalló párkányán és biztosan valami szépet álmodott, mert nagyon horkolt.
Közben én azért létrára is másztam és fent a stukkóknál ecsetet fogtam és óvatosan körbefestettem, hogy nehogy színes legyen a fehér része. Meg persze mindjárt csempét is tisztítottam.
