Várakozás...

Úgylátszik nekem már csak a heti egy bejegyzésre marad időm, az is a nagylányom jóvoltából.
Rengeteg házimunkát levesz a vállamról és néha esténként én is ideülhetek a géphez.
Azt sajnálom,hogy nem tudok többet fent lenni a neten, mert így kihűlnek a netes barátságok.

Szóval nemsokára itt a karácsony. Hát ennek rendje s módja szerint mi megint alkottunk a lányokkal a hétvégén. Már elkészítettük az adventi koszorút.
A hivatalos színeket most mellőztük és inkább a lakás színeit lehet viszont látni a koszorún.
Az eredeti színek mint tudjuk a három lila és egy rózsaszín gyertya. Mi három narancsot és egy rózsaszín gyertyát használtunk fel.
Nagyon élveztük, hogy megint alkothatunk valami szépet, de legjobb az együttlét volt az egészben.
Nagyon kevés időt tudunk egymással eltölteni és erre ez az adventi készülődés volt a legjobb.
A karácsonyt is alig várjuk mert akkor sokkal több időnk lesz egymásra.
Ez az adventi időszak amúgy is nálunk arról szól, hogy próbálunk olyan programokat szervezni ahol a gyerekekkel közösen tudunk örülni. Ilyen például a karácsonyi vásár a szegedi Dóm téren, ahova az idei évben készülünk elmenni. Nagyon szeretjük még a közös korcsolyázást a bajai Szentháromság téren, s utánna a plázázást.
Szóval ez az adventi időszak a családról szól, az egymásra figyelésről, a szeretetről.

Ezért is volt számunkra olyan nagy öröm a közös koszorú készítés.
A lányok nem veszekedtek ahogy máskor mindig szokták. A kicsi kezecskék szorgosan dolgoztak és nagy egyetértés volt közöttük.
Az elkészült asztaldísznek együtt örültek.
Én pedig szívesen segítettem nekik bármiben és fényképeztem rengeteget. Olyan hamar megnőnek és szeretném, ha a karácsonyra készülés és ünnepvárás örömét magukkal vinnék a nagyvilágba és majd egyszer a saját családjukba.

Cirmi cicánkat szemmel láthatóan hidegen hagyta a készülődés az ünnepekre. Lustán elnyúlva hevert a kandalló párkányán és biztosan valami szépet álmodott, mert nagyon horkolt.