Lusta lettem

Hűűűű de nagyon régen nem írtam már! Nem is voltam gépközelben. Illetve voltam, csak olyan meleg van, hogy nem kapcsolom be a gépet sem. Most kicsit lehűlt a levegő, így gyorsan megosztom veletek mi is történt velünk a napokban.
Na akkor nézzük csak:

• Beléptem egy üzletbe ( nagy unszolások után). Egy hét után már láttam ez nem nekem való.
  Megmaradok regisztrált vásárlónak.
  
• Volt a házassági évfordulónk. Meg is ünnepeltük apával. Elmentünk vacsorázni a kedvenc helyemre. Imádok ott enni mert nagyon kedves a kiszolgálás és hangulatos a hely. Arról nem is beszélve, hogy nem drága és hatalmas adagokat adnak:-)
• Gyerekek locsolkodást tartottak nálunk a nagy hőségben. Mindkét lányomnak itt volt a barátnője, és medencénk nem lévén egy fóliát terítettek le és azon locsolták egy mást.
  
  Készítettem nekik citromos finomságot.locsolkodó amazon:-)

  • Erről a délutánról nagyon sok jó kép készült, meg is scrappeltem párat.
  • Itt egy blogtrain játék elemeit használtam fel.
  • Köszönet Arennek, Ginynek, és babának.
  • Gyönyörű készleteket alkottak, és nem volt nehéz velük dolgozni.

• 

Aztán most szombaton pedig ellátogattunk Szegedre. A program úgy szólt, hogy elmegyünk Ópusztaszerre, megnézzük a Feszty körképet, aztán szétnézünk Szegeden, majd hazafele felhasználjuk a Mórahalmi szabad strandjegyeket. Hát igencsak átíródott menet közben a programunk. Nem mentünk el Ópusztaszerre, mert az egy egész napos program lenne. Mindjárt Szegeden kezdtünk. Megnéztük a Tiszát, a Dómot (nekem ez tetszett a legjobban) Szerintem egy építészeti remekmű. Ahogy nézegettem nem tudtam betelni a látvánnyal. Csodálom azoknak a kitartását akik építették és annak az elméjét aki egy ilyen nagyszabású épületet megtervezett. Befizettünk egy városnéző vonatozásra, amit nem ajánlanék senkinek, mert semmi idegenvezetés nem volt. Elmentünk a látnivalók előtt és nem tájékoztattak minket arról, hogy éppen mit látunk. Ráadásul körbe körbe jártunk ugyanazon az útvonalon. Volt ahol négyszer is megfordultunk. Szóval ez nem volt nagy húzás. Meglátogattuk a sétáló utcát, ami igazán gyönyörű, és a szökőkutat is amit a nagy árvíz emlékére adtak át.
Víziorgona a neve. Magyar zenék szólnak a téren elhelyezett hangszórókból és a szökőkút több féle ritmusra váltogatja a vízmagasságot. Nagyon szép.
Belefért az időnkbe még egy fagyizás is.
Hazafele indulván már nagyon meleg volt és alig vártuk, hogy Mórahalmára érkezzünk. Aztán mikor odaértünk jött a kiábrándulás. Két km-es körzetben nem találtunk parkolóhelyet. Aztán pedig a strand területén az emberek úgy álltak mint a heringek. Hát el is ment a kedvünk a fürdéstől. Inkább hazajöttünk és lezuhanyozva szunyáltunk egyet a hűs szobánkban.