Tegnap elvittük aput a kórházba. A megyei kórházba Kecskemétre. Gömbcsuklózzák-ahogy Ő mondta. Persze ez csípőprotézis beültetés lesz. A papírokon az állt, hogy 12 órára kell megjelenni a betegfelvételi irodánál. Na ehhez képest mi nagyon ügyesek voltunk, mert már 11 órára ott jelentkeztünk. Be is hívták aput, elkérték a papírjait, a gyógyszereit, majd azt mondták egy kicsit várni kell, kint üljön le. Hát leült. Három óra hosszát!!!!!!! Kérdezem én három óra hosszán át tart kitölteni egy papírt? Aztán kiderült, hogy orvosra kell várni, mert csak az veheti fel a betegeket.
De három órán keresztül nem volt orvos? De volt, csak rohangált! Legalább két orvost láttunk a várakozási idő alatt és mindegyik fel, s alá rohangált. Orvosi szobába be onnan ki, majd újra be és újra ki. Aztán nagy nehezen elcsíptünk egy idős orvost, aki felvette aput. Mehettünk az osztályra a nővérpulthoz. Ott még egy órát várni kellett, mert pont ebédeltetés volt(közben azért érdemes figyelni az időt. 11+3=14) Kettőkor ebédeltetés...... és mindeközben gyógyszerosztás is volt. Szóval kifogtuk Amerikát!!! De minimum a magyar egészségügy legjavát!
Na mindegy, mikor végre apu ágyat kapott, amit már nagyon várt, mert teljesen elfáradt( itt jegyzem meg én is) már teljesen ki voltunk idegileg. Időpontra érkeztünk ! Mi lett volna, ha nincs időpontunk.
Tanulság: Ha beteg vagy, legyen nálad rengeteg pénz, akkor talán előbb szabadulsz, ha nem vagy beteg, akkor még véletlen se menj egészségügyi intézmény közelébe, mert biztosan megbetegszel.
Nagy lélegzetvétellel jöttünk ki a kórházból. Nem azért, mert ott hagyhattuk aput, hanem mert míg bent voltam teljesen kiszolgáltatottnak, megalázottnak éreztem magam.
Elindultunk hazafele, és mivel nagyon éhesek voltunk, megálltunk az Abonyi vendégfogadónál, és cigánypecsenyét rendeltünk. Hatalmas adagot hoztak. Na gondoltam -ennek felét visszaküldöm.
Nem küldtem vissza. Úgy lecsúszott, hogy meg sem kottyant. Már nagyon éhes voltam.
Egyébként a hely nem túl drága, jól főznek és tisztaság van. Mindjárt az út mellett. Érdemes utazóknak betérni.
Evés után elmentünk Kiskőrösre, mert ember ott nézett ki magának egy kis teherautót, amit szeretne megvenni. Nagyon jó állapotban van, de majd konkrét ajánlatot akkor kér, aha teljesen biztos benne, hogy a nagy munka ami kilátásban van beindul. Azért ennyi pénzt nem adunk ki feleslegesen. Mindenesetre nekem is nagyon tetszik a kicsike.
Aztán Soltvadkerten fagyiztunk egyet. Igen híres fagyijuk van a Soltvadkertieknek, de mi sikeresen mellényúltunk. Tapasztalatlanságunk miatt, valamilyen piskótával telenyomott fagyit ettünk. Pedig már annyira beleéltem magam, a hagyományos fagyi ízeibe, hogy mikor megéreztem a piskótát, majdnem megijedtem. Most már tudjuk, hogy legközelebb melyik pultból nem kérünk.
Este fél hétre érkeztünk haza. Nagyon el voltunk fáradva, és kitikkadva. Hosszúra sikeredett a tegnapi nap, de legalább kettesben lehettem egész nap a férjemmel. Ennyit megért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése