2009. március 6., péntek

Pótlás

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a blogolást, de mentségemre legyen, hogy tanulási időszak van,( és persze nálam legalább is kitavaszodott:-))
Tudom gatyán leszek billentve, ha a tavaszról áradozom (igen ez neked szólt), de nálam akkor is tavasz van! Kelnek a hagymás virágok, ültetgetek, ágyást rendezek, stb.

Múlt hét végén nem voltam festeni, mert annyira gyönyörű idő volt, hogy úgy gondoltuk apával, rendbe tesszük az akácos erdőnket. Tavaly ugyanis egy kicsit el lett hanyagolva, ezért embernagyságú gaz nőtt a sorokban helyenként. Kihúzgáltuk őket, felmetszettük a fákat, és megrotációztuk a sorok közét.

Fellazította apa a rotakapával egy úja ágyás helyét, ahova íriszeket és peóniákat fogok ültetni.
El is kezdtem vasárnap a beültetést, de sajna nem tudtam befejezni, mert nincs még hozzá elég növény. Meg kell várnom amíg megérkezik a rendelés, és persze a segélycsomag amit a kedvenc topiklakók ajánlottak fel.:-))
Ahogyan ott írták, már nagyon viszket a tenyerem, és ültethetnékem van.

A vasár
nap reggel azért hozott némi meglepetést is. Március 1-én megszületett a barátnőm harmadik gyermeke 3825g és53 cm-rel. Ákos lett a neve. Ez a hír sms-ben érkezett és annyira meghatódtam tőle, hogy meg is könnyeztem. :-)

" A gyermekmosoly olyasmi mint a tetoválás: örökre szóló műremek "
/Jodi Lynn Picoult/

Egyébként ma voltam meglátogatni őket és tényleg nagyon édes kicsi baba. Az anyukája szerint sokat eszik és alszik. Nyugodt baba.
Kívánok nekik jó egészséget és hogy hamar cseperedjen nagyra a kicsi Ákoska.

A hét további részében nem történt semmi említésre méltó dolog. Persze az már nem hír itt Magyarországon, hogy a bürokrácia hatalmas méreteket ölt, és a legnyugodtabb embereket is kihozza a sodrából. Volt szerencsém tapasztalni, hogy az én nyugodt férjemet mennyire felidegesítette egy kis ügyintézés. Csupán egy papír kellett volna az APEH-től, de ezt annyira megbonyolították, mintha egy teljes adóbevallást kellett volna megcsinálnia a páromnak. Ilyen nyomtatván olyan nyomtatvány (persze mindezt szóban elhadarta az ügyfeles és nem a nevén nevezte a nyomtatványokat, hanem számokat sorolt) az én gyakorlatlan emberem már ettől felkapta a vizet, de mikor átirányították egy másik a blakhoz egy másik kollegához és még arra is órákat kellett várni.....elszakadt a cérna és idegesen remegve jött ki a kocsiig. Teljesen elképedtem, mert még nem láttam ennyire mérgesnek. Ő egy nagyon nyugodt ember-gondoltam 15 évig. Talán én tévedtem, vagy a bürokrácia útvesztői ennyire idegesítőek?
Mindenki döntse el maga. Nekem mindenesetre meg van a véleményem!







Nincsenek megjegyzések: