Mindennapok

A héten nagyon sok minden történt a színházlátogatáson kívül is amit még nem írtam meg.
Például megtanultam sthillel fát vágni.
Niki kislányom megbetegedett és csütörtök este elvittem orvoshoz, munka után. A doki nem nagyon akarta megvizsgálni mondván a délutáni rendelés az egészségeseknek van.:-)))
Egészségesen ki megy orvoshoz? Én közöltem vele, hogy márpedig nem megyek el addig, amíg meg nem vizsgálja a gyerekemet, mert beteg és azért van orvosunk, hogy ellássa a betegeket.
Szép világot élünk mikor már az orvossal is össze kell veszni mert nem akarja megvizsgálni a gyereket. Végül is győztem. A gyerek meg lett vizsgálva és meg lett állapítva, hogy tényleg beteg. Naná hogy beteg!!!
Bettikémnek gitárórája már nem nagyon lesz . Teljesen megtanulta az akkordozást. Jövőre már gitárdarabokat fognak tanulni. Ez a lány írtó könnyen tanul meg mindenféle zeneszerszámon játtszani. Gitározni is alig egy év alatt megtanult, úgy hogy pár hónap kimaradt. Hozzáteszem nagyon jó tanára van. Türelmes és nagyon ért a gitárhoz. Láttszik rajta mennyire szereti azt amit csinál.
Egész télen a legnagyobb hidegben is Ő járt hozzánk és tanítgatta a lányomat. Köszönet neki mindenért!

Színházban

Hétfőn végre eljött a várva várt nap!
Színházba vittük az ifjuságot.
Barátnőm és én gondoltunk egyet egy hónappal ezelőtt és megleptük nagylányainkat egy színhátlátogatással.
Már az is öröm volt számomra, hogy ezt a lányok igen pozitívan fogadták.
Nagyon készülődtek, igazi csajos készülődés volt. Olyan te mit veszel fel? Mit húzzak? Kérdésekkel.
Aztán persze mindenki nagyon csinos volt.
Rengetegen voltak az előadáson, igaz a nézők kétharmada idősebb korosztályból való, de minket ez nem zavart.
Igazi parádés szereposztás volt. Gergely Róbert, Csala Zsuzsa, Straub Dezső, Beleznai Endre és még sokan mások. Ja a címe: Fiatalság bolondság.
Egy zenés szindarab ami nagyon mulatságos is volt.
El sem tudom mondani mennyire örültem- mikor félve a lányokra pillantottam az előadás alatt-és megláttam a mosolygós arcukat. Nagyon tetszett nekik is a darab.
Mikor vége lett a színháznak az volt az első szavuk: Ugye eljövünk máskor is....
És persze, hogy eljövünk! Már ki is néztük a következő darabot. Az egy musical lesz.
Szóval a színház megszerettetése a gyerekekkel könnyebb volt mint gondoltam.

Ma vége!

Ma végre letettem az utolsó vizsgámat is ebben a negyedévben.
Most megkönnyebbülve ülök a számítógép előtt, és írom a mai nap történéseit.
Ugyanis van mit írni.
Ma a szokásos időben hajnali 4,30-kor keltem. Elmentem dolgozni a pékboltba, délig.
Délben hazarohanás, tusolás és irány a bank. Aláírtuk a hitelszerződést. Aki most megállapítja magában, hogy elég lassan megy a dolog az jól látja. Az az érzésem, hogy a bürokrácia megöli a tettet. Na mindegy, ez van ezt kell szeretni. Aláírtuk a nevünket kb. 50 lapnak mindkét oldalán.
Utánna rohantunk a nagyobbik lánynak vásárolni ruhákat, mert mindent kinőtt és már nagyon szégyelltem, hogy szemmel láthatóan kicsi ruhákban jár. Na azért annyira nem vészes a dolog, de kamaszlányról van szó így nem járhat akármiben. Nagyon nehezen találtunk olyan üzletet ahol van neki való ruha és megfizethető is. Vettünk két nadrágot meg két hosszú újjú pulóvert. 11000ft-ból meg is úsztam. Még jó hogy lehet kapni.
Vásárlás után rohantam a suliba megírni az utolsó vizsgáimat.
Irodalomból az érvelést választottam, angolból pedig már a jegyemet is tudom. 3-as lett.
Nem igazán izgat az angol nem is készültem rá.
Az irodalom dolgozat témáját jól megválasztottam.
"De ifjú kedvem forró vágya más:
Jövőmbe vetni egy tekintetet.
Hadd lássam, miér küzdök,mit szenvedek."
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
Mutassa be két mű jövőről alkotott elképzeléseit! Szeretné ha ezek beteljesednének? Miért igen miért nem?
Na ezt kapjátok ki ! Én ezt választottam.
Alig 1-2 emberke mert ennek a feladatnak nekivágni.
Az eredményt majd megírom a jövő héten.
Itt dolgozom:

A másik meg a szétdolgozott papucsom

Mindig csak a meló

Ma elhatároztam, hogy végre meló után leülök egy kicsit blogot írni.
Már elég régen nem voltam az oldalon és talán már el is felejtettek akik látogatni szoktak.
A hanyagolásra jó okom van. Nagyon sokat dolgozom megint és közben iskolába járok és vizsgázom is.
Kedden írtam meg a matek negyedéves beszámolómat, amire most először teljesen egyedül készültem fel. Hát meg is lett az eredménye hármast kaptam.
Ez nagyon jó jegy ahhoz képest, hogy tavaly külön tanárhoz jártam és megbuktam matekból. Persze a szóbelin átmentem. Meg is állapítottam magamban ,hogy sokkal érdemesebb egymagam felkészülni a vizsgákra.
Csütörtökön megírtam a nyelvtan beszámolót is. Úgy érzem az is nagyon jól sikerült.
Rá kell hajtanom a tanulásra mert az idei évben már érettségizek matekból magyarból meg töriből.
Ha eddig eljutottam már nem szabad pont itt megbukni.
Mondjuk még soha nem buktam meg semmiből a tavalyi matekot leszámítva. Az sem volt teljes bukás mert a szóbeli sikerült.
Szóval reggel 4-kor kelek, dolgozom, közben tanulok, iskolába járok és foglalkozom a kicsi családommal. Bár utóbbiak egyre gyakrabban kénytelenek engem nélkülözni.
Jövő héten kedden elmegyünk délután a vizsgáim előtt a nagyobbik lánnyal vásárolni neki pár ruhadarabot. Megyünk 17-én színházba és legyen nekem csinos a nagylányom!!!
Nem is tudom melyiket várja jobban a vásárlást, vagy a színházat....:-)))

Alkotás

A mai napom kellemesen telt. Nem sok időm volt mostanában a lányokkal foglalkozni, a sok munka miatt, ezért külön örülök neki , hogy ma itthon voltak.
Igaz a kicsi mint mindig most is a barátnővel játszott, de ez megvan bocsájtva neki, hiszen még a játék a mindene. A nagyobbik viszont egész napra hozzám csapódott.
Úgy kezdődött a reggelünk, hogy kicsit mindnyájan karácsonyi hangulatba kerültünk. Vettem ugyanis egy újságot amiből karácsonyi ablakdíszeket lehet készíteni. Ki is választottuk kinek melyiket készítjük el.
Ezek után kimentünk és elkezdtük lefesteni a madáretetőt. Nagyon örültem mikor Bettikém segíteni akart. Hát persze, hogy megengedtem. Volt két ecset így ketten festettük le apu által készített madáretetőt. A nagy kérdés az volt, hogy hova rakjuk majd fel?
Hosszas keresgélés után találtunk megfelelő fát. Felállítottuk a virágoskertbe a nappali ablakával szembe, hogy télen mikor a kismadarak eleségért repülnek az etetőhöz az ablakból figyelhessük őket.
Uánna nekifogtam az ebéd elkészítésének. Palacsintatortát sütöttem. A lányok imádják.
Ebéd után kimentünk újra és felállítottuk a végleges helyére a madáretetőt, aztán pedig még egyszer átfestettük.
Most már jöhet az ősz. A kismadaraknak már megvan az etető. Kedden veszek nekik eleséget, meg fára függeszthető cinkegombócot. Azt tavaly is nagyon gyorsan megették, ízlett nekik.
Mikor befejeztük az etető felállítását, elkezdtük kidekorálni a cserepeket. Nincs lehangolóbb látvány a lakásban mint egy sötét színű cserép. Nekem legalább is nem igazán tetszenek az egyszerű fehér vagy fekete cserepek és ha csak időm engedi mindig kidekorálom őket.
Íme az eredmény:


A mai nap tete volt alkotással és a legjobb az egészben az, hogy a lányom is részt vett benne önként.
Nekem ez nagyon sokat jelent.
Mindig is szerettem volna hasonló kapcsolatot kialakítani a gyerekeimmel, mint ami most van közöttünk. Bizalmas baráti viszony, de ha kell, akkor a szülőt látják bennem.
Az ilyen napok adnak erőt a mindennapok fáradtságos munkáihoz és a gyereknevelés soha véget nem érő próbatételének.
Ilyenkor megyőződhetek arról, hogy valóban jól csinálom amit csinálok. Ettől nagyobb elismerés nem is kell.

Aktív pihenés

Ma még szabadságon vagyok, gondoltam kihasználom a még meleg napsugarakat.
Délelőtt megfőztem, persze tanulva a múltkoriból most jó sokat készítettem ebédre, hogy holnapra is jusson. Mivel holnap dolgozom.
Csirkét sütöttem egy hatalmas tepsivel, burgonyával és az elmaradhatatlan wok-kal.
Jól beebédeltünk. Utánna Bettike befestette a hajamat. Megállapítottuk, hogy nagyon őszülök.
Ugye a sok gond....
A festegetés után elmentünk a faluba és vettünk krizantén virágokat.
Mindjárt el is ültettük őket. Egészen más hatást kelt így az emeltágyás. Ha jönnek a vendégek halottak napján legalább valami szín is fogadja őket.
Nem beszélve arról, hogy mennyivel jobb az ember lelkének ha színek veszik körül.
Még kedvenc cirmi cicánk az egerek réme is lemeózta a munkánkat.

Vasárnap

Ma ismét egy pihenős nap!
A megszokott menetrend volt már megint. Délelőtt főztem a családnak finom zúzapörköltet csirkelábbal. Jó sokat csináltam, hogy holnapra is maradjon, de az én kicsi családom olyan éhenkórász hogy alig maradt belőle. Pedig a nagylányom nem is itthon ebédelt.
Délután a kicsi lányomnak játszópajtása érkezett. Mivel nem nagyon kellett rájuk figyelni én belefogtam egy új képbe. Már este 6 óra lett mire készen lettem vele.
Pont megérkezett Feri is a munkából és mindjárt kritizálni is kezdte. Végül is elértem amit akartam a művem vitát váltott ki a családban.
Minden festményemet szoktam kritizáltatni a családban azért, hogy halljam a véleményeket. Ezekből aztán már következtetni tudok arra mit szólna hozzá a nagyközönség.
Mostanában sokat kell majd festenem mert lesz egy "szép dolgok "kiállítása a faluban és felkértek, hogy én is állítsam ki a képeimet. Nagyon megtisztelő a felkérés, csak félek egy kicsit.
Nagyon bizonytalan vagyok abban kell e nekem kiállítás. Szerintem nem vagyok olyan tehetséges hogy nekem kiállításom legyen. Na mindegy majd az emberek megmondják.
Itt a kép:
Itt pedig ahogyan alkotok:












Nagyon szeretek festeni,és megnyugtat kikapcsol az alkotás öröméről nem is beszélve.
Mikor festek megszűnnek a gondok körülöttem. Csak a kép és én vagyok. Ez a nyugalom semmihez sem fogható.