A megszokott menetrend volt már megint. Délelőtt főztem a családnak finom zúzapörköltet csirkelábbal. Jó sokat csináltam, hogy holnapra is maradjon, de az én kicsi családom olyan éhenkórász hogy alig maradt belőle. Pedig a nagylányom nem is itthon ebédelt.
Délután a kicsi lányomnak játszópajtása érkezett. Mivel nem nagyon kellett rájuk figyelni én belefogtam egy új képbe. Már este 6 óra lett mire készen lettem vele.
Pont megérkezett Feri is a munkából és mindjárt kritizálni is kezdte. Végül is elértem amit akartam a művem vitát váltott ki a családban.
Minden festményemet szoktam kritizáltatni a családban azért, hogy halljam a véleményeket. Ezekből aztán már következtetni tudok arra mit szólna hozzá a nagyközönség.
Mostanában sokat kell majd festenem mert lesz egy "szép dolgok "kiállítása a faluban és felkértek, hogy én is állítsam ki a képeimet. Nagyon megtisztelő a felkérés, csak félek egy kicsit.
Nagyon bizonytalan vagyok abban kell e nekem kiállítás. Sz
erintem nem vagyok olyan tehetséges hogy nekem kiállításom legyen. Na mindegy majd az emberek megmondják.Itt a kép:
Itt pedig ahogyan alkotok:
Nagyon szeretek festeni,és megnyugtat kikapcsol az alkotás öröméről nem is beszélve.
Mikor festek megszűnnek a gondok körülöttem. Csak a kép és én vagyok. Ez a nyugalom semmihez sem fogható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése