Alkotás

A mai napom kellemesen telt. Nem sok időm volt mostanában a lányokkal foglalkozni, a sok munka miatt, ezért külön örülök neki , hogy ma itthon voltak.
Igaz a kicsi mint mindig most is a barátnővel játszott, de ez megvan bocsájtva neki, hiszen még a játék a mindene. A nagyobbik viszont egész napra hozzám csapódott.
Úgy kezdődött a reggelünk, hogy kicsit mindnyájan karácsonyi hangulatba kerültünk. Vettem ugyanis egy újságot amiből karácsonyi ablakdíszeket lehet készíteni. Ki is választottuk kinek melyiket készítjük el.
Ezek után kimentünk és elkezdtük lefesteni a madáretetőt. Nagyon örültem mikor Bettikém segíteni akart. Hát persze, hogy megengedtem. Volt két ecset így ketten festettük le apu által készített madáretetőt. A nagy kérdés az volt, hogy hova rakjuk majd fel?
Hosszas keresgélés után találtunk megfelelő fát. Felállítottuk a virágoskertbe a nappali ablakával szembe, hogy télen mikor a kismadarak eleségért repülnek az etetőhöz az ablakból figyelhessük őket.
Uánna nekifogtam az ebéd elkészítésének. Palacsintatortát sütöttem. A lányok imádják.
Ebéd után kimentünk újra és felállítottuk a végleges helyére a madáretetőt, aztán pedig még egyszer átfestettük.
Most már jöhet az ősz. A kismadaraknak már megvan az etető. Kedden veszek nekik eleséget, meg fára függeszthető cinkegombócot. Azt tavaly is nagyon gyorsan megették, ízlett nekik.
Mikor befejeztük az etető felállítását, elkezdtük kidekorálni a cserepeket. Nincs lehangolóbb látvány a lakásban mint egy sötét színű cserép. Nekem legalább is nem igazán tetszenek az egyszerű fehér vagy fekete cserepek és ha csak időm engedi mindig kidekorálom őket.
Íme az eredmény:


A mai nap tete volt alkotással és a legjobb az egészben az, hogy a lányom is részt vett benne önként.
Nekem ez nagyon sokat jelent.
Mindig is szerettem volna hasonló kapcsolatot kialakítani a gyerekeimmel, mint ami most van közöttünk. Bizalmas baráti viszony, de ha kell, akkor a szülőt látják bennem.
Az ilyen napok adnak erőt a mindennapok fáradtságos munkáihoz és a gyereknevelés soha véget nem érő próbatételének.
Ilyenkor megyőződhetek arról, hogy valóban jól csinálom amit csinálok. Ettől nagyobb elismerés nem is kell.

Aktív pihenés

Ma még szabadságon vagyok, gondoltam kihasználom a még meleg napsugarakat.
Délelőtt megfőztem, persze tanulva a múltkoriból most jó sokat készítettem ebédre, hogy holnapra is jusson. Mivel holnap dolgozom.
Csirkét sütöttem egy hatalmas tepsivel, burgonyával és az elmaradhatatlan wok-kal.
Jól beebédeltünk. Utánna Bettike befestette a hajamat. Megállapítottuk, hogy nagyon őszülök.
Ugye a sok gond....
A festegetés után elmentünk a faluba és vettünk krizantén virágokat.
Mindjárt el is ültettük őket. Egészen más hatást kelt így az emeltágyás. Ha jönnek a vendégek halottak napján legalább valami szín is fogadja őket.
Nem beszélve arról, hogy mennyivel jobb az ember lelkének ha színek veszik körül.
Még kedvenc cirmi cicánk az egerek réme is lemeózta a munkánkat.

Vasárnap

Ma ismét egy pihenős nap!
A megszokott menetrend volt már megint. Délelőtt főztem a családnak finom zúzapörköltet csirkelábbal. Jó sokat csináltam, hogy holnapra is maradjon, de az én kicsi családom olyan éhenkórász hogy alig maradt belőle. Pedig a nagylányom nem is itthon ebédelt.
Délután a kicsi lányomnak játszópajtása érkezett. Mivel nem nagyon kellett rájuk figyelni én belefogtam egy új képbe. Már este 6 óra lett mire készen lettem vele.
Pont megérkezett Feri is a munkából és mindjárt kritizálni is kezdte. Végül is elértem amit akartam a művem vitát váltott ki a családban.
Minden festményemet szoktam kritizáltatni a családban azért, hogy halljam a véleményeket. Ezekből aztán már következtetni tudok arra mit szólna hozzá a nagyközönség.
Mostanában sokat kell majd festenem mert lesz egy "szép dolgok "kiállítása a faluban és felkértek, hogy én is állítsam ki a képeimet. Nagyon megtisztelő a felkérés, csak félek egy kicsit.
Nagyon bizonytalan vagyok abban kell e nekem kiállítás. Szerintem nem vagyok olyan tehetséges hogy nekem kiállításom legyen. Na mindegy majd az emberek megmondják.
Itt a kép:
Itt pedig ahogyan alkotok:












Nagyon szeretek festeni,és megnyugtat kikapcsol az alkotás öröméről nem is beszélve.
Mikor festek megszűnnek a gondok körülöttem. Csak a kép és én vagyok. Ez a nyugalom semmihez sem fogható.

Pihenés

Ma végre pihenhettem délután.
Reggel 8 óráig tudtam az ágyban maradni annak ellenére, hogy megígértem magamnak, hogy sokáig alszom.
Hát 7-ig tudtam. Aztán lustálkodtam még egy órácskát és felkeltem.
Miután megreggeliztem végre ülve és nem kapkodva, kimentem a kertembe körülnézni.
Örömmel vettem észre, hogy kinyílt a krizantén virág is. Jövő hét végére már teljes pompájában fog virítani.
Aztán megfőztem az ebédet. Többfélét is, hogy holnapra is maradjon, mert ugye holnap már megint dolgozom.
Délután aztán egyedül maradtam itthon. Lányok elmentek barátnőzni, Feri pedig dolgozni.
Végre szentelhettem egy kicsi időt kedvenc hobbimnak a festésnek.
Lefestettem az utcánkat. Vettem a bátorságot és egy egészen új technikát próbáltam ki.
Meglepő lett az eredmény, de nekem tetszik:
Sajnos a színeket a telefon nem adja vissza olyan jól ahogyan kellene, de a lényeg látszik rajta, teljesen más technika. Nagyon büszke vagyok magamra mert ez a kép teljesen saját kútfőnől van. Nem másoltam sehonnan, hanem amit láttam az utcánkon azt festettem meg. Most nem törekedtem az élethű ábrázolásra, hanem foltokat és pontokat festettem, így állt össze a kép.

Munka

Mint az előző blogomban írtam már nekem is van munkám!
Igen ám, de napi 13 órát kell lehúznom egyfolytában.
Ez a munkabeosztás teljesen borította a családi életet. Nincs ki bevásároljon, nincs ki főzzön, nincs ki foglalkozzon a családdal.
Az ember minden reggel bevásárol ugyan a gyerekeknek reggelit, de a főzéshez valót már nem lehet rá bízni.
A nagyobbik lányom már sokat segít itthon, de nem lehet, hogy mindent ő csináljon.
Mire hazaérek a munkából már hulla fáradt vagyok - ez este 6.30-kor van-az emberem meg még később jár haza.
Egész héten főtt kaja nélkül vagyunk, csak a gyerekek esznek főttet az iskola menzáján.
Nagyon jó lesz, hogy holnap végre ünnepnap és egy kicsit pihenhetek és főzhetek meg a gyerekekkel lehetek.
Minden elismerésem azoké az anyáké akik egyedül nevelik a gyerekeiket két állás mellett.
Nem tudom ezt meddig lehet csinálni, mert azt nem szeretném ha a család rovására menne a munka.
Most egyenlőre ennyit, majd holnap folytatom.

Beindult...

Tegnap eléggé sűrű napom volt.
Tudtam , miután elfogadták a hitelkérelmünket, az értékbecslők viszonylag gyorsan ki fognak jönni. (Naná hogy gyorsan 30000Ft-ért én is gyorsan ott lennék ahol fizetnek)
Tehát az egész délelőttöt takarítással töltöttem. Nem a tisztaságot figyelik tudom, de egy tiszta rendezett lakás mindjárt jobb benyomást kelt mint egy rendezetlen koszos. (Mondjuk én mindig tisztaságot tartok a lakásban, de állandóan találok valamit ami nem oda való, vagy szerintem nem a legtisztább). Szóval mikor végeztem a takarítással úgy döntöttem ma nem megyek suliba, hanem kidolgozom a magyar tételeket. Készen is lettem öt tétellel...büszke vagyok magamra.
Közben megjött a postás és meghozta azt a tükröt, amit eléggé körülményes úton szereztünk be.
Köszönet Andinak újfent.(Aki ugye Rambó mivoltából kivetkőzve, elment megvásárolni nekünk.)
Közben egyfolytában csörgött a telefonom. Hívtak a színházból, hogy mehetek a jegyekért, hívtak a hobbyművészből, hogy nyugtázzam a megrendelésemet, hívott anyukám hogy délután 4-re menjek be érte a munkahelyére. A legfontosabb hívás pedig az volt mikor megtudtam, hogy hétfőn kezdhetek hivatalosan is a munkahelyemen. Rettenetesen megörültem, mert ez azt jelenti , hogy annyira engem szerettek volna munkatársnak, hogy még a munkaidőt is hajlandóak voltak hozzám szabni.-azért ilyen a mai világban nem sok van.....
Kettő körül haza jött a nagylányom és meglátta a tükröt........na azt látni kellett volna milyen szertartásosan vitte a szobájába és kereste meg neki a legmegfelelőbb helyet. Igazi nő!!!
Végül berendezett egy kis csinosító szentélyt a tükör köré.
Itt van :
Igazi nőcis sarok.
Miután anyut is hazarepítettem a munkából és én is hazaérkeztem, Feri már itthon volt.
Meg is lepődtem rendesen hogy ilyen korán itthon van.
Aztán kiderült, hogy hívták az értékbecslők hogy holnap 13-14 óra körül érnek hozzánk. Hát neki fogtunk kitakarítani a raktárhelyiséget.
Érdekes, hogy egy háztartásban mennyi kacat fel tud gyűleni...
Már késő este lett mire befejeztük a rendrakást.
Ma legalább már nyugodt szívvel várhatom az értékbecslőket, akik eldöntik mennyit ér a házunk.

Andi!

A szajrét megkaptam ! Csókolunk érte!
A fizetést holnap megbeszéljük.
Timi