Kész!

Végre teljesen elkészült a nagy mű!
Immár teljes fényében tündököl kertemnek átalakított része.
Vagyis majdnem teljes fényében, mert az ösvényre már nem jutott kavics, de hát döntenem kellett, hogy padot vegyek, vagy kavicsot. Végül is a pad mellett döntöttem, mert hát mi értelme van a szép kertnek, ha nem lehet leülni benne?
Tessék megcsodálni, és ha csak virtuálisan is, de lehet elmélkedni.



Hát ennyi egyenlőre. Tavaszra a rózsaágyással folytatom a kert átalakítását. Már nagyon ráférne egy kis talaj feljavítás, pár minőségi rózsatő, és egy csomó évelő növény. Na és persze ezt az egészet egy puszpáng sövénnyel keretbe foglalva álmodtam meg. Csak még addig át kell vészelni a depis telet. Bár, ha szép hosszú ősz lesz, és a télen lesz elég csapadék (hóóóóó) akkor talán mégsem lesz annyira depis.

Kertészkedem

Bizony elég jól lemaradtam blog írás ügyileg, de nálam ez már nem újság:-)
Mivel a levegő is kicsit meghűlt (amit már alig vártam) elkezdtem szokásos szeptemberi foglalatosságomat. Átépítem a kertemnek az árnyékos részét. És nem akármilyenre. Pontos tervek és előkészületek, növénylistával, beültetési tervvel.
Nagyon élvezem az egészet. Főleg így, hogy pontosan tudom mit akarok, és a kezeim között kezd megvalósulni a papírra vetett rajz. Nagyon jó dolog.

Ezt a kertrészt alakítom át.

Lemértem mennyi szegélyt kell vennem, mennyi komposztra lesz szükség, mennyi és milyen növényre, és az egészet egy kompozícióba kellett rendeznem. Hát nem volt könnyű, de már alakul. Vettem 8 db szegélyt, ami egyenként 1,80 cm hosszúak. A kert felásása után ezeket szépen egyenletesen elhelyeztem a szegélyek mentén. ( Persze előtte kiszedtem minden meglévő növényt és cserepekbe raktam) Aztán utánfutóval hoztam komposztot és 4,6 mázsányit beledolgoztam a jó homokos földbe.Szegéllyel

Nem volt éppen gyerekmunka a rengeteg komposztot odahordani és még beleásni is. De hajtott a vágy ,hogy minél előbb láthassam az elkészült kertet.
Még tegnap délután elültettem a meglévő növények egy részét, de sajnos rám esteledett, így be kellett fejeznem a munkát.

Szökőkúttal sok idő elment, de megérte

Egy részlet, amit ma reggel fényképeztem


Ide még kerülnek növények

Egy másik szögből

Mint látszik van még munka elég , de az oroszlánrésze már készen van. Ma befejezem az ültetést, lemulcsozom az egészet, és veszek egy padot, amiről élvezhetem a kilátást. Remélem szép hosszú ősz lesz, hogy férjemmel esténként kiülhessünk és hallgathassuk a szökőkút csobogását, miközben megbeszéljük a napi történéseket.

Utánpótlás

Itt az ősz. Már érzem a levegő hűvösségét reggelente, és bár meleg van nappal még, azért már nincs az az észbontó forróság. Nemsokára már reggelente ködfoltokba burkolódzik a táj és megsárgulnak a levelek. Nagyon szeretem ezt az időszakot, mivel ilyenkor lehet a legjobban kertészkedni. Nincs túl meleg, és nincs még hideg sem. A reggeli pára sejtelmes burokba vonja egyik másik növényt. Nagyon szép a kert ilyenkor. Imádok kint sétálni kora reggel és késő este.

Megtettem az intézkedéseket, a kertem jövőjét illetően.
Most van a téli időszak előtt a legkedvezőbb időszak a szaporításra. Mivel én már tavasszal is próbálkoztam puszpáng szaporítással, az ősz sem maradhat ki ebből. A tavaszi eredménye, 6db-ból 3 meggyökeresedett. Most tettem le még hármat, hátha azok is megindulnak a télen.

az utánpótlás

Levendulát is megpróbálok szaporítani. Ez az a fajta növény, amelyikből soha nem lehet elég a kertemben. Egyszerűen imádom az illatát.

levendulák

Az angyaltrombitám is nagyon ügyes volt, mert most még egyet virágzott.


Megtörtént az első almaszüret is a kertemben. Gyönyörű nagy almák termettek a kicsi fámon, amit nagyon dédelgettem. Megpróbáltam jó gazda lenni, bár rajtam kívülálló okok miatt ez nem mindig sikerült. Most viszont nagyon élveztem, hogy saját termést szedhettem.

nyújtózni is kell

Kértek kóstolót?

Nem sok alma termett, talán 8-10 db, de nagyon nagyok és örülök ennek a kicsinek is.
Legalább lesz egy darabig nassolni való. Finom savanykás, és jó lédús. Isteni!

Elkezdtem!

Közhírré tétetik........
Újra fogyózok.
Az érettségi meg a sok tunyulás után igencsak összekaptam magam kiló ügyileg.
Most találtam pár emberkét akik hasonló cipőben járnak mint én és tenni is akarunk ellene.
Hát kérem én a holnapi naptól, tehát szeptember 1-től már teszem is.
Kalória kontroll és testmozgás. Nekem ezek eddig mindig beváltak. Persze nekem külön figyelnem kell a folyadék bevitelre is.
Talán csoportosan könnyebb lesz mint egyedül.

Mégegy játék

Eszter meghívott egy másik játékra, aminek az a címe: 5 dolog amit szeretek.
Hát nagyon sok dolgot fel tudnék sorolni amiket szeretek, mint pl. a családomat, de gyanítom nem ilyen egyértelmű dolgokról kellene most írnom.
Na lássuk csak:
1. Szeretem, ha sokan forgolódnak körülöttem és zajlik az élet úgy rendesen.
2. Szeretem az őszt, mert rengeteg különleges színben pompázik a természet ilyenkor.
3. Szeretek festeni, kézműveskedni, egyszóval alkotni.
4. Szeretek ( gyorsan) vezetni. Felelőtlenség? -Adrenalin. Talán kicsit függő is vagyok. Ebből fakadóan szeretek minden olyan elfoglaltságot, ami egy kicsit is megemeli az adrenalin szintemet.
5. Végül, de nem utolsó sorban szeretem...... imádom a spenótot rántott hússal. ( húgommal egy egész fazéknyi spenótot megeszünk ketten) Sajna ritkán jutok hozzá, mert csak anyuéknál szoktam enni, mert itthon senki nem szereti. Anyu viszont mikor tudja, hogy mindkét lánya otthon lesz nála, akkor egy egész nagy lábassal készít. És mi be is kanalazzuk ahogy illik:-)))

Akiknek tovább adom: Jociandi, Klári
Sajnos most csak nekik adhatom tovább a játékot, mert egyenlőre nem találok mást. Őket szoktam olvasni a legtöbbet és nekik még nincs ilyen játékuk. :-)

Olvasós játék

Jociandi meghívott egy olvasós stafétára. Nagy örömmel vettem a meghívást, annál is inkább mert már láttam mások blogján és én is nagyon szerettem volna felkerülni a játékba. A lényege az, hogy a jelenleg olvasott könyv 161.oldalának 5. mondatát be kell gépelni, és tovább kell adni a stafétát négy embernek.
Annak idején mikor kicsi voltam nem szerettem olvasni. Szüleimnek nagy erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán a kötelező olvasmányokat elolvassam- persze hiábavaló volt minden erőfeszítésük- én inkább rajzoltam.
Mára viszont falom a könyveket. Akkor változott meg a helyzet, mikor végre saját magam választhattam ki mit szeretnék olvasni. A "kötelező" olvasmány valahogy mindig unalmasnak tűnt.
Azóta persze már azokon is túl vagyok.
Eleinte a szerelmes bestcellereket olvasgattam, aztán rájöttem, hogy ilyen világ nincs, és lassan elkezdtem a kalandregények felé fordulni. Imádom az izgalmas történeteket, de legfőképpen azokat, amelyeknek valami történelmi alapja is van, vagy megtörtént eseményt dolgoz fel.
Jelenleg is egy igen érdekes könyvet olvasok Malcolm Bell- től : Végső búcsú
A történet egy CIA ügynök utolsó munkáját írja le, de mivel az író volt az ügynök persze álnéven írt.
A 161.oldal 5. mondata pedig így olvasható:
"Először is kellett keresni egy biztonságos búvóhelyet."
Akiknek pedig tovább adom: Klári, Eszter, Kriszta, Icu

Születésnap

Vasárnap ünnepeltük kisebbik lánykám 8. születésnapját. Igaz, a rendes ideje csak 25-én lenne, de mivel vasárnap volt, és apa is egész nap itthon tartózkodott, hát megünnepeltük most. Szűk családi körben. Csak mi négyen. Most nem is akartunk nagy felhajtást csapni. Aki még meg akarja köszönteni, az majd eljön, és megköszönti- gondoltuk mi naívan magunkban.
Apa elvállalta az ebéd előkészítését, nagyobbik lánykával pedig bementünk a Tescóba tortát venni, meg ajándékot. A kicsi- Niki- erről persze semmit nem tudott. Ő számolta vissza rendesen a napokat. Reggel elment a szomszédba játszani, tehát az előkészületek miatt sem gyaníthatott semmit.
Ajándék terén könnyű dolgom volt, mert ugyan még csak most járta ki az első osztályt, de a nyáron már két könyvet kiolvasott és most tart a harmadik végén. Tehát számomra tiszta sor, hogy könyvet kap. Na meg persze ruhát, mivel itt az iskola. Dobostortát választottunk neki, mert szereti a cukormázat, és a csokitortát. Hát mind a kettőt megkapta.
Délben rendesen megebédeltünk, és beküldtem Nikit a szobájába, hogy elő tudjam készíteni a meglepit. Még mindig fogalma sem volt semmiről.
Aztán szóltunk, hogy jöjjön már ki egy kicsit.....

a meglepődés és boldogság arca

a meghatottság könnyei

Mikor kilépett a szobából akkor apát, anyát és a nővérét látta egy szép tortával, és énekeltük neki a boldog születésnapot. A végére még az én hangom is elcsuklott, annyira megható volt ahogy örült a meglepetésnek.

kívánj valamit!

a kívánt lila póló lovacskával az elején


És a lovacskás történeteket tartalmazó könyv:-)

Ettől jobb érzés egy anyának nincs is, mikor láthatja, hogy milyen örömet szerzett gyermekének. Mert nagyon megörült, ez kétségtelen. A fotók tanúskodnak. Lehet, hogy én jobban örültem mint Ő ( nem sokáig..... de erről majd később)

A délutánt alkotással töltöttem. Azt a gyümölcsös tálat, amit az unokatesómtól kaptam, kidekoráltam.
Levegőre száradó gyurmából készítettem kicsi citromokat, majd félbe vágtam őket. Persze hozzájuk illő levelet is készítettem.A gyurmából fonatot is alkottam, és az egészet dekor ragasztóval felrögzítettem a gyümölcstartóra.Rendes esetben hagytam volna 24 órát száradni, de mivel egy kerek tálról van szó muszáj volt valahogyan rajta tartani, hogy a dekoráció úgy száradjon meg, hogy az pontosan illeszkedjen a tál alakjához.
Ma reggelre szépen meg is keményedett és kifesthettem. A végén pedig lelakkoztam, hogy szép fényes és takarítható legyen.

Íme a kész mű

Na Zsuzsikám most már elmondhatjuk, hogy van egy Groll & Groll kooprodukcióban készült gyümölcsös tálam. Te is beleadtad a tudásodat és én is az enyémet. Gratula magunknak!:-)))

Egyébként nem nehéz készíteni egy ilyen tálat. Alapanyagnak kell hozzá egy ügyes kezű fazekasmester, aki elkészíti a tálat. A hobbi boltokban beszerezhető levegőre száradó gyurma, továbbá akril festék és a ragasztáshoz pedig valamilyen hobbi ragasztó. Én kőragasztóval dolgoztam.

Amíg száradt a gyurma, egy családi mozizás is belefért még a délutánba. Megnéztük az alkonyat c. filmet. Most nagyon menő ezt kérik a legtöbben. 18-as karikás és kicsit tartottam is tőle, hogy a gyerekek is meg akarják nézni, de végül felesleges volt az aggodalom. Nem volt benne semmi olyasmi, ami más nem 18-as karikás filmekben nem lett volna.

Egyes családunkba tartozó személyek viselkedését orvosi körökben oktatni lehetne, mint a deviáns viselkedés tipikus megnyílvánulását. Továbbá: NO KOMMENT!!!