Hazatérve

Hát véget ért a szabadság! Újra itthon vagyok, ma éjjel már az ágyamban aludtam. Hétfőn reggel indult a vonatom hazafele. Ez az út sokkal kellemesebben telt mint az oda út. Nyilván azért, mert egy szuper csúcs vonattal utaztam. Ez már megérdemelte az Inter City elnevezést.
Kezdem az elején.
Ugye az első napról már beszámoltam, arról most ide rakom a képeket:

Normafa

Az Erzsébet kilátó madártávlatból. Ide mentünk kirándulni első nap.

Akkor most merre is kell tovább menni?

Budapest a kilátóból.

Ugyanonnan egy másik irányba.

Tehát az első nap délelőttje nagyon jól telt, a kilátónál meg is ebédeltünk, majd a gyerekeket egy szülinapi buliba leadva elmentünk este színházba. Számomra szokatlan stílusú előadás volt, de nagyon tetszett. A Bárka színház: Tengeren c. előadását néztük meg. Göttinger Pál rendezésében. Szerepeltek benne: Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Dévai Balázs, Kálid Artúr, Gados Béla. Ezúton is köszönet nekik a remek előadásért.
Színház után megnéztük az éjszakai életet. Elmentünk egy szórakozóhelyre, már nem is tudom a nevét. Ott megittunk egy pohár bort, de nem maradtunk tovább. Számunkra kicsit túl zajos volt.
Inkább sétálgattunk egy kicsit az Andrássy úton, majd buszra szálltunk és hazamentünk.
Otthon aztán nagyon megéhezve mindketten bevágtunk egy kacsazsíros, lilahagymás kenyeret.
Nagyon jól esett. Azt kell mondjam ezek után egyikünket sem kellett altatni.

Vasárnap:
Reggel elég korán felébredtünk, így kényelmesen tudtunk készülődni az előttünk álló napra.
Egy kiadós tojásrántotta után felöltöztünk és elindultunk az Ázsia centerbe, hogy ajándékokat vegyek a családnak. Muszáj volt, anélkül nem igazán jöhettem volna haza:-))))
Mondanom sem kell, hogy falusi nőként elképedve néztem a hatalmas áruházat. Mindent, és itt szó szerint tényleg mindent lehet kapni. Már a bejáratnál lenyűgözött a totemoszlop.

Miután megtaláltam mindenkinek a megfelelő ajándékot, elmentünk a várba. Ott töltöttük az egész délelőttöt és a délután egy részét. Rendkívül látványos volt. ÉÉÉÉs végre bejutottam a Mátyás templomba. Már voltam párszor fent a várban, de a templomba még soha nem jutottam be. Most ez is megvolt. Gyönyörű!Ezek a csipkés tornyok szívet melengetőek számomra.

Ez a rózsaablak pedig teljesen lenyűgözött.

palota az udvarból

Palota a Duna felőli oldalról

Én elfáradtam, de a Turull madár még most is röppre kész.

Rengeteg fotót készítettünk, sajna ide nem tudom mindegyiket feltenni. A várat és a palotát körül sétálva, legyalogoltunk a Lánchídhoz, át rajta

és egyenesen az egészséggel a mellrák ellen c. rendezvény színhelyére érkeztünk. Ott aztán leültünk, és figyeltük a fellépőket. Közben ettünk, ittunk és megpihentettük elgyötört lábainkat. Legalább is az enyémet, mert már nagyon fájt a sok macskakőtől.
Mikor lement a nap és a szél is feltámadt, kissé hűvös lett, így elindultunk vissza a hídon a folyó mentén az autóhoz.
Még várt ránk egy színházi darab. Este nyolckor kezdődött az előadás, így még volt időnk megnézni a Millenáris parkot és ha kívülről is, de láttam a csodák palotáját. Ide el fogom hozni a gyerekeket is.
Megnéztük az előadást, kb. 9-kor lett vége. Beültünk az autóba és irány haza Újpest. Zuhanyozás, egy kis televízió nézés, nem sok mert fáradtak voltunk és tudtuk, hogy hétfő reggel korán kell kelni.
Úgy aludtam mint a bunda.
A hosszúra nyúló hétvégém fárasztó, de élményekben és kúltúrális eseményekben gazdag volt. Rendkívül jól éreztem magam és remélem én is vendégül láthatom majd Anita barátnőmet egyszer.
Összegzésként csak annyit: Bárki bármit is mond, a magyar főváros gyönyörű, tele kúltúrális programokkal, csodás építészeti remekművekkel. S bár most nem jutottam el egyetlen galériába sem, feltöltődtem olyan élményekkel, amik a jövőben biztosan megjelennek festményeimben is.