Juhéjjj!
Megnyertük a munkát, amiért már három napja itt melózok a gép előtt.
Komoly nagy beruházást kell egy cégnek véghezvinnie, amiről költségvetést kértek az emberemtől.
Három napig csücsültem a költségvetés készítő program előtt, ebből két napot reggel 8-tól este 10.30-ig. Tegnap volt a napja, hogy bemutassuk a megrendelőnek. MEGNYERTÜK!!!!
Emberemé a munka:-))) Nagyon örülök. Sok reményt fűzünk ehhez a beruházáshoz és remélem be is jön. Ilyen esély az életben csak egy van.
Amiért nem tudom, hogy örüljek e...... az öcsém apa lesz!
Ma tudtam meg a hírt és túlzás nélkül első hallásra sokkolt a hír. Most, hogy eltelt egy kicsi idő, úgy 3óra hossza már lenyugodtam, illetve magamhoz tértem a sokkból, de nem tudom most örüljek vagy sírjak.
Mielőtt megvádolna bárki is azzal, hogy nem tudok a testvérem örömének örülni, közlöm, hogy még Ő is gyerek. Még csak 20 éves. Nincs állása-bejelentett- és a szüleimnél lakik.
A lány pedig még iskolába jár.
Na már most kérdezem én ez helyén való?
A mai világban felelősen szülhet e valaki így gyereket?
Tisztában lehetnek e ők ketten azzal mit jelent családot alapítani és főleg eltartani?
Milyen jövő elé néznek így?
Mire fognak emlékezni, ha öregek lesznek a fiatalságukból?
És mégis. Ő az öcsém, és én szeretem. Akármilyen hülyeséget is csinál, nekem ott kell állni a háta mögött és támogatnom őt, hiszen én vagyok a nagy nővér. Ő pedig már nagykorú, el tudja dönteni mit vállal és mit nem.
Minden esetre fáj a szívem, hogy így kell megélnie az élet egyik nagy eseményét. Hiszem szülővé válni az emberi élet egyik legnagyobb csodája, és egyben a legnagyobb felelőssége is.
Akkor most legyek okos. Örüljek vagy sírjak?
Minden esetre mikor hazajöttem anyuéktól, jól kisírtam magam.
Más
Jocianditól megirigyeltem a fotofunia képeket, hát én is készítettem párat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése