Vége!

Ma az egyik szemem sír a másik pedig nevet. Hogy miért?
Ma elvégeztem a négy éve tartó iskolámat.
Mától én is középiskolai végzettséggel rendelkező nő lettem.
Letettem az utolsó évzáró vizsgámat is, és készülök az érettségire.
Hogy sajnálom e?
Most egyenlőre tudja a fene. Amit most érzek meghatározhatatlan. Szerintem még fel sem fogtam, hogy már nem kell minden kedden és csütörtökön iskolába menni, hogy nem kell többet vizsgákra készülni, nem kell többé a buszra várnom.
Ha jobban belegondolok, hiányozni fog.
Volt valami rendszer az életemben. Nem olyasfajta mint amikor itthon redszeresen az csinálom amit előtte nap meg az azelőtti nap csináltam. Az monotónia.
Ez más volt! Mindig történt valami. Sokat nevettünk együtt, vitatkoztunk, segítettük egymást.
Megszerettem azokat az embereket akikkel együtt voltam az iskolában, együtt készültünk a vizsgákra.
Kicsit sajnálom, meg nem is.
A lényeg az ,hogy most már "csak" az érettségi van hátra.
Azután mi lesz?
(Egyenlőre az a biztos, hogy 29-én ballagok, május 4-én pedig megkezdem az érettségi vizsgáimat.)
Nem tudom...... Helló nagybetűs világ! Most már nekem is dolgoznom kellene valamit:-)
Eljött az ideje a karrier építésének.
Ha ha ha....34 évesen. Végül is jobb később mint soha.

Más:
Jövő héten hétfőn nyílik a kiállításom, a Rémi kultúrházban. Minden érdeklődőt szeretettel várok.