2010. április 17., szombat

Tartozás

Most figyeltem fel rá, hogy van pár scrap képem, amit nem mutattam még meg.
Most gyorsan felrakom ide.
Ez a kép lett a befutó a cewe múlt heti kihívásán.
Igaz, random sorsolás volt:-)))

Húgom és kereszfiam

Ezek a fotók az én kertemben készültek. Éppen egy nagy barátságot örökítettem meg:-)))


Még egy Viktor és még egy húsvétos kép.



A cewe e heti kihívása egy liftelés volt. Nem csináltam még ilyet soha, de mivel a sablon megtetszett, és a héten volt a születésnapom, megpróbáltam. Gondoltam készítek valami visszaemlékezést az elmúlt egy évemről.
Nehéz volt összeszedni a fotókat, hiszen annyi minden történt egy év alatt. Leérettségiztem, 15. házassági évfordulónk volt, első nagyszabású kiállításom is megvolt, ősszel jártam a fővárosban, és még nagyon-nagyon sok minden.... Viszont egy oldalba kellett ezt mind belesűríteni.
Ez lett a végeredmény:
Születésnapomra

2010. április 15., csütörtök

Talán rendeződik

Még a múltkor festettem egy képet, de annyira magam alatt voltam, hogy nem is fényképeztem le.
Most megtettem és meg is mutatom . Már előre szólok, hogy nem rám vall ez a kép. Nagyon jól tükrözi az elmúlt hetekben rám boruló letargiát, és kilátástalanságot. Viszont, aki jól ismer, az tudja, nem szoktam ilyen témájú képeket festeni.

Nagyon borongós hangulatú lett a kép ugye?
Címnek valami ilyesmi kellene: Jövőkép.
Mikor festettem pont ezt éreztem . Ilyen lesz a jövőm.

De aztán!!!!!
Lett munkahelyem, utána pedig kaptam még jobb ajánlatot.
Ma meg a festéssel kapcsolatban kaptam egy hatalmas ajánlatot. Szinte már azt hiszem meg sem tudom valósítani. De megpróbálom. Most semmi konkrétat nem szeretnék elárulni, de ha pontosabbat tudok és biztos lesz a dolog, akkor ígérem megosztom minden látogatómmal.

Szóval lényeg a lényeg, már látom az alagút végét. Talán kilábalok ebből a búskomor hangulatból végre.

2010. április 13., kedd

Muszáj volt!

Igaz utoljára azt írtam, hogy nem írok most egy darabig.
Hát most muszáj volt. A sok rossz dolog között végre ért valami pozitívum is, és ezt meg kell, hogy osszam másokkal is. Ne csak a rosszról értesüljetek:-)
Nyertem!
Igaz, nem nagy milliós tételeket, de a cewe múlt heti kihívásában nyertem. 10 dolláros vásárlási utalványt.
Nagyon megörültem neki. Nagyon magam alatt voltam, de ez egy kicsit felvidított.
Ezt vásároltam a nyereményből:

MFT armyman kit

Ez egy igazán fiús készlet, de az unokaöcséim születésnapjára fotókönyvet ígértem. Ahhoz viszont ez nagyon jó kis készlet lesz.
Majd jövök az oldalakkal.
Itt is szeretném megköszönni az utalványt, és jociandinak a hathatós segítséget a levásárlásban.
Mert mindig bűvészkedek valamit....:-)))))

2010. április 9., péntek

Szünet..

Azt hiszem most szünetet tartok.
Egy jó darabig nem fogok írni a blogba. Nem azért, mert eseménytelen az életem, hanem azért, mert olyan dolgok és érzések kerítettek hatalmukba, melyekről nem szívesen beszélek.
Viszont ígérem, amint elrendeztem a dolgaimat és túl vagyok rajtuk ismét jövök és beszámolok az egészről.
Most viszont inkább hátravonulok, és magamba szállok....
Minden jót nektek!

2010. április 2., péntek

Húsvét


Minden kedves látogatómnak Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
A lányoknak sok locsolót, a fiúknak sok piros tojást.
Timi

2010. április 1., csütörtök

Mediterrán

A cewe heti kihívásának témája: a mediterrán.
Imádom ezt a témát. Legyen szó kertről, házról, lakberendezésről, kulináris dolgokról, ha mediterrán akkor jöhet. Szóval nagyon örültem ennek a kihívásnak.
Krissz nagyon jó anyagot adott hozzá, a határ pedig a csillagos ég.
Íme a kreálmányom: (gyanítom egynél nem fogok megállni)

2010. március 22., hétfő

Kiállítás megnyitó

Tegnap nagy nap volt! Legalább is nekem nagy. Megnyitottuk az első hivatalosan is nagy kiállításomat. Nem önálló kiállítás, hanem unokatesóval együtt, de ő fazekas lévén más műfajt képviselt.Nagyon nagyon izgultam. Az egész hetem már a megnyitó jegyében telt, de a tegnapi nap elmondhatatlanul nagy drukkban telt. Egész délelőtt rohangáltam, még az utolsó pillanatban is képet kereteztettem (még jó hogy itt van nekem apu, aki meg is csinálja) . Virágért rohantam, aztán ebédre éppen haza is értem. Ebéd után fürdés, öltözés, aztán gyerünk sminkeltetni. Muszáj, mert Tv inerjú is volt. Valahogy azért ki kell nézzek:-)))Ezek után összeszedtem a család egy részét (a másik része apával jött később).Három órára oda is értünk Csanádra. Létrát kaptunk elő és felpakoltam még a hiányzó három képet, megigazítottam a ferdéket, vendégkönyvet kiraktam, stb. Észre sem vettem és megérkeztek az első vendégek is. Kimondhatatlanul megörültem, mikor felfedeztem, hogy régi osztálytársak is eljöttek. Olyan emberek, akikre régen is lehetett számítani. Megpróbálhatnám leírni az örömöt, de felesleges, mert nem lehet szavakba önteni ezt az érzést.
Ekkor a szívem már a torkomban dobogott, annyira izgatott voltam.
Megérkezett a kiállításomat megnyitó személy is Banász Katalin is, aki az iskolámban művészettörténetet tanított. Elbűvölő, és kedves személy, akinek az óráit nagyon élveztem. Magával hozta a volt osztályfőnökömet is. Neki külön örültem, mert fontos szerepet játszott az életem elmúlt négy évében. Emberi értékeket adott és közvetített felém. Általa remélem jobb emberré váltam az elmúlt négy év során.Egy kis technikai megbeszélés után elkezdődött a megnyitó ünnepély is.Páratlan volt..... ha rá gondolok, még mindig könnybe lábad a szemem. Kata annyi gyönyörűséget mondott rólam, és a műveimről, hogy alig bírtam ki pityergés nélkül. Nagyon köszönöm! Anyukám, apukám, kislányom és még a férjem is elérzékenyült.Szóval nagyon jót tett a lelkemnek.A megnyitó után a vendégekkel társalogtunk, ki ki a magáéval. A vártnál sokkal többen jöttek össze, és szerintem ez jó hír. Remélem megismerik, megszeretik a munkámat. Talán a jövőben állandó vásárlóim is lesznek..... de ez a nagyon távoli jövő. Most egyenlőre nagyon örülök, hogy ilyen élményben lehetett részem és köszönöm mindenkinek, aki segítségemre volt ebben.Kicsit késve ugyan, de megérkezett a Dél Tv is, akik riportot készítettek velem. Ettől nagyon féltem. Viszont annyira kedvesek és barátságosak voltak velem, hogy könnyen ment minden.
Nem törtem a magyart, nem dadogtam, nem beszéltem hülyeséget (remélem), és pontos információt tudtam adni mindenről amit kérdeztek. (Végül is a Polgár Jenő effektus nem jött be:-))Ha a riport felkerül a netre, akkor belinkelem ide a blogba és megnézhetitek.
Addig is pár kép a kiállításról és a megnyitóról:
Ez a fő fal.

Zsuzsim és a munkái.

A terítő is saját kezem munkája.Tamásy Gyuri bácsi, a mesterem.

Banász Kata aki megnyitotta a kiállítást. Köszönöm!

A megnyitó pillanatai.

Boldogan és megkönnyebbülve a vendégek körében.

Ezt a képet nem tudom ki és mikor készíthette, de pont úgy festek rajta mint Mss. Röfi:-))))