Iskola

Ma nem nagyon aktivizáltam magam itthon.
Reggel azzal a szándékkal ültem le az asztalomhoz, hogy matekot tanulok. Sajnos eme dícséretes szándékom meghiúsult mikor bekapcsoltam a számítógépet.
Rájöttem ugyanis hogy tanulni, csetelni és blogolni nem lehet egyszerre.
Egy idő után fel is adtam a matek tanulást.
Legalább szereztem új barátokat.
Délután iskolába mentem, de mint mindig most is volt egy csomó szabadidőm és ellátogattam a kedvenc hobbiboltomba. Megint megbántam:-)
Annyi mindent megtudtam volna vásárolni, de csak a megígért őszi dekót vettem meg.
Meg 3 db szénceruzát egy ismerősöm tanácsára . Megpróbálom a szénceruzás rajzot.
A suliban megeggyeztünk az oszt. fővel, hogy megyünk osztálykirándulásra. Ugyan úgy mint a nappali tagozatosok.
Na az biztosan jó buli lesz. Csütörtökön megbeszéljük a részleteket.
Már most alig várom!
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és vásárlás közben készítettem pár képet Baja városáról is.
A főteret talán két éve a halfőzőre adták át és azóta is folyamatosan szépül. Dícséret érte a városatyáknak!

Dekorálás

Ma délelőtt kitakarítottam a házat a hétvégi szeméttől. Ha itthon vannak a gyerekek nem lehet takarítani, főleg ha beszorulnak a lakásba. Megrendeltem a színházjegyet is ,amit megígértem Bettikének. November 17-én megyünk kettesben a Fiatalság-Bolondság c. előadásra. Remélem tetszeni fog neki...

Egyszerű és nagyszerű ebédet főztem, mivel csak Bettikém és én ettünk itthon.Niki napköziben, apa pedig vidéken dolgozik és ott eszik főtt kaját.
Délután kimentünk a kertbe és körülnéztünk. Ahogy ott sétálgattunk, eszünkbe jutott, hogy kellene a teraszra valami őszi dekoráció.
El is indultunk beszerző körútra.
Először is csipkebogyót szedtünk-nem vittem a metszőollómat, így mindjárt pár tüskét is sikerült beszerezni. Utánna elindultunk befele a faluba, és vásároltunk potom 350ft-ért krizantint.
Közben már annyi lett az idő hogy elmentünk Niki elé a napközibe.
Hazafele szedtünk gesztenyét és borostyánt is.
Otthon aztán megkezdődött a nagy munka. Elültettük a krizantint, és mivel a borostyánt sikerült gyökerestől szedni, még lehet hogy az is megfogan a faládában, amibe ültettük.
A szomszédból kértünk piros vadszőlő leveleket és azt is beleültettük. Végül megtűzgéltük a csipkebogyóval. Egész csinos látványt nyújt így is , de azért én még holnap veszek hozzá dísztököt. Szerintem úgy még jobb lessz.
Holnap megcsináljuk a nappaliba is az őszi asztaldíszt.
Azt hiszem ezt a délutánt is sikerült tartalmasan tölteni a gyerekekkel.

Végre kisütött a nap

Ma délután végre kisütött a nap.
Megfőztem az ebédet: húslevest meg fokhagymás párolt húst párolt rizzsel. Ebéd után pedig végre hódolhattam nagy szenvedélyemnek a kertészkedésnek. Ennek persze megint az lett a következménye, hogy pár növénynek költöznie kellett.
A Júlia borbolya a japánkertből a tópartra költözött, a kis fenyő pedig az emelt ágyásból a kert hátulját fogja ékesíteni ha megnő.
Át kellett költöztetni a pünkösdi rózsát is , mert az idén nem virágzott és szemmel láthatóan nem tetszett neki a helye. Szétosztottam az íriszeket is és a kedvenc kávézóhelyemet is átalakítottam.
A mellette lévő ágyásba csak rózsaszín és lila virágú növényeket ültettem, pár örökzöld azért ott maradt,hogy télen is legyen látnivaló.
Felszedtem a rozmaringot és nem győztem csodálkozni, hogy mekkorát nőtt. Tavasszal mikor kiültettem úgy 30-40cm-es lehetett, most pedig... nézd meg a képet.( A lányom 155 cm magas) csak a viszonyítás miatt.
Miközben dolgoztam elég jól feltámadt a szél és én befejeztem a kertészkedést. A szelet valahogy nem bírom...Miközben én kint dolgoztam cirmi nagyot szunyált bent a meleg lakásban. Még horkolt is!!! De jó egyeseknek.:-)))
Bettikém le is fényképezett ahogy szenvedélyemnek hódolok.
Estefele begyújtottam a kazánba és olvasgattam a kedvenc újságomat a meleg szobában.
Apa elment a Tescóba beválárolni, persze listát készítettem neki.
Ha hazajött megvacsorázunk és megnézzük a kedvenc műsorunkat az AXN csatornán: Lost.
Holnap pedig kezdődik az iskola a gyerekeknek nekem pedig egy újabb hét a család érdekében.

Eső...

Mára kirándulást terveztem a lányokkal a közeli erdőbe, de reggel mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy szakad az eső. Ígyhát itthon maradtunk.
Apa elment dolgozni, mi pedig nekiestünk a számítógépnek és megpróbáltuk visszaszerezni az elveszett mátrai képeket. Elég nehezen ment, de végül is sikerült. Igaz egy csavarral, de megvan!
Délben nekiálltunk palacsintát sütni. Jól belakmároztunk a kakaós, és lekváros édességből, aztán újra irány a gép.
Mit lehet csinálni mást ebben a kutya időben?
Pár kép a Mátrában töltött húsvétról. Volt tavaszi napsütés és téli hógolyózás is.
Lent a Mátra lábánál nagyon tavaszias volt az idő, de ahogy haladtunk felfele a kékesre, egyre több volt a hó.
Mikor ellátogattunk egyik nap a Galyatetőre .... hát nem hittünk a szemünknek. Akkora volt a hó, hogy ott még javában tartott a síszezon. Gyönyörű volt.
Ennyit a szép tavaszi kirándulásról.
Most meg itt az ősz és esik az eső. Beszorulunk a lakásba és csak emlékezünk a szép napokra.
Nézegetem a nyári kert képeit. Pedig az ősz is szép tud lenni, csak ne esne folyton...

Diószüret

Itt az ősz!

Ezt mi sem bizonyítja jobban mint a dió hullása. A házunk előtt két hatalmas diófa is áll és rengeteg diót termett az idei évben mind a kettő. Nem szoktuk felszedni a termést, mert nem szeretjük a diós dolgokat, de az idei év kivétel.
Nálunk a jövő vasárnap lesz a búcsú. Kitaláltuk apával, hogy kapnak a lányok diószedésért pénzt, amit aztán a búcsúban elkölthetnek kedvükre. Niki kapott a pénzszerzési lehetőségen és két napon keresztül szorgalmasan szedte a diót. Csatlakozott hozzá a szomszéd kislány is és legalább 2 nagy parasztkosár diót összeszedtek.
Jó móka volt, és legalább nem ültek bent a szobában a tv vagy a gép előtt.
Most aztán törhetjük a sok diót a hideg téli napokon.
Legalább az idén először lesz diós kelt kalács karácsonykor.

Lakodalom

Nemrégiben lakodalomba volt hivatalos az egész család.
Nagyon vártuk a nagy eseményt és készültünk rá. Felruháztuk a lányokat mert már nem voltunk időtlen idők óta közös buliban. Bettikémnek egy piros ruhát vettünk ... hát elég feltűnő volt benne.
Meg is állapítottuk az apuval, hogy legközelebb már lehet, hogy az ő lakodalmában táncolunk.
Nikikém pedig nagyon bátran viselkedett. Felkérte a vőlegényt táncolni egymás után legalább 3*.
Minden elismerésem a vőlegényt illeti . Nem könnyű egy 7 éves kislánnyal, de ő teljesen komolyan vette és nem próbálta meg lerázni.
Az ifjú pár rendkívül szimpatikus volt. A vőlegény ruhája sem volt az a hagyományos fekete-fehér öltöny, hanem lezser és magyaros. Nem lehet leírni, de nekem nagyon tetszett.
Szóval jól alakult a buli, sokat táncoltunk, és végre találkozhattunk a messze élő rokonokkal is.

Mégis sikerült

Egy kedves netes barátomnak köszönhetően vagyok most itt.
Megpróbálok mindenkinek kellemes időtöltést szerezni ezen a blogon.
Most még szerkesztem az oldalt addig is némi ízelítő a festményeimből.
Nem vagyok profi, de nekem nagyon sokat jelent a festés. Ne úgy nézzétek mint egy profi műveit!