Várrom

Ma ismét elővettem a festékeimet, s bár fogytán vagyok néhány színnek, azért az alapszínekből mindig van itthon.
Már régóta szemeztem a mai alanyommal, hát most nekirugaszkodtam és kb. két óra alatt meg is voltam vele.
Nem kellett sok színt használni, amit pedig használtam azt ki is tudtam keverni. Ezért jó, ha az ember jóban van a színelmélettel:-)
Akrillal festettem (még mindig) farostlemezre aminek a mérete 60x40-es. Szép nagy kép lett ez is.
Úgy tűnik mostanában ez van nálam.( megalománia). Nem is igaz..... Csak, ha sok kicsit festenék az talán több időt venne igénybe mintha egy nagyot készítenék. Ez csak az én véleményem, lehet hogy más más véleményen lenne. Minden esetre egy nagy kép szépen kidolgozva szebben mutat mint egy kicsi kép.
Szóval itt az új alkotásom:

ügyeskedek

Tegnap próbálgattam a ps programot. Szerettem volna már végre megtanulni valami újat is.
Fejlődni kellene, de nagyon kényelmes vagyok, így aztán hiába volt eddig itt az orrom előtt a lehetőség nem nagyon vettem a fáradtságot, hogy megnézzem az oktató videókat, pláne nem hogy csináljam is.
Na hát tegnap megtettem. Két kép lett az eredménye.
Hogy mit is csináltam velük, azt pontosan már nem is tudom, mert ezen a két képen próbáltam meg mindent. Aztán persze töröltem és megint mást csináltam, és próbálgattam a lehetőségeket.
Szóval szórakoztam. Íme az eredmény:

háttér Junotól való

Erről a képről pedig még hiányoznak az elemek, de meg lesz az is.

Most már nem ártana, ha ugye a festésre is koncentrálnék egy kicsit, de sajna igencsak megcsappant a festékkészletem, úgyhogy ma reggel neten kellett rendelnem.
Lehet, hogy ezentúl mindig így fogom csinálni, mivel közel ugyanannyi áron sokkal nagyobb kiszerelésű festékeket kapok a talált művészellátóban. Itt megnézheted. Nem csak festéshez, de mindenféle hobbihoz árulnak csuda jó dolgokat.

Egy újabb kihívás

A cewe 21. heti kihívása nagyon tetszik. ( Bár a múlt heti is tetszett, de arról lemaradtam)
Készítettem is egy képet, a megadott anyagokkal és felhasználtam hozzá NLD Autumn készletéből is két elemet. Szerintem nagyon jól sikerült.
Ez a kihívás három hétig fog tartani és egy történetet kell elmesélni a három hét alatt.
Nálunk a kicsi lányom minden évben összeszedi a házunk előtt lehullott diót. Ezért persze kap tőlünk csinos kis honoráriumot. Ebből a pénzből aztán a búcsúban vesz magának valami szépet.
(Még mielőtt megkövezne bárki is hogy rossz a nevelési módszerem, el kell hogy mondjam, nálunk most hétvégén lesz a búcsú. Költőpénzt mindenképpen adnánk a gyereknek, de mennyivel jobb, ha úgy érzi meg is dolgozott érte.)

Az idei év különleges a diószedést illetően, mert más haszna is van. Mama megbetegedett, és kicsi lányom most először elsősorban neki szedi a diót. Mamának nagyon sok olajos magvat ,diót, mogyorót kell ennie. Nagyon aranyos mikor a teli kosarat cipeli a mamának és szinte ragyog az arca mikor átadja. Most tapasztalja, hogy önzetlenül cselekedni milyen jó dolog.Meg kell vizsgálni a diót!

Hazatérve

Hát véget ért a szabadság! Újra itthon vagyok, ma éjjel már az ágyamban aludtam. Hétfőn reggel indult a vonatom hazafele. Ez az út sokkal kellemesebben telt mint az oda út. Nyilván azért, mert egy szuper csúcs vonattal utaztam. Ez már megérdemelte az Inter City elnevezést.
Kezdem az elején.
Ugye az első napról már beszámoltam, arról most ide rakom a képeket:

Normafa

Az Erzsébet kilátó madártávlatból. Ide mentünk kirándulni első nap.

Akkor most merre is kell tovább menni?

Budapest a kilátóból.

Ugyanonnan egy másik irányba.

Tehát az első nap délelőttje nagyon jól telt, a kilátónál meg is ebédeltünk, majd a gyerekeket egy szülinapi buliba leadva elmentünk este színházba. Számomra szokatlan stílusú előadás volt, de nagyon tetszett. A Bárka színház: Tengeren c. előadását néztük meg. Göttinger Pál rendezésében. Szerepeltek benne: Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Dévai Balázs, Kálid Artúr, Gados Béla. Ezúton is köszönet nekik a remek előadásért.
Színház után megnéztük az éjszakai életet. Elmentünk egy szórakozóhelyre, már nem is tudom a nevét. Ott megittunk egy pohár bort, de nem maradtunk tovább. Számunkra kicsit túl zajos volt.
Inkább sétálgattunk egy kicsit az Andrássy úton, majd buszra szálltunk és hazamentünk.
Otthon aztán nagyon megéhezve mindketten bevágtunk egy kacsazsíros, lilahagymás kenyeret.
Nagyon jól esett. Azt kell mondjam ezek után egyikünket sem kellett altatni.

Vasárnap:
Reggel elég korán felébredtünk, így kényelmesen tudtunk készülődni az előttünk álló napra.
Egy kiadós tojásrántotta után felöltöztünk és elindultunk az Ázsia centerbe, hogy ajándékokat vegyek a családnak. Muszáj volt, anélkül nem igazán jöhettem volna haza:-))))
Mondanom sem kell, hogy falusi nőként elképedve néztem a hatalmas áruházat. Mindent, és itt szó szerint tényleg mindent lehet kapni. Már a bejáratnál lenyűgözött a totemoszlop.

Miután megtaláltam mindenkinek a megfelelő ajándékot, elmentünk a várba. Ott töltöttük az egész délelőttöt és a délután egy részét. Rendkívül látványos volt. ÉÉÉÉs végre bejutottam a Mátyás templomba. Már voltam párszor fent a várban, de a templomba még soha nem jutottam be. Most ez is megvolt. Gyönyörű!Ezek a csipkés tornyok szívet melengetőek számomra.

Ez a rózsaablak pedig teljesen lenyűgözött.

palota az udvarból

Palota a Duna felőli oldalról

Én elfáradtam, de a Turull madár még most is röppre kész.

Rengeteg fotót készítettünk, sajna ide nem tudom mindegyiket feltenni. A várat és a palotát körül sétálva, legyalogoltunk a Lánchídhoz, át rajta

és egyenesen az egészséggel a mellrák ellen c. rendezvény színhelyére érkeztünk. Ott aztán leültünk, és figyeltük a fellépőket. Közben ettünk, ittunk és megpihentettük elgyötört lábainkat. Legalább is az enyémet, mert már nagyon fájt a sok macskakőtől.
Mikor lement a nap és a szél is feltámadt, kissé hűvös lett, így elindultunk vissza a hídon a folyó mentén az autóhoz.
Még várt ránk egy színházi darab. Este nyolckor kezdődött az előadás, így még volt időnk megnézni a Millenáris parkot és ha kívülről is, de láttam a csodák palotáját. Ide el fogom hozni a gyerekeket is.
Megnéztük az előadást, kb. 9-kor lett vége. Beültünk az autóba és irány haza Újpest. Zuhanyozás, egy kis televízió nézés, nem sok mert fáradtak voltunk és tudtuk, hogy hétfő reggel korán kell kelni.
Úgy aludtam mint a bunda.
A hosszúra nyúló hétvégém fárasztó, de élményekben és kúltúrális eseményekben gazdag volt. Rendkívül jól éreztem magam és remélem én is vendégül láthatom majd Anita barátnőmet egyszer.
Összegzésként csak annyit: Bárki bármit is mond, a magyar főváros gyönyörű, tele kúltúrális programokkal, csodás építészeti remekművekkel. S bár most nem jutottam el egyetlen galériába sem, feltöltődtem olyan élményekkel, amik a jövőben biztosan megjelennek festményeimben is.

Megérkeztem!

Végre nagy előkészületek után megérkeztem a fővárosba.
Rutintalan vonaton utazóként nem vittem magammal a négy órás zötykölődésre sem inni sem enni valót. Még jó, hogy egyáltalán túléltem az utazást. Nem nekem találták ki a vonatozást. Az első osztály, mert azon utaztam, semmiben sem különbözött a másod osztálytól, csupán a jegy árában. A vagon nem volt tiszta az ablakról pedig már nem is beszélek. Szóval koszos volt. Most vagy én vagyok nagyon elkényelmesedve, vagy a magyar vasút nem felel meg az elvárásoknak. Lassú és koszos.... elszomorító.
Viszont Anita barátnőm nagyon édes és a kislánya is tüneményes. Az első éjszaka nem sokat aludtunk kb. hajnali 1-ig beszélgettünk. Persze jó szokásomhoz híven már reggel 6-kor fent voltam.
A mai program délelőttre az Erzsébet kilátó volt. Délután három körül érkeztünk vissza a lakásba, de annyira el voltunk fáradva, hogy még nem is beszéltük meg mit csinálunk este.
Úgyhogy az esti programról majd legközelebb írok. Képeket pedig csak akkor tudok felrakni, ha haza érkeztem.

Készülök

Már régóta szeretnék eljutni Budapestre.
Van ott pár ismerősöm, és szívesen megnézném a várost, úgy barátnőstől. A nyáron már majdnem sikerült eljutnom, de sajna közbe szólt egy igazán fontos (-nak látszó) ügy.
Aztán most össze beszéltünk a barátnőmmel és pénteken utazom! Már alig várom. Nagyon izgatott vagyok a találkozás miatt.
Megyünk kirándulni a hegyekbe, megnézni a város nevezetességeit, ( ez jól fog jönni nekem a festészethez) egyik este színházba is elmegyünk. Sajnos nem tudok sokáig ott lenni, mert pénteken délután érkezem oda és vasárnap délután már jövök is haza, mert várnak itthon a gyerekeim.
De akkor is várakozással nézek a hétvége elé, mert nagyon jól fog esni ez a kis kikapcsolódás. Végre nem az egyhangú hétköznapok, és hétvégék, hanem egy kis kultúra, kirándulás, emberek, társaság.
Olyan társaság akiket hasonló dolgok érdekelnek mint engem. A művészet, a fényképezés, a színház.
Megígérem, ha hazajöttem beszámolok mindenről és egy csomó képpel is illusztrálom a hétvégén történteket.

Próbálkozás

A cewe oldalán találtam a heti kihívást, amelyre nem nagyon akartam jelentkezni. Pont én? Labdába sem rúghatok a szuper scraperek mellett. Azért jociandi bátorított, és elkészítettem két képet, amit most szeretnék mindenkivel megosztani.
Ja a kihívás lényege a keretezés volt.
Ez a kép Krissz gyűrt papír sablonjával készült. Az esküvői fotónkat öregítettem, szépiáztam, meg a fene sem tudja mi mindent kipróbáltam rajta.
A díszítéshez Bell Vidotti készletét használtam, a keret pedig NPerry overlay-e.
A kulcs Junotól való.

A második kép is egy segédanyaggal készült( legalább addig is tanultam) Krissz videója alapján.

Ezt a képet egy régi vágyam ihlette. Voltunk Montenegróban nyaralni kb. 3éve. Nagyon beleszerettem a hegyekbe. Mivel Európa egyetlen érintetlen őserdeje, és a világ második legnagyobb kanyonja is itt van, talán nem is csoda. Nagyon szeretnék visszajutni és pár napot a hegyekben eltölteni. Ezalatt nem titkolt vágyam egy raftingolás. A család annyira nincs oda az ötletért, de most annyira spórolok, hogy a gyerekek nélkül csak kettesben az emberrel eltudjunk menni a nyáron és teljesítsem vágyamat.
Háttér:ASO Take Wing papírja, a képet a netről szedtem, a megjegyzés papír pedig szintén Bell Vidottié. A zöld ág pedig C. Sthepens: spontane kitjéből való.

Szerintem nagyon jó munkák lettek, bár ugye nem illik magamat dícsérni, de mivel rengeteget dolgoztam rajta, megérdemlem. Szóval jól hátba veregetem magam. Ügyes voltál Timike:-)))